Nyárindító tekergés Felcsíkon

Nyárindító tekergés Felcsíkon

Nyárindító tekergés Felcsíkon

Nyárelő, napforduló, Szent Iván-éj, és egy régen volt pipacsos búzamező emléke. Ez éppen elég ok arra, hogy útnak induljunk, és végigkerekezzünk Felcsík egyik legszebb (ha nem a legszebb…) útján.

Az útvonal Zsögöd – Taploca – Somlyó – Pálfalva – Delne – Borzsova – Szépvíz – Cibrefürdő, majd vissza.

A mai várost tulajdonképpen Pálfalva előtt hagyjuk el, majd a falu központjából észak-nyugatra tartva (úgy érzésre…) rátalálunk a Delne felé vezető, idén aszfaltozott útra. Autós forgalom semmi. Ezúttal Delnén nem állunk meg, ahogy megtettük tavaly, a Csűr vendégháznál. (Igen, ez itt a reklám helye!)

Delnéről kiérve – az út során egyetlen alkalommal – keresztezzük a főutat, azon bringázni nem lenne egy életbiztosítás. A távolban már látszik az évszázados fák társaságában álló Keresztelő Szent János-templom, amely a tatárjárásban elpusztult valamikori Tordafalvához tartozott, majd Csicsó és Delne közös temploma volt.

A csíki templomokra jellemzően kőkerítés veszi körül, rajta az „E ZEN KERITÉS JOVITATOT 1865-BE.” Ha már a kerítés is „zen”, akkor csak jó hely lehet, érdemes beljebb kerülni.

A harangozó/gondnok ott lakik a templom melletti házban, így szinte bármikor bejuthatunk, és még idegenvezetést is kapunk mellé.

A gótikus templom a 15. század második felében épült, ebből a korból származnak az ajtókeretei és az egy kőből faragott szentségtartója. A déli bejárat fölött freskó látható.

A templom különlegesége, hogy bár katolikus, mégis kazettás mennyezete van, mely 1673-ban készült. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy nem zárható ki, hogy a készítés idején épp nem katolikus volt az építtető közösség, de a központi részen megjelenő Szűz Mária ábrázolás mégis emellett szól. A kazettákon az erdélyi virágos reneszánsz stílusában és annak természetre nyitó szemléletmódjának megfelelően ábrázolták a környező mezők vadvirágait. Analógiaként felsorolható az énlaki unitárius vagy a gelencei katolikus templom mennyezete.

A templom másik értéke az 1675-ben készült reneszánsz szárnyasoltár. Az 1673-as zsögödi szárnyasoltár 2015-ös restaurálása során előbukkanó eredeti festéssel feltűnő hasonlóságot mutat, mintha testvérek volnának, és egyazon kéz munkája lenne.

Az orgonát a gyergyói örményektől vásárolták meg a 19. század első felében, koncerten is szépen szól.

A templomkertben álló, 1780-ból származó fogadalmi keresztet egy pestisjárvány emlékére állították. Alsó részét négy különböző életfa ábrázolás díszíti, a kereszt egyik oldalán a szokásos, elnagyolt népi Jézus-ábrázolás, de ha bekukkantunk mögé, a hátsó részén egy aranyos Máriácskára bukkanhatunk.

A templomtól északi irányba indul a Vásárút, Csíkszereda létrejötte előtt ennek legmagasabban fekvő pontján, a Vásárkapunál tartották a felcsíki falvak vásárait. Érinti Rákost, Madarast, és egészen Karcfalváig vezet. Pipacsos búzamezők között tekerünk tovább Borzsováig, ott betérünk a faluba.

Neogótius temploma 1930 után épült, úgyhogy ennél érdekesebb a 18-19. század fordulójáról származó Szent József-kápolna és a mellette álló öreg akácfa.

A Vásárúton haladunk tovább Csíkszépvízig. A Moldvából Gyimesen át érkező örmények az 1600-as évek közepén Apafi Mihály fejedelem engedélyével telepedtek le a faluban. Élénk kereskedelmet folytattak a későbbiekben. A Moldvában vett, majd itt felhizlalt marhákat egészen Bécsig hajtották, hogy ott aztán jó áron eladják. Orbán Balázs 1860 körül megállapítja, hogy Szépvíz sokkal városiasabb képet mutat Szeredánál, köszönhetően az intenzív örmény jelenlétnek. Innen költöztek be Csíkszeredába, aztán szépen egyre tovább. Úgy mondják/mondjuk, hogy mindenkinek van legalább egy örmény őse, csak legfennebb még nem tud róla. :)

Ha Szépvíz, akkor víztározó, bár ezúttal nem arra indulunk.

Az örmény temető mellett jobbra indul egy földút Cibrefürdő felé. A Csiga-patak mellett található borvízforrásos, kiépített népi fürdő felé ismét mezőkön, dombokon vezet az út, és van jó sok mély pocsolya és sár, lehet cipelni a biciklit, árkon átemelni, csak hogy érdekesebb legyen.

A 2009-es iskolai szaktábor alatt kiépített pihenő- és tűzrakóhelyeknek már nyoma sincs, pedig tényleg négy teljes napig fűrészeltünk és hordtuk a követ.

A faépítészet legalább nyomtalanul eltűnik.

A visszaút ugyanott vezet, csak Taplocát hagyjuk ki, hogy a somlyói templomtól ereszkedjünk vissza a városba.

Túrós-zabpelyhes-gyümcsös pite (Anyasüti)

Túrós-zabpelyhes-gyümcsös pite (Anyasüti)

Túrós-zabpelyhes-gyümcsös pite (Anyasüti)

Ez most azon ritka alkalmak egyike, amikor más művével ékeskedem. Rövid időn belül már másodszor készült el, először áfonyával, majd meggyel. Eredeti recept innen

Hozzávalók: 

  • 40 dkg félzsíros tehéntúró
  • 4 db tojás
  • 4 ek joghurt
  • 8 ek aprószemű zabpehely
  • 3 ek. cukor
  • 4 csepp vanília kivonat
  • meggy, feketeáfonya vagy más bogyós gyümölcs
  • vaj (a kikenéshez)
  • 1 ek zabkorpa

A tojásokat egy tálba öntjük, villával kicsit felverjük. Belemérjük a többi hozzávalót, jól összekeverjük, 15 percet pihentetjük. A sütőt bemelegítjük, egy 22 cm-es piteformát kivajazunk, megszórjuk zabkorpával, a tésztát a formába öntjük, elsimítjuk, és 30-35 percig sütjük. 

 

Szecesszió Világnapjára

Szecesszió Világnapjára

Szecesszió Világnapjára

Szecesszió, Art Nouveau, Modern Style, Arts and Crafts, Jugendstil, Tiffany style, stile floreale

Mindent beborító virágok és átszövő indák, kovácsoltvas lépcsőkorlátok, hajtincsek, Mucha nőalakjai, Klimt bizánci mozaikokat idéző festményei, Tiffany-lámpa, Lechner Ödön, Gaudí, Kós Károly. A szecesszió nem csak egy stílusirányzat, hanem egy teljesen új világkép, amely a múlt század fordulóján szembeszegül a már megújulni nem tudó historizmussal és eklektikával. Hadat üzen a derékszögnek, a természet felé fordul, éljenek az organikus formák! Az építészet és az alkalmazott művészetek együttműködése jellemzi, az iparművészet fellendülése. Minden részletre különleges hangsúlyt fektetnek, az ablakkeretektől a lámpákon át a bútorokig, megteremtve a kor sajátos miliőjét. A korszak sokszínűségét és gazdagságát példázzák az egész Kárpát-medencében fellelhető, a szecesszió jegyében készült, de egymástól mégis eltérő, regionális stílusjegyeket magukon viselő épületek.

Az új anyagok és szerkezetek megjelenése, a vidéki polgárság életének megváltozása, a mezővárosok városiasodása, kor gazdasági fellendülése és a nemzeti stílus keresése kedvezett az új típusú alkotások megjelenésének. Az új technikák és a népművészetből táplálkozó formanyelv ötvözetéből született egy új stílus. 

Mivel a szecessziót a „Nagy Háborúval” lezártnak tekintik, így a kort jellemző viszonyokból kiindulva, tegyünk egy majd 3000 km-es körutat az egykori Osztrák-Magyar Monarchia területén, a szecessziót követve, a teljességre és a „legekre” való törekvés legcsekélyebb igénye nélkül.

Nemcsak az ismert és nagyméretű épületek lehetnek érdekesek, minden városnak megvan a maga „virágzó háza”, amire büszke lehet. Az útvonal ezúttal Csíkszereda - Marosvásárhely – Nagyvárad – Kecskemét – Budapest – Sopron – Bécs – Brünn – Lőcse – Eperjes – Kassa – Szatmárnémeti – Csíkszereda.

Csíkszereda, 1902

Vigadó, Csíkszereda, 1904

Városháza, Marosvásárhely, 1908

 

Bolyai Farkas Líceum, Marosvásárhely, 1909

Forrás

Kultúrpalota, Marosváráshely, 1913

Belső képek

Marosvásárhely még:

Fekete Sas Palota, Nagyvárad, 1909

Stern-palota, Nagyvárad, 1905

Városháza, Kecskemét, 1894

Cifra-palota, Kecskemét, 1902

Bérház, Kecskemét

Postatakarékpénztár (Magyar Államkincstár), Budapest, 1901

Bedő-ház (Magyar Szecesszió Háza), Budapest, 1903

Zeneakadémia, Budapest, 1907

Wekerle-telep, Budapest, 1908-1926

Napóleon-udvar, Budapest, 1906

Mai Manó-ház, Budapest, 1894

Kazinczy utcai zsinagóga, Budapest, 1913

Petőfi Színház, Sopron, 1909

Szecessziós Ház, Bécs, 1898

Karlsplatz-i állomás pavilonja, Bécs, 1898

Majolika Ház, Bécs, 1899

Karl Borromäus-Kirche, Bécs, 1911

És még egy kis Bécs


 

Brünn

Állami felsőbb leányiskola, Lőcse, 1913

Bosak Bank, Eperjes, 1923

Savoy Kávéház (Slavia Hotel), Kassa, 1902

Kassa

Kassa, 1912

Pannónia Szálló, Szatmárnémeti, 1902

Csíkszereda, Márton Áron Gimnázium, 1911



Mivel a szecesszió esszenciája az apróságokban rejlik,  legyen a zárszó a szovátai Bernády-villa kapujának részlete.


Sacher-torta másként

Sacher-torta másként

Sacher-torta másként

Vagy annyira másként, hogy már a saját anyja (atyja) sem ismerne rá? Sebaj, a lényeg itt is ugyanaz: sok-sok csoki és kakaó, túlbonyolított rétegek nélkül. 

Hozzávalók: 

  • 100 g cukormentes feketecsoki
  • 60 g vaj
  • 30 g eritrit
  • 60 g gesztenyeliszt
  • 3 tojás
  • fél üveg cukormentes baracklekvár (vagy valamilyen savanyú gyümölcs, most pirosribizli)

Bevonathoz:

  • 30 kókuszzsír
  • 20 g kakaópor
  • 20 g eritrit

A csokit összeolvasztottam a vajjal (vízgőz fölött biztosan nem ég oda, de szerintem az állandó kavargatás is megteszi). A tojások sárgáját kikevertem az eritrittel, majd ehhez hozzáadtam az olvasztott csokit. Egy csipet sóval habbá vertem a fehérjét, majd a liszttel felváltva a csokis krémhez kevertem. Sütőpapírral kibélelt, 18 cm-es kapcsos tortaformában kb. 25 percet sütöttem kis lángon. Ne szárítsuk ki, úgy már nem az igazi. Miután kihűlt, kettévágtam, és megtöltöttem a ribizlivel. A bevonathoz mindent összeolvasztottam, majd a torta tetejére csorgattam, aztán mehetett a hidegre. (össz. kb. 87 g C)

Zsögödtől a Gyimesekig

Zsögödtől a Gyimesekig

Zsögödtől a Gyimesekig

„A bölcs Isten megékesítette a földet fáknak, füveknek megmondhatatlan sokféle gyönyörűséges voltával, melyekkel az embereknek nem csak testeik tápláltatnék, hanem ha betegségek történnék, orvossággal e testeket gyógyítanák” (Melius Juhász Péter. Herbarium. Az fáknak, füveknek nevekről, természetükről és hasznairól. Kolozsvár, 1578)

Május virágai. Zsögöd - Suta - Somlyó - Pogány-havas - Szép-havas - Rez-tető - Utusalj-tető - Lóvész - Karakó

Harangvirág


Kakukkfű

Erdei here

Mezei varfű

 





Vadszegfű





Szárcsa


Mezei zsálya


Takarmány baltacin 


Parlagi madárhúr


Boldogasszony papucsa


Áfonya



Borsikafenyő




Gyepes nőszirom



Szépvízi víztározó, a Nagysomlyó és a Kissomlyó


Lucfenyő


Nefelejcs 


Szellőrózsa vagy pünkösdi rózsa


Tavaszi tárnics vagy encián


Lóvészi alagút


Karakói völgy

Ladók viaduktjának megmaradt pillére

Vajkrémes kakaós csiga - glutén- és cukormentes

Vajkrémes kakaós csiga - glutén- és cukormentes

Vajkrémes kakaós csiga - glutén- és cukormentes

A kakaós csigában lehet tehéntúró, cukkini vagy batáta, és azért a kakaó sem árt neki. Lehetőleg minél több. :) (Néha még az olvasztott csokiba sem árt egy kis plusz kakaó...) Tejszínes vajkrémmel vagy mascarpone-val pedig rugelach-szerű lesz a tésztája. 

Hozzávalók 8 db. csigához:

  • 125 g tejszínes vajkrém
  • 50 g kókuszzsír
  • 30 g eritrit
  • 150 g zabpehelyliszt (vagy Szafi féle lisztkeverék kelesztés nélküli tésztákhoz)
  • 20 g bambuszrostliszt

Töltelékhez:

  • 20 g olvasztott kókuszzsír
  • 40 g eritrit
  • 40 g kakaópor

A krémsajtba belekevertem az olvasztott kókuszzsírt, az eritritet, a lisztekkel együtt összegyúrtam. Kb. fél centi vastagon kinyújtottam, megkentem a kakaós krémmel, feltekertem, majd 8 részre vágtam. 25 perc alatt készre sütöttem. (14 g CH/db.)

Pünkösdi teljes kiőrlésű kenyér

Pünkösdi teljes kiőrlésű kenyér

Pünkösdi teljes kiőrlésű kenyér

Pünkösdkor kicsit minden a feje tetejére áll errefelé. A somlyói búcsú miatt "rajtunk a világ szeme", kétszeresen is ünnep van, a mi ünnepünk. Mi vagyunk a házigazdák, és lássuk be, - talán valamilyen belénk kódolt program vagy a megszokás miatt - jobban megy a vendégfogadás mint a vendégeskedés. Persze kinek hogy. Az ünnephez pedig hozzátartozik valami otthon-szagú.

Kenyeret sütni nem ördöngösség, sem egésznapos tevékenység, ahogy általában gondolják. Persze, ha egyszerre akarunk 6 kenyeret sütni egész hétre mezőn dolgozó embereknek, akkor már más a helyzet. Régen mindig szombaton sütötték a több kiló kenyeret a kemencében. Egy akkora mennyiség dagasztása már tényleg felért egy jó edzéssel. Így mindig vasárnap szegték meg a friss kenyeret, szombatra viszont maradt az egyhetes. 

Egy fél kilós kenyér viszont, ha a kelesztést és sütést nem számítjuk (ami ugye nem munka), 10 perc alatt elkészül, és körülbelül árban is ugyanúgy jövünk ki, mint a bolti kenyérrel. A különbség a befektetett törődés, és hogy tudjuk, mi van benne (olyan búzából őrölt liszt, ami már úgysem ugyanaz, mint volt valamikor...), de leginkább, hogy mi nincs. Ha nem szeretnél térfogatnövelőt (és szivacs- vagy vatta-szerű kenyeret) enni, akkor hajrá! Amúgy a térfogatnövelő sok esetben sima aszkorbinsav (E300), azaz C-vitamin, szóval nem minden E méreg, de azért mikor 3-nál több van, akkor a "köszönöm, nem" a jó válasz. Ez most az egyik legegyszerűbb változat, de lesz még ebből kovászos is. 

Hozzávalók:

  • 40 dkg teljes kiőrlésű vagy Graham-liszt 
  • 10 dkg finomliszt (vagy teljesen teljes kiőrlésűből)
  • 1 zacskó porélesztő
  • 2 tk. cukor 
  • 1 tk. só
  • 2 ek. olívaolaj
  • 3,5 dl meleg víz
  • 1 ek. bazsalikom

A liszteket összekeverjük az élesztővel, a cukorral, a sóval és a zöldfűszerrel. Hozzáadjuk az olajat és a vizet, majd jól összegyúrjuk. 5 percig dagasztjuk, de tovább is lehet, mert olyan jó móka! (Az élesztőben levő B-vitamin a bőrnek is jó.) El kell válnia a táltól, és a kezünkhöz sem ragadhat. A tésztát letakarva duplájára kelesztjük, majd kiolajozott vagy vajazott/zsírozott tepsibe tesszük, a tetejét bevagdossuk, hogy ne oldalt legyen "dúca", és újra kb. duplájára kelesztjük. Előmelegített sütőbe tesszük, és nagy lángon 40 percig sütjük. Megkopogtatva hallatszik, ha elkészült. Rácsra tesszük kihűlni. 

Meggyes tejespite - glutén- tej- és cukormentes

Meggyes tejespite - glutén- tej- és cukormentes

Meggyes tejespite - glutén- tej- és cukormentes

És akkor megint tejespite. Mondtam én. A krémesség mindent visz, a gesztenyeliszt pedig igazán nem rontja el a dolgot. Eredeti változat itt.

Hozzávalók:

  • 3 tojás 
  • 5 dkg eritrit
  • 10 dkg vaj
  • 7,5 dkg gesztenyeliszt
  • 2,5 dkg nyílgyökérliszt
  • 2,5 dl kókusztej
  • 300 g magozott meggy 

A tojásokat az eritrittel felvertem, majd hozzáadtam az olvasztott vajat. Apránként, kevergetés közben beleszórtam az összekevert liszteket, majd a végén a kókusztejet is hozzáadtam. A kerámia piteformát kivajaztam, beleszóltam a meggyet, majd rátöltöttem a tésztát. Kis lángon fél órát sütöttem. Ez is ugyanolyan jól elvált a formától, mint az eredeti változat. (össz. 110 g CH)

  •  

Meggyes tejespite

Meggyes tejespite

Meggyes tejespite

Nem az első tejespite recept és nem is az utolsó, ahogy felvevő közönséget (és magamat) ismerem. Az eddigi két „mentes” recept után (áfonyás, meggyes) itt a tejespiték ősanyja. Semmi száraz tészta, csak a krém maga, amit bármilyen szezonális gyümölccsel készíthetünk.

Hozzávalók: 

  • 3 tojás (a házi lenne az igazi, attól lesz szép sárga a pite)
  • 8 dkg cukor
  • 10 dkg vaj
  • 5 dkg liszt
  • 5 dkg étkezési keményítő
  • 2,5 dl tej
  • 300 g magozott meggy (most fagyasztott, ideje elhasználni a tavalyi tartalékokat)

A tojásokat a cukorral felvertem, majd hozzáadtam az olvasztott vajat. Apránként, kevergetés közben beleszórtam a keményítővel kevert lisztet, majd a végén a tejet is hozzáadtam. A kerámia piteformát (jénai tál vagy szilikonforma is jó) jól kivajaztam, beleszóltam a meggyet, majd rátöltöttem a tésztát. Kis lángon fél órát sütöttem. Kihűlve szépen szeletelhető, csak türelemmel ki kell várni. 

Ordás rózsa-kalács - glutén- és cukormentes

Ordás rózsa-kalács - glutén- és cukormentes

Ordás rózsa-kalács - glutén- és cukormentes

Avagy van élet a klasszikus ordás palacsintán túl. A két évvel ezelőtt pünkösdre sütött túrós briós mintájára készült ez a mentes változat. A tésztája nem tartalmaz tojást sem, a töltelékből pedig elhagyható. 

Hozzávalók 4 db.-hoz:

  • 60 g barnarizsliszt
  • 60 g Szafi féle lisztkeverék nyújtható tésztákhoz
  • 15 g útifűmaghéj
  • 20 g eritrit
  • 25 g olvasztott kókuszzsír
  • 150 ml langyos víz

Töltelékhez:

  • 120 g orda
  • 1 tojás
  • 30 g eritrit
  • kapor

1 tojás a kenéshez

Összekevertem a száraz összetevőket, majd hozzáadtam az olvasztott kókuszzsírt és a langyos vizet. Összegyúrtam, pár pedig dagasztottam. Villával összedolgoztam a töltelék hozzávalóit. A tésztát négy részre osztottam, mindeniket kb. 10 cm átmérőjűre nyújtottam, majd hat helyen félig bevágtam. A tészta közepére halmoztam a töltelék negyedét, majd minden második "szirmot" behajtottam, majd a kimaradó hármat is, így rózsa formát kaptam. Sütés előtt lekentem tojással, majd sütés közben is még újra kentem, hogy szép fényes legyen. Kb. 30 percet sütöttem közepes lángon. (össz. 80 g CH, 20 g CH/db.)

Ígéret hava Énlakán

Ígéret hava Énlakán

Ígéret hava Énlakán

Május, tavaszutó, Pünkösd hava, a 15. századi székely naptár szerint Ígéret hava. 

Egy rendes útleírás úgy kezdődne: „Énlaka több útvonalon is megközelíthető”. Kezdjük inkább így: Énlaka több útvonalon is megközelíthetetlen. A Farkaslakától északra, Székelypálfalván és Firtosváralján áthaladó útról már sejthető, hogy nem egy highway, legyen hát kerülő az Atyha-Etéd útvonalon. Ha Etéd és Énlaka között aszfaltút van, akkor előtte is annak kell lennie. Csak nem kezdenek a semmi közepén aszfaltozni településfejlesztési pénzből. De. „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.” vagy pedig folytasd gyalog. Ahogy az úton átfutó őzek is. A békés földút előnye, senki nem siet(het) sehová. Receptre kellene írni.

Etéden félévszázados aszfaltmaradványok, aztán a református templom mellett feltűnik az aszfaltcsík, ami már végig is kísér. Ettől függetlenül megéri gyalogszerrel beereszkedni Énlakára, már csak a kilátásért és a fácánrikoltásért is. A falu fölött magasodik a Firtos hegy, tetején a legendás Firtos vára (mint kiderül, nem éri meg tündérnek lenni), oldalában az időjárást jelző Firtos lova. Most fehéren virít, esőtől nem kell tartanunk.

Énlaka különlegessége a laza halmazos középkori településszerkezet, szabálytalan, kacskaringós utcákkal. A templom mellett összefutó három út a falu központja. Közülük az egyik észak-dél irányú, ez lehetett a római polgári település cardo-ja, és ma is egy vonalra fűzi a temetőt, a templomot, az iskolát és a lelkészi lakást. Így kerül szabályosság ebbe a látszólag kaotikus településszerkezetbe. Az utcák által négy részre osztott falunak négy kapuja volt és négy falutízesből állt. A tízeseket nemzetségek alkották, akik vagyonközösségben éltek. Ahogy szaporodott a család, úgy osztották fel az eredeti ős telkeket, így tulajdonképpen a településszerkezetből kiolvasható a valamikori nemzetség családfája. A legenda szerint akár egész éjszaka is bolyonghatunk a faluban, olyan nehéz az eligazodás. Mi mást tapasztalunk. Amíg látod a hegyeket és érzed, merre lejt, emelkedik az út, és látod a templom tornyát, hogyan is lehetne eltévedni? Nem metropolisz ez.

A római település talán Praetoria Augusta lehetett, a castrumot a közeli sóbányák őrzésére építették. A ma látható unitárius templom a Jupiter-szentély helyén, köveinek felhasználásával épült. Ma is látható faragott kő az egyik pillér lábazati részén, ami a restaurálás előtt a hátát mutatta a szemlélőnek.

Érkezésünkkor épp egy nagy csoport távozik, de a kulcsos nénit még idejében elcsípjük, aki szívesen és lelkesen mesél.

Érdekes, és persze nem meglepő, hogy elég csak néhány érdeklődő szó, és az emberekből mennyi mondanivaló tör elő, az elhanyagoltságról, a széthúzásról, a fogyó lélekszámról. Mint kiderül, a turistacsoport Székelypálfalva felől próbálta megközelíteni a falut, de az utat elmosta a víz, így vissza kellett fordulniuk. Mi sem rövidíthetünk már arra.

Míg a Firtos falvai közül Atyha katolikus, Küsmöd és Etéd református, Szolokma szombatista, Énlaka és az egyházilag hozzá tartozó Firtosváralja unitárius. Apropó a 450 éve a tordai országgyűlésen kihirdetett vallásszabadság.

A későgótikus templomot 1661-ben a törökökkel tartó tatárok felgyújtották, a ’70-es években folyó restaurálás során megszenesedett csontokat találtak a járószint alatt, ezek szerint a templomba menekülők bent is égtek. A boltozat beomlott, a helyreállítás során készült az 1668-ból származó festett kazettás mennyezet Muzsnai György keze által. Énlakáról elsőként ez ugrik be mindenkinek, így kellemetlen meglepetésként ér, mikor a templomba belépve csak a kazetták hűlt helyét látjuk.

Szerencsére kiderül, hogy éppen restaurálás alatt állnak Szovátán, a legkülönlegesebbek már el is készültek, és a templomhajó fala mellett láthatók. Jobban is, mintha fent lennének.

Festésükhöz növényi festékanyagokat használt a mester, így most is csak azzal azonosat alkalmazhatnak. Ne várjon senki a kalotaszegi kazettákhoz hasonló harsány színeket. A virágmotívumokkal, növényi ornamentikával díszített kazetták között nincs két egyforma. A leghíresebb darabon az első ismert rovásírásos felirat látható: Egy az Isten. Eredeti helye az orgona fölött van.

Még ennél is érdekesebb a Bűnbeesés-kazetta, rajta Ádám és Éva, a Tudás Fája és a Kígyó. Egyesek szerint a fa köré magát a kiáradó fényt festette meg a mester, de maradjunk a földhözragadt almás változatnál. Míg Ádám apánknak csinos kis bajusza van, Éva anyánk egy jó kis lándzsát tart a kezében. Biztos, ami biztos. :) 

A templomban mindenkinek megvolt a maga helye, külön ültek a legények, a falu vezetői, a lányok és az asszonyok. A karzatra egyetlen rönkből faragott lépcső vezet fel. Ez aztán tényleg nem nyikorog.

A bejárat faragott kő ajtókeretét fából faragott részletekkel pótolták ki.

A temetőkertben is érdemes körülnézni. A mai fényes, díszes sírköveket elnézve lenne mit tanulnunk ízlés dolgában.

A templomos néni egy fél szóra már intézkedik is, a Fő út 57 szám alatti tájházban már várnak. A csűrben, istállóban a hagyományos mesterségeket és eszközöket bemutató kiállítás látható és a házban a mindennapi élet kellékei, amit a helybeliek adományoztak. Családi képek, ruhák, használati tárgyak.

Említésre méltó története van a tájházban kiállított „magyar ruhának”. Annak ellenére, hogy ez a szó hagyományos értelmében viseletnek nem nevezhető öltözet csak a 20. század elejének terméke volt, mégis nagy jelentőséget tulajdonítottak neki, jelképpé vált. Miután egy egész életen keresztül őrizgette, a ruhát egy idős néni adta, a történetével együtt. 1940-ben varrták, hogy a lányok, asszonyok magyar ruhába öltözve mehessenek a Korondra bevonuló magyar katonák köszöntésére. Sütöttek, főztek, aztán mindenki ment, aki csak mozdulni bírt. A „kicsi magyar világ” alatt félretették a székely népviseletüket, és magyar ruhában jártak minden ünnepre és bálra, hogy aztán átalakítsák, vagy végleg elrejtsék a szekrény aljára. Mintha igaz sem lett volna.

Ez nem csak egy ruha története, és nem is csak egy emberé, egy jelképes történet a sok közül. Látni benne a mai reakciókat és érzéseket, hogy amikor „jönnek”, akkor várni és készülni kell, örülni, hogy nem felejtettek el. És látni a bizalmatlanságot is az ígéretek iránt, hogy „hiszem, ha látom”, és hogy semmi sem tarthat örökké, egyszer elhittük, és mi lett belőle? Talán kell még egy generáció, akik már nem első kézből kapják az akkor átélt történeteket, és eltűnnek a tudat alatti hegek. Nem lehet évszázadokon keresztül a múltat vádolni a jelen alakulásáért.

Mesélik, hogy elöregedett falu, 110-en lakják, az iskola megszűnt, a 8 gyerek Etédre jár át tanulni. Ahogy mondják, még busz sem jár a faluba. Kiderül, hogy a fogyó népesség és a rossz infrastruktúrának köszönhető elszigeteltség ellenére mégis beszivárognak az itt idegenül ható, és a tapasztalatok szerint sajnos a közösség további bomlását, széthúzását eredményező eszmék. 

Énlaka ennek ellenére is maga a tündérkert. Mindenütt virágoznak az orgonák. Akár a dombokról szemléljük, akár az utcáin járunk, nehéz eldönteni, hogy faluba vagy gyümölcsöskertbe csöppentünk-e.

 

A telekhasználatot a hagyományos gazdálkodás határozta meg. A portákat a magasföldszintes, alápincézett tornácos lakóházat, csűrök, gazdasági épületek alkotják.

 

Szinte mindenütt van sütőház vagy különálló tégla vagy tapasztott kenyérsütő kemence, ahogy kerekes kút is. Egyes kutak az utcán állnak, több család használta őket. Nem ritka látvány a kerti zuhany.

És megyünk tovább az őz nyomán.

Sajnos gazda hiányában több ház is leomlott, sok üresen áll, jobb esetben hétvégi házként használják.

Énlaka kincsei közé tartozik a 87 éves Szávai Márton nyugalmazott tanító, helytörténész gyümölcsöse, fajtagyűjteménye, aki az őshonos gyümölcsfajták megmentését, magról való szaporítását tűzte ki célul. 81 alma, 65 körte, 16 szilva fajtát számol. Szinte hihetetlen ez a szám, mikor a piacon jó, ha négy fajtát találunk. A bolti almának pedig „színe az van kívülről, mint a kikozmetikázott fehérnépek, de mikor az ember beleharap…” A 87 év tapasztalata. :D

A tájban élő emberek növényismerete jórészt elveszett. Régen a vad fajtákat oltották be nemes oltóágakkal, így a helyi körülményeket jól tűrő fajtákat kaptak. Az önellátó gyümölcstermesztésnek, mint még sok mindennek, az államosítás vetett véget. Azt a 40-50 év kiesést nehéz pótolni, hiszen pont egy generáció kimaradását jelenti, aki átadhatta volna a tudást és a követendő példát.

A Ceaușescu-féle falurombolás alatt Énlakát felszámolásra ítélték, túlélte, majd 1993-ban csíkszeredai építészek megkezdték az épített örökség felmérését. A falu azóta is várja, hogy a Világörökség részévé nyilvánítsák. 

Azt tanácsolják, hogy inkább Székelykeresztúr felé induljunk haza. És valóban, arra már jó az út. Nem is olyan elérhetetlen ez az Énlaka, csak az utat kell megtalálni hozzá. A fiatalok hiányában lassan skanzenné, turistalátványosággá, látszatvalósággá válik. Pedig lenne ház, lenne kert, fák és füvek (meg télen jó kis elzártság). Szabadabban, kiszolgáltatva csak a legnagyobb „szolgáltatónak”, az időjárásnak. 

„Énlaka felett, a Firtos lova hátán, lehajtott fejjel elaludt a Gondviselés. A havasi faluk háta mögött az égnek egy zord gondolata beléhullott az erdők méhébe, s rá felzúgott a csend. S felébredtek a fák, a víz és minden ékessége a földnek. A hegy alatti kicsi falut az álom kezéből kiszakasztotta a szél, s a Száraz Boda Izsákné háza fedele a nyugalommal együtt megimbolygott. Kesergő szellemek jeget sírtak a fellegek hátán, s így hoza jégesőt a zivatar.” (Tamási Áron: Tüzet vegyenek!)

A természeti, épített és humán környezetről

A természeti, épített és humán környezetről

A természeti, épített és humán környezetről

A műemlékvédelem és hagyományőrzés népszerű téma lett az elmúlt években. A „kastély” vagy „parasztház” már szinte olyan hívószó, mint a „medve”, mindenkinek van róla valamilyen véleménye. A tevőleges rész első látásra csak építészeti feladat, kicsit mérnöki, kicsit művészi tevékenység. Az építész dolga, hogy tervezzen. Külsőt, belsőt, települést, szépet, funkcionálisat. De mitől működik/működött valami és mitől lesz halálra ítélt a másik? Egy szépen felújított, majd ismét magára utalt épület sem sokat ér, csak egy szép díszlet, kontextus és tartalom nélkül.

Az életterünket és ezáltal a közérzetünket a környezet határozza meg: a természeti, az épített és a humán környezet. Ahogy a természetes és lakókörnyezet külsőleg és belsőleg is formálja az ott élő embert, úgy az ember is formálja az őt körülvevő környezetet.

Kedvenc példám a csíkszentléleki gótikus templom és a mellette álló 500 éves hársfa („Hársi”). Minden értéke mellett maga a templom sem lenne ugyanaz a fa nélkül, ahogy a fa is mást jelentene (nem is tudnának róla) a templom közelsége nélkül. A hely jelentőségéhez tartozik, hogy a hagyomány szerint a falu vezetői a fa köré ülve hozták meg a fontos döntéseket: a templom szomszédságában, a szabad ég alatt (és nem a kocsmában). 2011-ben az első alkalommal megrendezett versenyen Hársi lett az Év Fája Európában.

A mi kultúrkörnyezetünkben leginkább két meghatározó lakóhelytípust, és ezekhez kapcsolódó életstílust különböztetünk meg: a város/nagyváros (városi lét) és falu (vidéki lét). Az életformához (és persze a táji sajátosságokhoz) alkalmazkodik a településszerkezet és azon belül az építkezési szokás, amely a későbbiekben visszahat az ott élőkre. Az individualista magatartást a városiassághoz szokás kötni, miközben a faluközösségek is felbomlóban vannak.

A társadalmi és gazdasági változások ugyanúgy lekövethetőek a falukép változásán, ahogy a talaj keresztmetszetének rétegeiből következtethetünk a keletkezéskor aktuális helyzetre.

 

 

 

 

 

 

 

 

Az egységes falukép felbomlása egyértelmű jele a társadalmi változásoknak. Ez főként a nagyobb falvakra, községekre jellemző. Az iparosítási politika és felgyorsított urbanizáció többek között a társadalom homogenizálódását szolgálta.

A vidék építészetére jellemző az életmód, a természeti környezet és az épített környezet szétválaszthatatlan kapcsolata, melyet a gazdálkodó tevékenység, a földdel való kapcsolat határoz meg. Ha az életmód folytonossága nem szakad meg, az új épületek is illeszkednek a hagyományos faluképbe. Régen helyi építőanyagok-, erőforrás-, tudás használatával építkeztek. Az elzártabb székelyföldi falvakban még ma is kiemelendő a táj és épített környezet alkotta egység, nincs köztük éles határ. Ma jellemző a különálló házak megjelenése a faluszerkezetben, melyek eltérnek a falu hagyományos léptékétől. A rendezetlen falukép tükrözi a felbomló faluközösségeket is.

A magyarországi vagy Erdély más tájain található falvakhoz képest a székelyföldi falvak közösségei továbbra is jobban megtartották szokásrendjüket, hagyományaikat. Ez köszönhető a részben megőrzött gazdálkodási módnak, illetve a vallásnak. A vallási ünnepek, hétköznap és ünnepnap adta ritmus és szabályosság a mindennapi életben és az építészetben is képviselteti magát. A „nem kitűnés” törvénye ez idáig még visszafogta az extravaganciát. A hagyományos vidéki térben a templom a hangsúlyos elem. A modernizálódó községekben a lakóépületek növekedésével egyidőben a gazdasági melléképületek egyre kisebbek lettek, majd eltűntek. A korábbi kontraszt, amely a templom nagyobb tömbje és a falu egyéb épületeinek léptéke között fennállt, látványosan csökkent.

A közösségnek és a szokásrendnek megtartó és szabályozó ereje volt. A jelen egyrészt elhozta a bizonyos fokú szabadságot (hisz a falunak azért továbbra is „szája” van), de ugyanakkor a szabadosságot is. Klasszikus példa a „minden faluban van egy lila ház”. Mi volt régen, és mi az, ami most nem működik? A szolidaritási hálók megszakadtak. A falvakban élők nagy része a városban dolgozik napközben, a falvak alvóhelyekké válnak.

Hogyan is volt ez régen a közösségekkel? A különböző kultúrák persze mindig nehezen keveredtek egymással. Bár Erdélyben nagy múltja van a nemzetiségek közti együttélésnek (ami általában az első konfliktusig tartott), bizonyos fokú távolságtartás mindig volt.

A falvakban élő szászok kölcsönös segítségnyújtáson alapuló társadalmi formája volt a „Nachbarschaft”, azaz szomszédság, amelyet az utcák egyes oldalai alkottak. „Minden szomszéd legyen szerényebb, nyájasabb, barátságosabb szomszédjának örömében, szolgálatkészséggel, bánatában vigasszal, kétes helyzetekben tanáccsal, veszedelemben tettekkel szolgáljon, hogy lelkületüket ne csak egyszerű szomszédság, hanem igazi élő barátság kösse össze. És senki se csak a maga, hanem minden egyes szomszédjának jólétében részt vegyen, azt minden erejével támogatva, hogy béke és rend honoljon a társadalom minden részében.” (A szomszédság szabályzata 1794-ből). A szomszédságoknak saját zászlója volt, kulturális egyleteket, énekkarokat, önsegélyező csoportokat tartottak fenn. Szerepe volt a községi rend, tisztaság és kutak jó állapotának fenntartása, egymás ingyenes segítése építkezéseknél, menyegzők költségeihez való hozzájárulás. Bizonyos alkalmakkor az egész szomszédság összegyűlt, hogy a haragosok kibékülhessenek egymással. Így lehetett is közösséget építeni, fejlődni és előrelépni, állandó széthúzás nélkül.

Nachbarschaftslade, amiben a szomszédság értékeit őrizték

Nachbarschaft

A székelyek hasonló „projektje” kaláka néven futott, lényege a „visszasegítés” volt, de nem volt szabályszerű a kölcsönösség. Nagyobb káresetekkor a falutízes lakói között rendeztek gyűjtést. Volt arató, kaszáló és ganézó kaláka, amikor a falubeliek összegyűlve végezték el a munkát egymás földjén.

 

A házépítés is kalákában folyt, az építőanyagokat sok esetben a gazdák adták össze. Ilyen körülmények között fel sem merült, hogy a közösség egy tagja valami egészen mást, kirívót építsen. A közös munka révén nem csak az élethez szükséges javakat hozták létre, hanem az ugyancsak a fennmaradáshoz szükséges kapcsolati hálót is építették, erősítették. A falu földterületei valamikor köztulajdonban voltak, mindenki annyit kapott belőle, amennyit képessége és állatainak száma szerint meg tudott művelni.

Amúgy a kalákázás nem a múlté, most is van lehetőség önszerveződni vagy csatlakozni például itt. Bár szégyen, hogy Budapestről kell indulni a kezdeményezésnek...

Az önfenntartó falvak működésének egyik alapfeltétele a helyi közösség összetartó ereje, az együttműködés. Az összetartás hiánya lehet a falvak széthullásának egyik oka. Maguk a helyben élő közösségek is megváltoztak a múlt század eseményeinek folyományaként, de ugyanakkor ott vannak a beköltözők (vagy inkább városból kiköltözők) is. Sok esetben a városi életstílust viszik magukkal, és ez érvényesül a közösséghez való viszonyukban és az építkezési szokásokban is, ezáltal a falu urbanizálódik, az új periféria, külváros vagy kertváros szerepét kezdi betölteni. Ez a jelenség főleg a városokkal szomszédos falvakat veszélyezteti. A kiköltözők másik tábora pedig, értékelvén a falusi életet és elfogadva annak szabályait és velejáróit, a valamikori vidéki életformát szeretné követni, amivel megint csak kilóg az időközben már átalakult helyi közösségből. Mindkét esetben közös, hogy az újonnan jött a helyi közösség szemében csak egy „gyüttment” (és ezt pontosan így ki is mondják), idegen. Tehát ha nem ott született, esélye sincs, nem hogy szava. Hogyan valósuljon meg így a közös gondolkodás és cselekvés? A már elöregedett, elnéptelenedő falvakban másabb a fogadtatás, de tényleg a lakosság teljes kicserélődésére van szükség egy új, összetartó közösség létrejöttéhez?

 

Szinte már naponta halljuk, hogy a cél a fenntartható életvitel, az élhető lakókörnyezet. Ez nem feltétlenül az okosvárosok, okosépületek által valósítható meg, hiszen a falvak hagyományos építészete és az ott élő emberek valamikori életstílusa szinte tökéletesen megfelel ennek az irányvonalnak. Ha ehhez társítjuk a mai tudást és technikákat, már célhoz is értünk, anélkül, hogy egy steril és rideg lakókörnyezetet hoznánk létre. A legtöbb passzívház fikarcnyit sem illik a hagyományos faluképbe.

A hagyományos népi kultúra és építészet fenntartható volt. Helyben hozzáférhető építőanyagokat használtak, az adott célt minél kevesebb energia és anyag felhasználásával kívánták elérni az észszerűség elvei szerint. Nem építettek kifűthetetlenül nagy házakat, a térigényt nem a belső, hanem a külső terek elégítették ki. Minél nagyobb a belső tér, annál kisebb az igény a szabadban töltött időre. A nagy üvegfelületek révén több fény és napfény jut a házba, megvalósul a kint és bent egységének illúziója, de igazából bezár a belső térbe.

A régi tornácok valós kapcsolatban voltak az udvarral. Most minél nagyobb kell házból és autóból, hadd lássa a külvilág, hogy telik rá. A kicsi már nem elég, az igények, elvárások túlnőnek a valós szükségleteken. Chips-szindróma. Íz/inger/élmény-fokozókkal dúsított élet. Mint a távoli, egzotikus tájakra való utazás kényszere, egész éven keresztül belefektetve a fizikai, szellemi energiákat, erőforrásokat azért az egy költséges hétért. Amíg a saját közvetlen környezetedet sem ismered, miért mennél olyan messzire?

Az már egészen biztos, hogy a jelenlegi trend, ami a fejlődést a növekedéssel azonosítja, nem sokáig tartható. Egy régi épület felhasználása, mai igényekhez való alakítása (adaptive reuse, elhagyott gyárcsarnoknál ugyanúgy, mint csűrnél vagy parasztháznál) több kompromisszumot igényel a felhasználó részéről, ugyanakkor több értéket is ad. Kérdés, hogy amiről ennek érdekében le kell mondanunk, az valódi szükséglet vagy csak pillanatnyi igény? A fizikai javak célt jelentenek, nem pedig eszközt, és mivel nem közös munkával, kalákában teremtik meg, a közös használat céljából, mint a tízeskutakat, a köztulajdon senkié, nem vállaljuk érte a felelősséget. Ezzel szemben a kerítésen belüli magántulajdon értéke annál nagyobb lett, ezért védeni kell, magasabb kerítéssel, erősebb zárral, ami minket is ugyanúgy bezár. Elég a régi város-falu különbségre gondolni. A falusi kerítések inkább csak jelzésszerű határt jelentettek, míg a városokat az ellenségtől védő várfalakkal vették körül, de a bent található házak is jól zárhatók, erődszerűek, befelé fordulók voltak.

A falusi környezetben élő ember jobban tisztelte a megélhetést biztosító és a mindennapi tevékenységeket meghatározó természetet. Az iparosodás során a szoros kapcsolat megszakadt, az együttélésből felhasználás lett. Ha a nyugati-keresztény kultúránkból kiindulva az embert a többi fölé rendelt lénynek tekintjük, akkor jó gazdaként kellene viselkednie a rábízottakkal szemben, hiszen a több képesség több felelősséggel is jár. Nincsen jog (főleg nem előjog) kötelezettség nélkül.

Azzal, hogy minden erőforrást felélünk, értéket felégetünk, megfosztjuk tőlük a még meg sem született gyerekeinket, unokáinkat. Úgy tekintünk a jövőre, mintha a következmények még távol lennének, pedig már valósággá váltak. Betegségek és pszichés gondok sokasága, a megoldandó problémák áthárítása a következő generációkra. Ügyesek, okosak, fiatalok, majd megoldják! Csakhogy semmiből senkinek nem sikerülhet új világot teremteni. Ha képesek leszünk az értékének megfelelően kezelni és vigyázni arra, amit megörököltünk, akkor van esély. Az új nem csak a régi ellenében létezhet, hanem arra épül, kiegészíti azt.

Lekváros-kakaós kalács glutén- és cukormetesen

Lekváros-kakaós kalács glutén- és cukormetesen

Lekváros-kakaós kalács glutén- és cukormetesen

Variációk egy témára. (Eredeti változat itt.) Vagy inkább csak kísérletezés. Legközelebb zabpehely helyett zabpehelyliszttel készítve repedésmentesnek is kell majd lennie.  

Hozzávalók 3 csavart kalácshoz: 

  • 12,5 dkg liszt darált gluténmentes zabpehely
  • 12,5 dkg Szafi féle nyújtható lisztkeverék
  • csipet só
  • 3 dkg eritrit
  • 1 tojás
  • 4 dkg kókuszzsír
  • 1 dl víz

Töltelékhez:

  • fél üveg házi cukormentes eperlekvár
  • 2 ek. kakaópor
  • 2 ek. eririt

Kenéshez:

  • fél tojás felverve

A tészta hozzávalóit összegyúrtam, dagasztottam. 3 részre osztottam, majd mindeniket még két részre, amelyekből hosszú és keskeny csíkokat nyújtottam, megkentem a lekváros keverékkel, hosszában feltekertem, majd kettesével összecsavartam. Sütés előtt a tojással megkentem, kb. 25 percet sütöttem közepes lángon. (össz. kb. 180 g CH, 60 g CH/db.)

Győri tavasz a télben

Győri tavasz a télben

Győri tavasz a télben

Indulás egy napsütéses februári napon. A vonat 160 km/h sebességgel rohan, igazi száguldás a megszokott 30-assal történő időtlenségbe vesző vánszorgáshoz képest. Győrben pedig Nagyszebent idéző középkori szerkezetű kanyargós utcácskák fogadnak. 

GyőrBike közösségi kerékpárok. Ha kicsit melegebb lenne...

 

Az Újvárosban található zsinagóga.

A Szent László Hermáját őrző ház lépcsőfeljárójának cseles ablakai.

 

Kilátás a Püspükvár tornyából. A pincében Apor Vilmos vértanú püspökről szóló kiállítás látható. Néhány kép és mondat erejéig megjelenik Torja és az Apor család udvarháza is (erről itt). Győr ostroma során a püspökvárban bújtatta a menedéket keresőket. A várost lerohanó orosz katonák igény tartottak a bujkáló nőkre, ezt akadályozta meg Apor Vilmos az élete árán. A kiállítás részletesen beszámolt történésekről, a szűk pincehelyiségekben nem nehéz átérezni a helyzetet, annál nehezebb nem rosszul lenni. Van itt egyáltalán térerő? És mi van, ha már elfelejtették, hogy lejöttem, és bezárták az ajtót? Jobb lesz távozni.

 

Hangulatos cégérek mindenütt.

 

A gótikus kápolna

Századelős fürdővárosi hangulat a Rába Kettős hídon elérhető Radó-szigeten és a platánfasor.

Szedres-ribizlis pavlova

Szedres-ribizlis pavlova

Szedres-ribizlis pavlova

Nem az első pavlova recept itt és nem is az utolsó. A tojásfehérje hajlamos aljas módon megmaradni, aztán kárba ne menjen!  ;)

Epres, citromkrémes, feketeribizlis eddigiek

Hozzávalók:

  • 3 tojásfehérje
  • 10 g nyílgyökérliszt (ez helyettesíti a keményítőt, de akár teljesen kihagyható)
  • 30 g eritrit

Az eritritet összekevertem a nyílgyökérliszttel, majd apránként a felverődő (na nem magától!) tojásfehérjéhez adtam. A habot sütőpapíros tepsire halmoztam, kis krátert formáltam a közepére a krémnek, majd kb. 100 fokon 40 percig sütöttem, utána a sütőt lezárva tovább szárítottam. 

Krémhez:

  • 125 g tejszínes krémsajt 
  • 1 marék szeder és feketeribizli (most fagyasztott)
  • 30 g erirtit
  • díszítéshez még egy marék gyümölcs

A krém összetevőit habverővel összekevertem, majd a már kihűlt habalapra halmoztam, megszórtam gyümölccsel. 

Föld Napja - Mozdulj ki!

Föld Napja - Mozdulj ki!

Föld Napja - Mozdulj ki!

„Hú, én azt hittem, faluról jössz!” Nem egészen. :) Az a hely, ahol a legközelebbi szomszéd a mező, még kisvárosi szemmel nézve is falu. Benne élve ez a közelség természetes, magától értetődő. Ha mindenből elég, akkor „Na én járok egyet!”, és mehetsz a következő faluig a dombokon át. Aztán jön az első igazi város, aminek nem látod a végét. Minden lekövezett, aszfaltos, és nincsenek fák, csak a parkokban. És nincsenek „igazi” madarak, csak galambok és verebek. Első ősz, amikor nincsenek sárguló falevelek. Mikor lett ősz? És mikor lett tavasz? Egyformaság, szürkeség, még nagyobb város.

Azt mondják, nagyvárosban az emberek gyorsabban öregszenek, az idő mintha gyorsabban telne, az épített környezet szinte kizárólagos díszlete között rohan mindenki, föld alatt és fölött. És egyre nehezebb kiemelkedni a mesterségesen kreált problémákból, látni, hogy mi a valóság, mi fontos igazán. Megfagynak a kreatív energiák, az érzések és gondolatok. Pedig elég egy kis napfény, szerotonin, oxigén az agysejteknek, egy begyűjtött fenyőtoboz.

Apropó Föld Napja. Menj ki a szabadba, csökkentsd a stresszt, a vérnyomásod, javítsd a memóriád, növeld a figyelmed, kreativitásod, bizalmad! Bárhol élsz, lennie kell a közelben néhány szép helynek. Budapesten is. Erről a fotóválogatás.

Hármashatár-hegy

Budaörs, Csíki-hegyek, Odvas-hegy

János-hegy, Tündér-hegy

Nagy-Kevély

Nagy-Szénás, Zsíros-hegy

Tábor-hegy

Gellért-hegy

Merzse mocsár

Rákos-patak

Naplás-tó (Szilas-pataki árvízvédelmi tározó)

Budai Arborétum

Kiscelli Parkerdő

És hogy a végére mégis legyen valami igazán tavaszi is:

Csihányos, Zsögödfürdő, helyi védettségű természetvédelmi terület

Medve-tó

 

Brno - Kazinczytól a sárkányig

Brno - Kazinczytól a sárkányig

Brno - Kazinczytól a sárkányig

Miért Brno/Brünn? Mert sokkal közelebb van Budapesthez, mint Prága, vonattal könnyen elérhető (és bár vonatozni egyeseknek derogál, kiváló alkalom társadalmi megfigyelésekre, csevegésre, szélesvásznon nézheted a melletted elsuhanó tájat, nem is beszélve arról a bizonyos lábnyomról); mert itt is láthatsz gótikus cseh csipkecsodákat, de nem kell megküzdened a turisták futószalagon hömpölygő áradatával. Oda menni, ahová mindenki más is, már szinte unalmas, miután menetrendszerűen ömlenek rád a presztízsfotók mások utazásairól.

Tehát akkor Brno, Morvaország fővárosa egy nap alatt. Az emberi időpontban induló vonat késő délelőtt fut be, szinte az óváros kapujába érkezve. Innen a táblák már mutatják is, merre induljunk, meg aztán, mint minden középkori eredetű városban, elég csak mindig felfelé tartani, és előbb-utóbb elérjük az óvárost, várat, templomot. Ahhoz, hogy rövid idő alatt tájékozódni tudjuk, nem árt egy városnézési stratégia, első lépésként egy jó kis magaslati körülpillantással. 3D térkép. :) Épp csak emlékezni kell, mit merre láttál.

Első célpontom a Petrov dombon magasodó 11. századi eredetű gótikus Szent Péter és Pál-katedrális.

Fotózni bent nem lehet, de hát az ajtó üvegezett…

Meg amúgy is, a belső tér már habos-aranyos barokk, csak a hálóboltozatos szentély őrizte meg gótikus stílusát. Kívülről pedig faragott csipkés kőgótika, szikla-hatás.

A következő ugrás az 1930-ban épült Ludwig Mies van der Rohe-tervezte modern építészeti műemlék, a Tugendhat-villa, egy másik domb oldalában. Az UNESCO Világörökség része, 1992-ben itt tartották a tárgyalásokat Csehszlovákia szétválásáról. Már az épülethez közeledve gyanús, hogy bútorokat hordanak ki, ablakot mosnak (itt van mit), mint kiderül, épp a turistaszezon előtti nagytakarítás zajlik, így a kert sem látogatható. Passz. Marad a kommandózás a kerítés körül.

Vissza az óvárosba, a szintén gótikus evangélikus Vörös-templomhoz.

Innen a Špilberk várhoz vezet az út, amely jelenlegi formájában barokk erőd, városi múzeumként működik.

Itt tartották fogva a Habsburg-ellenességgel vádolt vezetőket. Többek között itt is raboskodott Kazinczy Ferenc hatból négy évet, ahogy azt a Fogságom naplójában megörökíti. (Tipikusan az a háziolvasmány, amit nem szokás elolvasni.) Megtapasztalhatta a hideg, sötét és nedves kazamaták nem túl barátságos hangulatát. Innen vitték tovább Kufsteinba. A fölső szellőzőnyílásokon át bevilágít némi fény, ennyi lehetett a szabadság a foglyok számára.

A vár később a Gestapo központja volt.

 

A vár egy része lezárva, a tábla szerint újjáépítik a kedves látogatók számára. Egy középkori eredetű várat újjáépíteni??? Ez kicsit abszurdnak hangzik, ezt az érzést csak fokozza a kihallatszó légkalapács hangja. Mintha egy harmadik emeleti lakás fürdőszobafelújítását hallanád. A látogatható múzeumi rész is beleillik ebbe a képbe, kicsit túlságosan „élére vasalt” falak, minden olyan takaros, hogy a történelmi hangulatból valahogy nem sok jön át, csak a kazamatákban.

Érdemes felkapaszkodni a vár tornyába, ahonnan az egész vidéket belátni, távcsővel még a katedrális apró részleteit is.

Az evangélikus német telepesek Szent Jakab-temploma maga a légies gótika,  keresztvirággal koronázott pilléreivel, hatalmas mérműves ablakaival.

A függőleges hangsúlyú világos belső tér karcsú bordázott oszlopaival teljesen fenyőerdő-feeling, tiszta és egyszerű, mintha tényleg húzna valamit fölfelé, a fény felé. „Legyen világosság!” A gótika nagyon tudott valamit, ha a hatáskeltésről volt szó.

Haladjunk kicsit a korral: a régi városháza már gótikus és reneszánsz is egyszerre.

Kapujának kő tornyocskáját ferdére faragta a mester, így vágva vissza a legenda szerint nem túl szótartó városi vezetőknek. A kompozíció központi alakja Justitia, az igazságszolgáltatás istennője, kezében mérleggel és karddal. A kapualjban függ a „brnoi sárkány”, aki nílusi krokodil.

Ha Brno, akkor sör és Kisvakond. De nem csak, mert van itt igazi zöldségpiac a város szívében, a régi piactéren, ahogy az régen minden városban volt. 

Brno a villamosok városa is, az egészen retro járgányoktól kezdve újig mindenfélét látni és mindenütt.

Aki pedig nem gyalog vagy villamossal közlekedne, az bátran pattanjon kerékpárra, van bőven kerékpárút és bérlési lehetőség. Az óváros szűk utcáin cserébe nem tolonganak az autók és nincs állandó dugó, mint például Kolozsváron. Pacsi érte!

Lekváros-kakaós kalács

Lekváros-kakaós kalács

Lekváros-kakaós kalács

A kelt tészta kicsit varázslat, kicsit tudomány. Kelni hagyod, aztán életre kel. :) A recept a Nők Lapja húsvéti számából származik, picit alakítva. 

Hozzávalók 6 csavart kalácshoz:

  • 50 dkg liszt (ezúttal 35 dkg finomliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű liszt)
  • 1 zacskó porélesztő
  • csipet só
  • 9 dkg porcukor
  • 1 tojás
  • 8 dkg puha vaj
  • 1,5 dl langyos tej
  • 2 ek. kefir

Töltelékhez:

  • 5 ek. baracklekvár
  • 4 ek. porcukor
  • 2,5 ek. kakaópor

Kenéshez:

  • 1 tojássárgája
  • 2 ek. tej

A tisztet a többi száraz összetevővel, majd minden mással együtt összegyúrtam, dagasztottam, aztán egy órát kelesztettem. 6 részre osztottam, majd mindeniket még két részre, amelyekből hosszú és keskeny (az eredeti szerint 30x10 cm-es) csíkokat nyújtottam, megkentem a lekváros keverékkel, hosszában feltekertem, majd kettesével összecsavartam. A tojássárgás keverékkel sütés előtt lekentem, és barnásra sütöttem. 

Felvidék 2. - Eperjes és Lőcse

Felvidék 2. - Eperjes és Lőcse

Felvidék 2. - Eperjes és Lőcse

1. rész

A Kassától északra fekvő Eperjesre a Tarca folyó mentén juthatunk. Eperjes latin neve Fragopolis (a latin eredetű „frag” románul erdei szamócát jelent). 1370-től szabad királyi város, virágkorát a 16. században élte. Később dúlt itt Basta és Thököly, ahogy az akkoriban divatban volt.

Várfalait a 18. század közepén lebontották, csak néhány falszakasz maradt meg.

A Flórián-kapu a kórház része lett.

A város déli részén levő autóbuszállomásról indulva haladhatunk az orsó alakú főtér alkotta történelmi városközpont felé, melynek központjában áll a későgótikus, Szent Miklósról elnevezett csarnoktemplom. 1903-ban Schulek Frigyes tervei szerint építették át.

A görög-katolikus Keresztelő Szent János székesegyház 1754-ben épült barokk stílusban.

A főtér egyik legszebb épülete a reneszánsz pártázatos Rákóczi-ház. Díszítései sgraffitó technikával készültek, amely a felsőmagyarországi későreneszánszra jellemző.

A gótikus, reneszánsz és barokk stílus mellett nagyszámú szecessziós épülettel is találkozhatunk. És oszlopokkal. És útjelző- meg forgalmi táblákkal, minden mennyiségben. Szinte lehetetlen küldetésnek tűnik ezen a vidéken olyan szöget találni egy-egy utcarészletről, amelybe ne lógna bele egy gyalogosoknak kijelölt területet jelző vagy egyéb tábla.

A Főtér északi végében található kommunizmusbeli épületekkel övezett tér már egy más világ. Lehetne Kelet-Közép-Európa bármelyik városában. Madách-féle Falanszter hangulat. Persze ezek a városok még a szerencsések közé tartoznak, amiért a történelmi központ mellé, és nem a helyére épült az új világ.

Eperjesről Lőcsére autópályán és dimbes-dombos, hangulatos erdőn át haladó autóúton is eljuthatunk. Ez utóbbi a Szepesi-vár alatt halad el, amit szintén érdemes megnézni, mikor épp nincs tél, és látogatható.

Lőcse a Szepesség, az egykori Szepes vármegye székhelye, 2009 óta az UNESCO világörökség része. Az 1840-es években a szlovák nemzeti mozgalom székhelye. Minden esetre olyan jól sikerült mozogniuk, hogy magyar szót nem hallani, a múzeumi dolgozók pedig angolul sem igen vitézkednek ("Are you a ticket?":D). A táblákon minden szöveg, a múzeumi feliratok csak szlovákul jelennek meg, legjobb esetben még csehül, de innen nézve ez nem sok segítség, mintha ugyanazt írnák ki kétszer…

A várost a szepesi szászok hozták létre, majd virágoztatták fel a tatárjárás után. Fejlődéséhez hozzájárult az árumegállító jog, fejlődött a kereskedelem, 40 céh működött. További fejlődésének végül az vetett gátat, hogy a modernitás szelét hozó vasút elkerülte, Igló felé haladt, így a városkában szinte megállt az idő.

Világörökségi listára való felkerülése annak is köszönhető, hogy várfalai nagyrészt ma is állnak, ahogy a falakon belüli óváros is szinte érintetlenül megmaradt gótikus és reneszánsz műemlékekben bővelkedik.

A Kassai kapun át jutunk az óvárosba. Jobbra tekintve a város fölött magasodik a Mária-hegy, tetején templommal, mely zarándokhely.

Hosszúkás főterén áll a Szent Jakab-templom, melyet gótikus stílusban építettek át, jelenleg épp felújítás alatt áll, zárva. Szárnyasoltára pedig érdekes lehet, az oltár faragványainak másolatai viszont megtekinthetők az alkotó Lőcsei Pál mester házában, aki szobrász és fafaragó volt. 

A templom mellett áll a jellegzetes régi gótikus városháza, reneszánsz átépítéssel. Mai formáját Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el. A Szepesi Múzeum várostörténeti kiállítása látható benne. Mellette áll a szégyenketrec, amelyet állítólag a bűnözők mellett a sötétedés után férfikíséret nélkül utcán tartózkodó hölgyek részére tartottak fenn. Jó kis társítás.

Egy jeggyel látogatható meg a Városháza, Pál mester háza és Képző- és népművészeti múzeum időszakos kiállításaival. Ez utóbbi egy reneszánsz kőfaragványokkal díszített házban kapott helyet.

 

Ugyancsak a Főtér középső részén áll a városi színház.

A tér legszebb épülete talán a reneszánsz pártázatos, sgraffitó díszítésű Thurzó-ház, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély nem is olyan távoli rokona. 

 

Felvidék 1. - Kassa

Felvidék 1. - Kassa

Felvidék 1. - Kassa

Érdekes, hogy a születési hely mennyire meghatározza, hogy hogyan gondolkodunk a távolságról, az országhatárokról, és ebből adódóan magáról az utazásról.  Ha csak az országhatárig eljutni egésznapos programot jelent, bármilyen úti cél, ami azon is túl van, már elérhetetlen messzeségnek tűnik. Az „országhatár” léte pedig tudat alatt alattomosan tovább fokozza a távolságot. Ennyit a vélt és valós távolságokról… Ha viszont onnan közelítjük meg a dolgot, hogy utazhatsz ezer kilométert, ugyanazt a nyelvet hallod, ugyanazt a kultúrát tapasztalod, a távolságok összezsugorodnak, minden barátságosabbnak, otthonosnak és ismerősnek tűnik, már semmi sem idegen.

Kassa, Felvidék második legnagyobb városa, Budapestről meglepően könnyen elérhető. Reggeli nyüzsgés a pályaudvaron, a Kassára induló korai vonaton viszont utas alig. A vagonok oldalát borító vastag sár-kosz elegyben a „Mondj egy szlovák királyfit!” felirat olvasható. Egyrészt megnyugtató, másrészt elkeserítő, hogy nem csak a román vasút büszkélkedhet „kiváló” állapotú vagonokkal, úgy látszik, vannak egyenlők és egyenlőbbek, az egyenlőknek meg csak ilyen jut.

Kassára érkezve a március közepi időpont ellenére télies viszonyok fogadnak, hó, fagy, hideg szoba, de ez utóbbi csak az előző napok hóviharának következménye és nemsokára megoldódik.

Az első és utolsó nap programja Kassa, bár rengeteg szépség lenne még a környéken, ahhoz kellemesebb időjárás vagy legalább melegebb ruha kellene. Szóval nincs mese, vissza kell még jönni. �

Kassa szoros kapcsolatban állt az Erdélyi Fejedelemséggel protestáns hite révén, egy ideig hozzá is tartozott, Bethlen Gábor foglalta el, aki 1626-ban itt tartotta esküvőjét második feleségével, Brandenburgi Katalinnal. A leányzó akkoriban 21 éves volt, a mulatságot, szép ruhákat és vadászatokat igen kedvelő, míg a fejedelem már 45 éves, ráadásul egymás szavát sem értették, de ez politikai házasságoknál nem szokott kizáró tényezőnek bizonyulni. Lakodalmukat a ma is álló gótikus, reneszánsz és barokk elemekben bővelkedő Lőcsei-házban tartották.

De térjünk vissza a városra néhány tény erejéig.

Kassa 1369-ben elsőként kapott címert. A kuruc mozgalom egyik központja volt, II. Rákóczi Ferenc székhelye. 1920-tól Csehszlovákia része lett, majd az 1938-as első bécsi döntés értelmében visszakerült Magyarországhoz a háború végeztéig.

A városfalakat és védműveket fokozatosan lebontották, mára csak a Hóhér-bástya maradt meg, amely egy városkapu védelmére épített barbakánból alakult ki, ahogy azt a várostörténeti kiállításon vetített filmből megtudhatjuk.

A bástya szomszédságában található II. Rákóczi Ferenc rodostói házának másolata, ami ezúttal nem volt látogatható, viszont a kiállításnak helyet adó Miklós-börtön igen, ami két középkori lakóház összeépítésével jött létre.

Ugyancsak itt található a református templom, amelynek érdekessége, hogy a valamikori fegyverraktárból alakították át.

Kassa központját orsó alakú főtér alkotja, amely a szepességi városokra is jellemző. Központjában áll a város jelképeként számon tartott dóm, a Szent Mihály-kápolna és neobarokk és szecessziós jegyeket viselő állami színház.

A gótikus Szent Erzsébet-dóm háromhajós csarnoktemplom, 1877-1896 között Steindl Imre tervei alapján építették újjá a korra jellemző műemléki purizmus jegyében. Ez az irányzat Viollet-le-Duc francia építész nevéhez fűződik, és a stílustisztaságra való törekvés, a történelem során az épületre rakódott egyéb rétegek teljes mellőzése, alsóbbrendűnek való tekintése, teljes rekonstrukció jellemzi. Ilyen szempontból a kassai dóm a budai Nagyboldogasszony (Mátyás)-templommal vállalhat sorsközösséget.

A dóm a legkeletibb nyugati típusú székesegyház. Minden gótikára jellemző összetevő a helyén van, ahogy azt az építészettörténeti könyvekben látni. A szobrok bibliai és magyar szenteket ábrázolnak, ahogy a színes ólomüveges ablakok is.

A rengeteg, alaposan kidolgozott részlet között a vízköpők mutatják talán a legnagyobb változatosságot.

Az ártó szellemek távoltartására hivatott szörnyecskék között megjelenik egy nem túl bájos hölgy is, akit a legenda szerint a kőfaragó mester az iszákos feleségéről mintázott. Így lett belőle „múzsa”.

Altemplomában találtak nyughelyet Rákóczi hamvai. Figyelemre méltó a gótikus szárnyasoltára és szintén gótikus (mi más lehetne, stílustisztaság, ugye) Király-lépcső, amely Mátyás király misehallgató helyére vezet.

 

 

 

A Zsigmond-toronyba felkapaszkodva szép kilátás nyílik az egész városra, különösen a főtér alakjára.

A dómtól délre található az 1340-ban temetőkápolnaként épült Szent Mihály-kápolna, amely szintén nem volt látogatható.

A dom északi szomszédja az 1628-ban a templom haranglábaként épült Orbán-torony, amelyet később bővítettek az árkádos alsó résszel.

Ahogy minden „rendes városban”, Kassán is áll egy pestisjárványtól való megmenekülésre emlékező barokk szoborcsoport (a tejszínhabos), az Immaculata.

A Főtér keleti oldalán található a ferences templom és a premontrei templom.

Középkori hangulatot áraszt a 13. század végéről származó Domonkos-rendi templom és zárda, mellette a kis piactérrel.

A Jakab palota neogótikus stílusban Mátyás király emlékére épült, nevét építtetőjéről, Jakab Árpád építészről kapta. Építéséhez a székesegyház restaurálásából kikerülő köveket is felhasználták.

 

Ha Kassa, akkor Márai Sándor, aki 1900-ban született a Mészáros utca 35 szám alatt. A ház, egy nem sokat mondó emlékszoba-intermezzo után, a Csemadok tulajdonába került és jelenleg egy teljes Márai-kiállítás és emlékház létrehozását tervezik, de már túl hosszú ideje. Jelenleg egy emléktáblán kívül mást nem láthatunk.

Bár a kassai magyarság száma igen megfogyatkozott, főleg az asszimilációnak köszönhetően (erről itt) már csak 2,6%, jelenlétüket legalább stratégiailag erős pontokon képviselik. 2017 őszén nyílt meg a Magyar Jelenlét Háza, azaz a MaJel Rovás Centrum az Erzsébet utcában, a Szent Erzsébet-dóm közelében.

 

 

Kassán és a többi felvidéki városban járni érdekes benyomásokat hagy. Mindenütt a múltra utaló emlékek, épületek, történelmi események színhelyei. Mintha rossz darabot játszanának a díszlet előtt. Chioggiai csetepaté egy Hamlet szcénában?

Az utolsó szó Márait illeti, aki, bár sokszor szélsőséges nézeteket vallott a hétköznapi ember számára sokadrendű kérdésekben, szinte mindig rátapintott a lényegre, szavai aktualitásukból pedig (sajnos) azóta sem veszítettek.

„Minden államszeretet gyanús. Aki az államot szereti, egy érdeket szeret. Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret. Gondolj erre, mikor hörögsz a dobogókon, és melled vered.”

„Azt akartam mondani, hogy Magyarország is csak a minőség igényével élhet és maradhat fenn az új Európában; nincs módunk középszerűnek lenni. (...) De ez az ország semmitől nem fél úgy, mint a minőségtől, s az igazi műveltségtől, amely valóban hősiesség.”

Visegrád

Visegrád

Visegrád

Itt az idő újra életet lehelni a blogba a hosszú hallgatás után, és behozni a lemaradást. :) Új recept alig-alig született ebben az időszakban, szép helyből viszont akadt bőven. 

2017. májusa, visegrádi kirándulás dunai hajókázással. 

Ajánlom kipróbálni, milyen érzés az, amikor szinte csak tied a hajó, és egyedül miattad kötnek ki a Batthyány téren. :) 

Nagyböjti hangoló 2.

Nagyböjti hangoló 2.

Nagyböjti hangoló 2.

Ha létezik kutyafuttató, akkor "eszmefuttatónak" is lennie kell, ahol jól kimozoghatják magukat a gondolatok. Úton, gyalog, két keréken, vonaton, diótörés, tésztagyúrás közben... 

Nagyböjti hangoló 2016

Két évvel később visszaolvasva a régi írást, újra nagyböjtben. Első észrevétel: most jobban írnám meg. Második észrevétel: máris kritikát fogalmaztam meg. Harmadik észrevétel: ezek szerint azt a bizonyos „tökéletlenség elfogadása” pontot még mindig nem pipálhatom ki… Negyedik észrevétel: összességében teljesen egyetértek az akkori önmagammal, most is felsorolnám ezeket, csak talán még mást is.
Kezdjük egy bevezetővel. Vajon hányan tudják még, mi az a nagyböjt és miről szól, azok közül, akik kereszténynek vallják magukat? A karácsony még megvan mindenkinek, a húsvét is, mert szabadnapokat jelent, és jól el lehet utazni egy hosszú hétvégére… (Csak számomra megdöbbentő, amikor valakik az ünnepeket nem otthon töltik, nem családban, hanem egy idegen környezetben? Menekülnek otthonról, mert valami nem jó, egymás elől, talán abban reménykedve, hogy más környezetben minden más lesz?) Még az advent is ismerős, bár a róla alkotott képzet legtöbbször kimerül az adventi vásárok és műdalok hangulatában, vagy marad csak rohanás és nyűg az egész. Na de a nagyböjt! Farsangi buli, koncert, összejövetel stb. van, torkoscsütörtök is, de már az kezd gyanús lenni, mikor ezek az események belecsúsznak a tulajdonképpeni nagyböjti időszakba. Mit keres egy farsangi koncert nagyböjt második hetében? Ha még az időszakkal sem vagyunk tisztában, akkor hogyan is próbálnánk lelkileg vagy gondolatban is ott lenni? A helyzetet nem könnyíti meg az sem, hogy valahogy pont erre az időszakra sikerül időzíteni a választási kampányt, amitől valamilyen oknál fogva elborul az emberek agya, és olyan indulatok szabadulnak el, amelyek sehol nem lenne helyük. A két dolognak nagyon más a hangulata.
Elsőként nyilván mindenkinek az ételekről való lemondás ugrik be. „Minek az? Olyan pocsék az élet, kinek kell még ez a vallásos önsanyargatás? Mi jön még, szöges ostor?” Aztán jön a tavaszi nagy fogyókúra- és egészséges életmód-őrület, a lébőjt, a tisztítókúra (amelyeknek létjogosultsága amúgy nagyon vitatott) és egyéb trendi dolgok. Az már mehet! Az haladó! Csak éppen lényegében ugyanaz, mint amiről részben a nagyböjt szól: a szervezet tehermentesítéséről a nehéz téli ételek után, több zöldségről (már ha később van húsvét, mert ilyenkor maradnak a gyökérzöldségek), lényegében ez egy egészségünkért is tett lépés, ha a vallásos töltetet elhagyjuk.
És miről szól még? Az önmegtartóztatásról, így mondják. De mi van, ha semmi különöset nem jelent lemondani valamilyen ételről? Mert van, aki nem ételfüggő. Hanem mondjuk mobil-, internet-, sorozat-, társaság-, kapcsolat- vagy elismerésfüggő. Vagy egyéb területen kellene változnia. A nagyböjt sokkal inkább a megújulás, a változás időszaka (kellene, hogy legyen), hogy aztán jöjjön valami új, a feltámadás, a tavasz. :)
Mi az, ami nagyon nem szokott menni? Nekem, neked, nekünk. Egyszerűen azért, mert emberek vagyunk és tökéletlenek, sokszor a pillanatnyi hangulatunktól vezéreltek.
Egymás megértése. Valami empátia-szerűség, ami segítene, hogy túllássunk a saját nézőpontunkon. Az érdembeli vita, amelyből mindkét fél okulhat, a vitakultúra hiánycikk. Helyette hangerő van, egymás szidalmazása, mert csak bolond lehet az, aki más elveket vall, mint én. Mondd csak el, te mit gondolsz, meghallgatlak, de az értelmem lezár, nem próbállak megérteni, a meggyőződésemen nem változtathatsz. És így jönnek létre az egymásra ujjal mutogató csoportok, akik kölcsönösen megbélyegzik egymást.
Előítélet. A származás, a születési hely, a név, a kinézet, tehát olyasmik alapján, amiről nem tehetünk. Túlzás lenne azt mondani, hogy az, hogy honnan jöttünk, nem meghatározó eleme a jellemünknek, de ez alapján ítélni enyhén szólva is elhamarkodott tett. Nem a tetteink határoznak meg minket? Talán még azok alapján sem ítélhetünk, hisz mindenki vét, nem is beszélve az elhamarkodott szavakról. Nem csak előítélet, de ítélet is van. A valaki másról alkotott kép pedig teremtő erejű. Ha azt mondom, kedves vagy, ügyes vagy, mert annak látlak, azzal megerősítelek benne. Ha azt mondom, vagy akár csak gondolom, hogy nem vagy rá képes, mert… (itt jöhet az előítéletek sora), akkor elhitethetem, hogy tényleg nem, gátat vetve valami jónak. Nem állandó léleksimogatás kell, a kritika épít és hasznos, őszinteség nélkül pedig minek beszélni, de a megalázás, a visszahúzó magatartás mérgez, nem is tudjuk, mennyire.
Odafigyelés, emberség. Az nem lehet, hogy valakinek már tíz éve folyamatosan rossz napja legyen, és ne tudjon türelemmel, odafigyeléssel fordulni senki és semmi felé. Vagy csak néhány kitüntetett felé, mindenki máson viszont áttapos. Mégis, milyen hozzáállás az, hogy ne légy udvarias, hagyd otthon az előzékenységet, mert dzsungelharc van, a gyengéket eltiporják? Ijesztő, mikor ezt sugallják, és már az egészen kicsikben ezt ültetik el. Csak kérdés, hogy működik-e a dolog. Alapvetőnek kellene lennie, hogy azt tedd, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek. Talán a rossz nem megtevéséig még sikerül is naponta eljutnunk, de a valós cselekedetig már ritkábban. Pedig azok a ritka alkalmak sokkal többet tudnak adni, mint amennyibe nekünk került. Akár egy jó szó.
Odafigyelés nem csak az embertársainkra, hanem a minket körülvevő világra. Néha nem ártana megkérdezni egyes embereket, hogy mégis mik a tervei azzal, ahogyan most él, pazarolva és elhasználva mindent? Mert hogy az nem ajándék, hogy van még friss víz, amit megihatsz, levegő, amit beszívhatsz, hanem alanyi jogon jár, és járni is fog mindörökké, aki mást mond, az csak rémeket lát. És ha már itt elviselhetetlen lesz, akkor kilövi magát az űrbe? Mert akkor akár már most is megtehetné. Vagy vele is legyünk inkább kedvesek? Szent Ferenc, Naptestvér, Holdnővér, Szél öcsénk, Víz húgunk, talán rémlik valami. Ha már böjt, jó alkalom arra, hogy ezen a téren eszközöljünk változást az életünkben. Építs komposztot, vegyél kevesebb apró izékbe csomagolt szemetet, netán ne vegyél/egyél szemetet… Ez egy olyan téma, hogy a becsavarodásig lehetne fokozni, hogy ez azért nem jó, amaz pedig másért, és valamit mégis kell enni, inni, levegőt venni, az avokádó sincs az ördögtől, Kanadáig eltekerni pedig kicsit sokáig tartana. És ha próbálsz változtatni, akár sok-sok év alatt apránként, akkor lassan rájössz, hogy ugyanazt teszed, amit a nagyszüleid, az előző generációk tettek, csak ők egyszerűen spórlásból vagy a józan ész szavára hallgatva. Jól jöhet most a vásárlásböjt is, kipróbáltam, működik. :) Ehhez kapcsolódó függőség, hogy mindenből új kell, jobb, szebb, nagyobb, legyen az tárgy vagy eszme, nyilván ember is, mert a minta már generálja magát. Csak kérdés, hogy annyira jól bevált-e az ezek mentén szerveződő világ, hogy érdemes lenne így folytatni.
Változás. Ha csak nem zárjuk le minden érzékszervünkkel együtt a gondolatainkat is, ráeszmélünk, ha valami nem stimmel, hogy miben kellene változnunk. Ezzel kapcsolatban belefutottam egy Einstein idézetbe: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.” És aztán jó alaposakat panaszkodni az életről, hogy semmi sem sikerül. :) A magyarok ezt amúgy is nagyon jól tudják, gyakran emlegetve a sors kezét, a végzetet és nemzeti tragédiákat. Pedig csak döntés kérdése, mint a hideg vagy a távolság. :)
Buborék. Mégpedig az a képzeletbeli, ami ott van mindannyiunk körül. Legyen mondjuk 2 méter átmérőjű, ez nem magasság-függő, kicsiknek is lehet nagy buborékjuk. Ha először ebben a buborékban sikerülne rendet tenni, az lehetne az első lépés. Hogy ne egy negatív töltésű valamit hordozzunk magunk körül, amely tele van egyoldalú, kizárólag énközpontú gondolatokkal, a belátás hiányával. A negatív buborék nem csak a benne élőre van hatással, de szerencsére a pozitív sem, működik a kölcsönhatás és egymás hatásának erősítése. Ezek szerint nyugodtan dolgozhatunk azon a nagyböjti időszakban, hogy a buborékunk töltése jó irányba változzon, ha csak egy picit is. Mint a víz PH értéke. Aki foglalkozott halakkal, az tudja, hogy a nem megfelelő PH érték mellett mindenféle ronda dolog elszaporodik a vízben, és szegény halaknak is annyi. Az meg nagyon nem szép látvány.


Jön a tavaszi olvadás, próbáljunk kicsit felengedni legbelül is. Kezdjünk valami jóba, valami hasznosba, ami értelmet ad ennek az időszaknak, úgy a húsvét is több lehet, mint egy terített asztal.

Rákóczi túrós - gm., cm.

Rákóczi túrós - gm., cm.

Rákóczi túrós - gm., cm.

A hagyományos desszert sokadik változata, ezúttal a szokásos formában, de más alapanyagokkal. Eredeti változat itt.

Hozzávalók (kb. 20x30-as tepsihez):

Alaphoz:

  • 120 g zabpehelyliszt
  • 30 g kókuszliszt
  • 40 g kókuszzsír
  • 1 tojássárga
  • 50 ml kókusztej
  • 1 tk. szódabikarbóna
  • 25 g eritrit

Krémhez:

  • 400 g tehéntúró
  • 2 tojás 
  • 40 g eritrit

Tetejére:

  • 1 üveg cukor- és tartósítómentes baracklekvár
  • 1 tojásfehérje 
  • 1 ek. eritrit

Az tészta alapanyagit összegyúrtam, majd kibéleltem vele a sütőpapíros tepsit, és 10 percig elősütöttem. Összekevertem a krémet, az alapra simítottam, majd megkentem a lekvárral. A tojásfehérjét felvertem az eritrittel, és a sütemény tetejét berácsoztam. Az egészet még 25 percig sütöttem. (össz. kb. 140 g CH)

süti beállítások módosítása