A Kassától északra fekvő Eperjesre a Tarca folyó mentén juthatunk. Eperjes latin neve Fragopolis (a latin eredetű „frag” románul erdei szamócát jelent). 1370-től szabad királyi város, virágkorát a 16. században élte. Később dúlt itt Basta és Thököly, ahogy az akkoriban divatban volt.
Várfalait a 18. század közepén lebontották, csak néhány falszakasz maradt meg.
A Flórián-kapu a kórház része lett.
A város déli részén levő autóbuszállomásról indulva haladhatunk az orsó alakú főtér alkotta történelmi városközpont felé, melynek központjában áll a későgótikus, Szent Miklósról elnevezett csarnoktemplom. 1903-ban Schulek Frigyes tervei szerint építették át.
A görög-katolikus Keresztelő Szent János székesegyház 1754-ben épült barokk stílusban.
A főtér egyik legszebb épülete a reneszánsz pártázatos Rákóczi-ház. Díszítései sgraffitó technikával készültek, amely a felsőmagyarországi későreneszánszra jellemző.
A gótikus, reneszánsz és barokk stílus mellett nagyszámú szecessziós épülettel is találkozhatunk. És oszlopokkal. És útjelző- meg forgalmi táblákkal, minden mennyiségben. Szinte lehetetlen küldetésnek tűnik ezen a vidéken olyan szöget találni egy-egy utcarészletről, amelybe ne lógna bele egy gyalogosoknak kijelölt területet jelző vagy egyéb tábla.
A Főtér északi végében található kommunizmusbeli épületekkel övezett tér már egy más világ. Lehetne Kelet-Közép-Európa bármelyik városában. Madách-féle Falanszter hangulat. Persze ezek a városok még a szerencsések közé tartoznak, amiért a történelmi központ mellé, és nem a helyére épült az új világ.
Eperjesről Lőcsére autópályán és dimbes-dombos, hangulatos erdőn át haladó autóúton is eljuthatunk. Ez utóbbi a Szepesi-vár alatt halad el, amit szintén érdemes megnézni, mikor épp nincs tél, és látogatható.
Lőcse a Szepesség, az egykori Szepes vármegye székhelye, 2009 óta az UNESCO világörökség része. Az 1840-es években a szlovák nemzeti mozgalom székhelye. Minden esetre olyan jól sikerült mozogniuk, hogy magyar szót nem hallani, a múzeumi dolgozók pedig angolul sem igen vitézkednek ("Are you a ticket?":D). A táblákon minden szöveg, a múzeumi feliratok csak szlovákul jelennek meg, legjobb esetben még csehül, de innen nézve ez nem sok segítség, mintha ugyanazt írnák ki kétszer…
A várost a szepesi szászok hozták létre, majd virágoztatták fel a tatárjárás után. Fejlődéséhez hozzájárult az árumegállító jog, fejlődött a kereskedelem, 40 céh működött. További fejlődésének végül az vetett gátat, hogy a modernitás szelét hozó vasút elkerülte, Igló felé haladt, így a városkában szinte megállt az idő.
Világörökségi listára való felkerülése annak is köszönhető, hogy várfalai nagyrészt ma is állnak, ahogy a falakon belüli óváros is szinte érintetlenül megmaradt gótikus és reneszánsz műemlékekben bővelkedik.
A Kassai kapun át jutunk az óvárosba. Jobbra tekintve a város fölött magasodik a Mária-hegy, tetején templommal, mely zarándokhely.
Hosszúkás főterén áll a Szent Jakab-templom, melyet gótikus stílusban építettek át, jelenleg épp felújítás alatt áll, zárva. Szárnyasoltára pedig érdekes lehet, az oltár faragványainak másolatai viszont megtekinthetők az alkotó Lőcsei Pál mester házában, aki szobrász és fafaragó volt.
A templom mellett áll a jellegzetes régi gótikus városháza, reneszánsz átépítéssel. Mai formáját Schulek Frigyes tervei alapján nyerte el. A Szepesi Múzeum várostörténeti kiállítása látható benne. Mellette áll a szégyenketrec, amelyet állítólag a bűnözők mellett a sötétedés után férfikíséret nélkül utcán tartózkodó hölgyek részére tartottak fenn. Jó kis társítás.
Egy jeggyel látogatható meg a Városháza, Pál mester háza és Képző- és népművészeti múzeum időszakos kiállításaival. Ez utóbbi egy reneszánsz kőfaragványokkal díszített házban kapott helyet.
Ugyancsak a Főtér középső részén áll a városi színház.
A tér legszebb épülete talán a reneszánsz pártázatos, sgraffitó díszítésű Thurzó-ház, a gyergyószárhegyi Lázár-kastély nem is olyan távoli rokona.
