A hűvös tavasz után hűvös nyárelő következett. Hát már sosem lesz évszaknak megfelelő hőmérséklet? Aztán lett. Azaz az évszaknak talán megfelelt, de nekünk kevésbé, hiszen hirtelen, minden átmenet nélkül lett kánikula. A növények viszont örültek, boldogan nyújtózkodtak a napfényben és melegben, hiszen előtte alaposan megszívták magukat esővízzel, és lendületet véve növekedésnek is indultak.
A hónap elején a retek végére jártunk. Bár azóta ültettem még retket a bab sorai közé, már egyre kevesebb fényt kap a nagy levelektől, így talán már nem fog gumót növeszteni.
Júniusban sem ért véget teljesen az ültetések sora, hiszen a borsónak újra nekifutottam, illetve pótolni próbáltam a hiányokat a céklánál is. Nem teljes sikerrel. Míg tavaly szép, egységes sor nőtt, most elég gyatra volt a kelési arány. Ugyanígy a cukkininél is. Egyes helyekre 5 magot is elültettem (hetente újabbakat, ahogy láttam, hogy ez előző hetinek még mindig híre-hamva sincs), mégis volt, ahol azóta sem kelt ki. Mások viszont már szép nagyra nőttek, megjelentek az első virágok és termések is.
Négy régi, használaton kívüli virágládába is elszórtam ezt-azt kísérlet gyanánt: retket, murkot, rukkolát és bébicéklát.
A gyalog- és karóspaszuly is nekirugaszkodott, most már virágzik, illetve kapaszkodik. A gyalog közé bekerült néhány köpönyegforgató is, akik hosszú indát növesztettek, és kérték maguk mellé a támaszt.
Kiültettem a sütőtök palántákat is. Kettő került egyenesen a komposztra, egy a régi komposzt helyére (ahonnan tavaly szépen átnőtt a szomszédba, úgyhogy most résen kell(ene) lennem, hogy megakadályozzam a dezártálásban), és kettő a tavaszi melegágy szalmabálái közé. A bálák közül az ingatagabbat már szétbontottam, és talajtakarásra használtam.
A fóliasátorban lakó paradicsomok (szó szerint) magasan vezetnek a kinti társaikhoz viszonyítva. Bent már megjelentek az első termések a perui és a zebra paradicsomon. Volt egy időszak május végén, amikor csak ritkán volt nyitva a sátor ajtaja (most már egy hónapja folyamatosan nyitva van), így a virágokat kisebb eséllyel találták meg időben a beporzók. Úgy néz ki, hiába rázogattam, cirógattam a hajam végével (ecset hiányában :D), egy fürt virág terméskötés nélkül maradt.
Mostanában csak a salátából lehetett szüretelni, de néhány héten belül lesz majd egyéb is. A gyümölcsök is készülődnek július végére: meggy, málna, fekete és piros ribizli, egres és találtam pár szem epret is egy bokor tövében.
A fűszerkert növényei mostanra töltötték ki az üres helyeket. A magról ültetett, satnya kis bazsalikomok is erőre kaptak, csak éppen már fogalmam sincs, hogy melyik milyen fajta volt. :D Annyira lemondtam arról, hogy lesz belőlük valami, hogy már nem is jegyeztem meg ezt kiültetéskor. A palántaként vetettek pedig már igazán vasgyúrókká váltak, ahogy bent is szépen cseperedik két bokrocska. Az alig másfél négyzetméteren tizenhárom féle gyógy- és fűszernövény nő (bazsalikomból hatféle, szóval tulajdonképpen tizenkilenc). Ezen kívül máshol elszórtan fodormenta, citromfű, illetve a két, ajándékba kapott levendula bokrocskám, amelyek hosszas tanakodásom után végül szabadföldben (gondolkodtam a cserépen, hogy télire eltegyem a pincébe), egy déli fekvésű fal mellett kaptak helyet.
Az elmúlt egy-két héten a kertben már kezdett beállni a nyár közepi nyugalom, amikor már tényleg a természet kezében van minden, hogy lesz-e elég eső, megfelelő mennyiségű napsütés, meleg. A következő két hétben kicsit magára hagyom a kertet, erre folyt mostanában a felkészülés az alapos mulcsolással, karózással, kötözéssel és persze a könnyes búcsúval, hiszen, mire visszaérek, már rá sem ismerek a "bubákra", akkorát fognak nőni, ha minden jól megy. :)