És kezdődik, már megint :)
Harmadik évad (nem hivatalosan ötödik), tizennyolcadik rész a Senki szigetén. Tavaly azt írtam, hogy olyan ez, mint egy brazil szappanopera. És tényleg. Amikor a csigák elrágják a hónapokig nevelgetett palántákat, beleköltöznek a paradicsomba vagy mindenen végigsöpör a fagy, az nem más, mint színtiszta dráma és könnyzápor. Máskor meg teljes eufória a megjelenő termések fölötti örömködésben. :)
Tavaly azzal zártam az "évadot", hogy egyszerűsíteni kell(ene). Minden téren, így a kertben is. Nos, az igyekezet megvolt, eddig látszólag nulla eredménnyel. :D Valahogy mindig történik valami, nem is beszélve az olyan kísértésekről, mint kipróbálni egy (kettő, három...) újfajta paradicsomot, pótolni néhány bokrot, palántákat venni... Ha itt vagy, nem lehetsz ott, ha kirándulsz, nem lehetsz a kertben és fordítva. Fő, hogy a jó dolgoknak legyen biztosított helyük a fontossági sorrend elején. :)
A kerti szezon tervezése már télen elkezdődött, egyelőre fejben. Miből mennyit ültetek majd, mit palántázok, mit ültetek szabadföldbe, illetve mit veszek meg palántaként, mert mondjuk az eddigi kísérletek nem voltak vele sikeresek, és hát az egyszerűsítés, ugye... Ilyen például az édesburgonya, amelyet tavaly megpróbáltam gyökereztetni, el is indultak a gyökerecskék a vízben, de aztán egyetlen hajtást sem eresztett a három tesztpéldány. Ellenben többször is majdnem felrúgtam/kiborítottam. Oké, akkor ezt nem. :) A fűszernövények is eléggé felnyurgultak a benti fényben. A bazsalikomból még lett valami, azaz elég sok és sokféle, de sokkal apróbb, mint a másnál nevelkedett. Inkább beszerzem majd a csíkszentmártoni Palánta Napon. :)
Idén paradicsommagokat sem rendeltem, mert összesen 17 fajtából sikerült tavaly és tavalyelőtt magot fogni, ez bőven sok is. Ezek közül válogattam, hogy csak az újakat és a régebbi, bevált fajtákat ültessem. Így várhatóan 30 tő paradicsomom lesz. Ez a "visszafogom magam" verzió. :)
Március elején készült el a rajzolt kertterv. Beszereztem még néhány zöldségmagot, ami nem maradt tavalyról, és amire szükség lesz majd gyerekfoglalkozásokon. Erről kicsit később. Egy palántanevelő tálcát is vettem (ami "fujjműanyag" ugyan, de még mindig szimpatikusabb megoldásnak tűnt ebben az esetben, mint a papírcserepek, amelyeket csak egyszer tudok használni, viszont biztosan jó sok víz kellett az előállításukhoz), amelyben először a paradicsomok és bársonyvirágok cseperednek (amíg nagyjából egy hónap után átültetem őket nagyobb cserepekbe), majd a cékla kerül a helyükre. Eddig egyenesen szabadföldbe ültettem a céklát, az első évben nagyon szépen ki is bújt mind, tavaly viszont többször is újra kellett vetni, és úgy is hiányos lett. Idén megpróbálkozom az előnevelt palántákkal.
A "keltető" most egy direkt erre a célra beszerzett zsúrkocsi, amin ide-oda lehet tologatni a növénybabákat, napoztatni, sétáltatni, itatgatni, simogatni. Viszonylag megnyugtató az a tudat, hogy állítólag már másban is felébredt az a késztetés, hogy mesét is olvasson nekik. Csakis az egészséges növekedés érdekében.
Április elejére végre jó kis esőt jósoltak, amiből sajnos nem sok lett, szóval azóta is reménykedünk kitartóan a kiszáradt talajjal együtt. A vízgyűjtő hordók minden esetre a helyükre kerültek.
Az évelő zöldek szépen elindultak már: fokhagyma, metélőhagyma, citromfű, izsóp, a többi még nem látható.
Pár napja befutott egy csoMAG is Nagyváradról, benne banánuborka, bohócsapka paprika, lopótök és "valami paradicsom" magjaival. A paprika csírái már elindultak, az uborka még hallgat. Ilyesmit eddig még nem ültettem, de ez az uborka állítólag jól bírja a szárazságot (bármennyire hihetetlen is ez egy olyan lédús zöldségtől, mint az uborka), és a mag nagyváradi előélete viszonylag jó biztosítékul szolgál erre. Idén meglátjuk.
A málnabokrok metszésére még február közepén sikerült sort keríteni egy meleg napon. Egy nagyon meleg napon, ha a fóliasátor hőmérőjét nézzük. Kár, hogy végül a téli fürdőruházás elmaradt, de ilyen hőmérsékletben kár lenne kihagyni.
Előtte...
...utána
A március végi metszés után a gyümölcsfák ágai méret szerint kupacba kerültek. Hátra vannak még a ribizlibokrok, néhány új feketeribizli telepítésével együtt.
Most, április elején a következő lépés a mulcsozott ágyások villával való fellazítása lesz. Ásni ugyan nem ásunk, de egyes helyeken nem árt az átmozgatás, ahol átjáró volt a sorok között. A retket, salátát már ültethetem, bízva a lassan, de legalább bizonytalanul melegedő csíki időjárásban.
És a fennebb említett gyerekfoglalkozásokról is. :) Úgy tűnik a kerti kísérlet kinőtte a az udvar kereteit, de legalábbis egyre több teret követel nem csak térben, hanem időben és szívben is. Így jött létre a Kertkaland társasjáték és a köréje szerveződő, kertészkedés, természet, szabadtéri tevékenység megszerettetését célzó foglalkozások. Mesélünk, ültetünk, sározunk, ragasztunk, rajzolunk, szagolunk, érzünk és élünk. Növény- és emberpalánták együtt. :)
