Április utolsó napján a kertben tettem-vettem, a málnagallyakat aprítottam bele a komposztba, és a reggeli hűvös (ne szépítsük, hűvösek a nyári reggelek szoktak lenni, ez inkább egyszerűen csak hideg volt) után olyan hirtelen lett meleg és erősen tűző nap, hogy kalapot kellett tennem: más nem lévén kéznél, a dédnagymamám legalább hatvan centi széles szalmakalapját. Aztán, amilyen gyorsan jött, úgy el is bújt a nap, és Tata kérdezte is, mire kellett a kalap. Sütött a nap, mondtam. "A nap? Ma? Hát én hol voltam?", kérdezte. "Látod, kicsit nem figyelsz, és lemaradtál a csíki tavaszról."
Ilyen is ez a tavasz, ami szinte csak a naptárban létezik, és az utóbbi években egyre ilyenebb. A tél nem olyan hideg, mint korábban, a kicsit tartósabb hóért imádkozni kell, nehezen jön, aztán ugyanilyen nehezen megy el a hideg. A március még egyértelműen téli hónap, pedig nem erre emlékszem 20-25 évvel ezelőttről. Az április erőtlenül próbálkozik, a május meg olyan, mint régebb az április, megfűszerezve egy-egy váratlanul lecsapó meleg nappal. A nyár meg majd eldönti, hogy esős májust játszik-e hónapokon keresztül. Mintha egyre kevesebb lenne a meleg este.
Ezek a változások még a tapasztalt kertész munkájába is beleszólnak, a tapasztalatlan legalább nem hasonlítgathat más szezonokhoz. Tény, hogy még meglehetősen puszta a kert, bent viszont a paradicsom-babák már kinőtték a rugdalózót, kamaszos lendülettel nőnek és egyre nagyobb privát teret követelnek maguknak.
Még a hónap első felében ültettem el a szalmabálákból összerakott, letakart melegágyba a rukkolát, bébicéklát, két sor retket és a petrezselymet. A rukkolának már kész rukkola íze van, a retkeken is megjelentek az első lomblevelek. Más kérdés, hogy hónaposnak nem lesznek hónaposak, hiszen a magok lassan már egy hónapja a földbe kerültek, és még legalább ennyi, mire kész gumót növesztenek. A fagyos reggel még a tavaszi zöldségeknek sem barátja. Látszik az a letakarva növekvő retkeken is. Sokkal lassabban bújtak elő, és a vetőszalag adta egyenletes ritmust sem követik annyira, van némi foghíj.
A murok persze még hallgat, jobb körülmények között is legalább két hét, mire elindul. Mellé került hat sor zöldborsó, ami állítólag 6-8 nap alatt csírázik. Nos, majdnem négy hét után feladtam a várakozást, félredobáltam a mulcsot (ami nagyon szép dolog, gyönyörű giliszta-élet van alatta, nyáron nagyon hasznos a kiszáradás ellen - tavaly júniustól novemberig talán kétszer kellett locsolnom -, viszont tavasszal nem igen melegszik alatta a föld, hiába húzod félre a vetés sávjában, újra eltakarja), áttúrtam a földet, hogy lássam, hová lettek a borsószemek. Szó szerint elnyelte őket a föld, vagy valaki, aki a földben lakik, így négy sor bokorbab került a helyére. Kíváncsian várom, az milyen sorsra jut. Borsó esetleg majd a retkek helyére kerül majd. A babok között még elfért egy sor retek, egy sor saláta és bársonyvirág.
Négy sor céklát is vetettem, ebből most, május elején kezdett néhány kibújni. Remélhetőleg most a melegedés és az esők segítenek rajta, de ha továbbra sem kapja össze magát, a pár kivétellel újra kell ültetnem.
Elkészült a fóliasátor is. Ráépült a korábban ott tanyázó snidlingekre, amelyek egyből majdnem térdig érőre nőttek a benti párás melegben. Ha ugyanilyen hatása lesz a paradicsomokra is, akkor igazi őserdő nő majd ott. Egyelőre néhány fokhagymát ültettem még el ott, hogy vigyázzanak a paradicsomokra, akik a következő napokban érkeznek majd. A szabadföldbe ültetendők még kapnak egy-két hetet.
A legárnyékosabb (délután és koraeste már nem éri nap) ágyásba került nyolc zöld és két sárga cukkini, azaz ezeknek kellene kinőnie. Az ágyás közepén lesz a karósbab, ami lehetne hálós is, lévén, hogy hálóra szeretném futtatni.
Április elején beszereztem öt gyökereztetett josta (fekete ribizli és egres keresztezése) ágat. Úgy tűnik, egyelőre mindenik megmaradt, és szép kis leveleket bontottak. Két-három évig még biztosan nem lesz termésük, de szerencsére még a régi ribizlik egy része él és terem. Évente kettő-három kipusztul már (Valahol olvastam, hogy a ribizli sokéig él, "akár 12-15 évig is", úgyhogy ezek után igazán megbocsátható, hogy ezek 40 év után szép lassan feladják a harcot, főleg, hogy sokáig sem metszve, sem trágyázva nem voltak.), és ezeket pótolom majd. Mire az öregek eltűnnek, az újak szép lassan átveszik a helyüket a termésben. :)
A tavalyi foghagymák rendkívül öntudatosan bújtak elő.
A virágok folyamatosan váltják egymást. Kezdte a hóvirág és a primula, őket követte az ibolya, nárcisz, vad jácint, majd a tulipánok, pitypang, és a java csak ezután jön.
A kis fűszerkertbe kikerült a bent palántázott petrezselyem, bár nem is nőtt azóta tovább. Az évelő snidling és a szurokfű már zöldell, ültettem magról csombort, ide is kevés rukkolát és bébicéklát, echinaceát, és ide kerül még sok más fűszernövény is, ha beszerzem palántaként.
A bazsalikomokat áprilisban ültetgettem szét 2-3-4 szálanként egy-egy pohárba, de túl nagyot nem nőttek. Ahogy egyelőre kinéznek, nem valószínű, hogy június közepe előtt bármi keresnivalójuk is lenne kint a kertben. Minden esetre a négy fajtából félreteszek egy-egy cserépben benti tartásra, hogy majd télen is legyen friss zöldfűszerünk. Ugyanez a helyzet a rozmaringgal, az is aprócska még, úgyhogy ebből sem árt majd egy nagyobb palánta.
A bársonyvirág, csúfnevén büdöske palántaként fog kikerülni, jó részük paradicsomok mellé fonalférgek ellen, a többi meg a sorok szélére, közé, cserépbe, mert van bőven.
A sütőtök egy hét után még hallgat a négy cserépben.
És álljon itt pár búcsúsor azokért, akik elhulltak az életharcban. Sajnos a 14 elültetett luffatökmagból csak egyetlen bújt ki, és így, lassan két hónap után feladom az üres föld öntözgetését. A hőmérsékletre nem lehetett panaszuk, mert a szobában voltak 19-22 fokon. Kísérleti példánynak ott van az az egy, aki majd megy a fóliasátorba a paradicsomok közé középre, valamilyen tartószerkezettel, ha egyáltalán nő akkorára.
A csombort valószínűleg túl sűrűn ültettem, aztán szétszedve sem lett életerősebb, ezután marad a szabadföldi vetés és a mástól vett palánta.
Április közepén a friss csalánból készült 5 tégely csalánkrém, ami állítólag jó a visszerekre és rozáceára.
Jelen pillanatig a magról ültetés befejeződött, még a kiegészítések vannak hátra, és a következő 3 hétben a palánták is a végleges helyükre kerülnek.
