Február 10-én, hamvazószerdán, kezdetét vette a nagyböjt, ami a legnagyobb keresztény ünnepet, a húsvétot előzi meg. Jó alkalom arra, hogy kicsit magadba nézz, attól függetlenül, hogy milyen templomba jársz. Nem sok bejegyzésemben szólalok meg személyesen, de mivel a diétás téma részben összekapcsolódhat a böjttel, írok róla néhány (vagy kicsit több) gondolatot.
Számomra a nagyböjt nem abban merül ki, hogy nem eszem bizonyos ételeket, hiszen számomra nem lenne újdonság lemondani valamiről, ami ehető. :) Az étrend nálam inkább meggyőződés kérdése, mint önmagam legyőzése. Éppen ezért minden évben igyekszem olyan célokat kitűzni, amelyek építenek. Úgy gondolom, erről szól ez az időszak: fejlődésről, néhány olyan tulajdonság lenyesegetéséről, amelyek csak hátráltatnak vagy nyomasztanak. A böjt, akár az adventi időszak is, számomra a készülődést jelenti, mondhatni „ürügy” arra, hogy változtassunk valamit az életünkön. Az új szokások állítólag 3 hét alatt épülnek be az életünkbe, 40 nap alatt bőven lesz erre időnk.
Összegyűjtöttem néhány pontban, hogy merre indulhatunk el. Ezek messze nem tanácsok, mert önmagamnak (is) szólnak, a legtöbb területen bőven van még mit fejlődnöm. Nem hatalmas lépésekről van szó, az elhatározás már jó kezdet.
Az első kérdés, amit feltehetünk magunknak, hogy függünk-e valamitől, van-e olyan dolog, ami a valós értékével ellentétben irreálisan fontos számunkra. Lehet ez étel, ital, tevékenység, kütyü, net, netán közösségi portálok… Képesek vagyunk lemondani róla? Ha legyintenénk, hogy minek is, így is jól megvagyunk, képzeljük el, hogy mennyi másra fordítható időt nyerhetünk, ha kilépünk egy bizonyos helyzetből. Nem csak időt, hanem akár egészséget vagy új élményt. Ha nem vagy elég motivált, kérdezd meg valaki más véleményét. Ha valaki azt mondja, hogy nem vagy képes rá, vagy szerinte lehetetlen, ő nem tudná megtenni, az sok erőt adhat, hogy már csak azért is elérd, amit szeretnél. Ha megfogadsz valamit és tartod hozzá magad, az hatalmas sikerélményt adhat. Én legalábbis így működöm. Azt mondod, nem tudom megtenni? Bebizonyítom az ellenkezőjét!
A másik eset talán az előző ellentétének hangzik, bizonyos dolgok elengedése, elfogadása. Néha már annyi ideje taposod ugyanazt az utat, beleesel ugyanabba a hibába. Az egyik legnehezebb dolog (szerintem) elfogadni, hogy bizonyos dolgokra tényleg nincs megoldás, nem is kell mindent megoldani, legalábbis nem neked kell egyedül mindent megoldanod. Számomra ez a legnehezebb pont, elfogadni, hogy nem a teljes tökéletesség jelenti a felhőtlen boldogságot. A természetben is minden szabálytalan, nincs tökéletes szimmetria, épp az apró tökéletlenségektől lesz valami élő. Úgy érzem, hogy az elfogadásban fontos szerepe van annak, ha kicsit más perspektívából tudunk tekinteni magunkra, a helyzetünkre.
A következő pont ismét az előbbihez köthető. Kutasd fel azokat a kapcsolataidat, amelyek építenek és előbbre visznek. Egy-egy jó beszélgetés sokat segíthet abban, hogy merre kellene tovább indulnod, akár az első két pont mutatta úton. Más nem láthat bele teljesen az életedbe, nem is lenne ésszerű, de néha nagyon motiváló dolgokat hallhatsz. Nem tanácsot, csak egy-egy gondolatot, amelyek révén rádöbbenhetsz erre-arra önmagaddal kapcsolatban. Előfordulhat, hogy egy tulajdonságodról, melyet te nem kedvelsz magadban, vagy számodra természetes, megtudod, hogy más épp ezt csodálja benned 10 éve. Gondolj arra, hogy amíg te arra vágysz, hogy olyan legyél, mint valaki más, egy harmadik személy pont belőled merít ihletet. Mennyivel jobban hangzik, nem? Az is lehet ennek az időszaknak a kihívása, hogy elhidd a dicséretet, ne csak legyints rá.
A következő: kritika, negatív megjegyzések. Ó, ebben aztán igazán jók vagyunk! Olyan könnyű ítélkezni valaki felett, véleményt alkotni róla egy tette vagy egy szava alapján, általánosítani. Neked is vannak rossz tulajdonságaid, ugye nem szeretnéd, hogy csak azok alapján ítéljenek meg? Ez nem azt jelenti, a véleményed csak felismerhetetlenségig becsomagolva add át, ha rákérdeznek. (Ha valaki kérdez, akkor az igazságra kíváncsi, nem? Vagy túl naiv vagyok?)
Halogatás. Mindenki életében vannak olyan kérdések, amelyeket kerülget, mint macska a forró kását, aztán egyszer csak kiborul a bili (Biliben volt a kása? Akkor nem csodálom, hogy a macska sem ette meg…).
Észrevenni a jót. Tipikus eset, hogy a jó dolgoknak csak néhány órán keresztül örülünk, míg a rosszon akár hetekig is rágódunk. Hatásosnak találom az „5 év múlva” kérdést. Annak a bizonyos negatívumnak lesz bármi jelentősége 5 év múlva? Legtöbbször a válasz: „nem”. Sőt, már 5 nap múlva sem lesz semmi jelentősége.
Egy tett, ami előbbre vitt ma, vagy segítettél vele. Ha akár egyetlen ilyesmit is tettél, akár csak megnevettettél valakit, már érdemes volt felkelned.
A sor a végtelenségig folytatható lenne. Általában tisztában vagyunk vele, hogy melyek a kínos pontjaink, a következő időszak jó alkalom arra, hogy kezünkbe vegyük és faragjunk egy kicsit magunkon. 
