Szándékosan nem hulladékmentes bevásárlás a cím. Amíg minden szolgáltató és bolt nem áll rá arra, hogy a hulladékmentességre törekvők igényeit tartsa első sorban szem előtt, addig, ha nem a teljes kontrollról és a háztartás vezetéséről szól az életed, akkor a teljes hulladékmentesség nem kivitelezhető. Mennyi szemetet is lehet belegyömöszölni egy befőttesüvegbe? Vagy... mi értelme van egyáltalán ennek a performansznak?
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden igyekezet hiábavaló, és a fejlődés nagyon is látványos lehet, főleg, ha az egyéni próbálkozásokat a közvélekedés megváltozása és a körülmények egyszerűsödése is kíséri. Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt kezdtük néhány apró lépéssel. A kis dobozos joghurtokról lemondtunk, helyettük a nagyobb flakonost választottuk, ahogy az egyenként csomagolt ömlesztett sajtoktól is búcsút vettünk a nagy kiszerelésű érlelt sajtok javára. Ehhez hozzájárult a kertesházba költözés is, amikor az ember először szembesül egyben a heti hulladékmennyiségével. Itt egyszerűbb a konyhai zöldhulladék kezelése is, minden ment a komposztra, így aztán sosem értettük, miért van más ház előtt két-három kuka, mikor nálunk egy hónap alatt is csak legfennebb félig telik meg?
Tíz évvel ezelőtt, otthonról elköltözve tovább egyszerűsödött a helyzet, ezen kívül bizonyos szempontból a glutén-, cukor- és részben tejmentes diéta is inkább könnyített, mint nehezített a hulladékcsökkentés kérdésén. Ugyanezt tapasztaltam a 2020-as karantén időszaka alatt is. Néhány friss és gyorsan fogyó alapanyagon kívül (tojás és sajt) bőven elég volt havonta egyszer bevásárolni dobozokba a kimérős boltban, és utána mindent magam sütöttem otthon, ahogy azt már lassan tíz éve teszem. A vászon bevásárlószatyor régóta alap, ahogy a heti három piacozás is az egyetemi évek alatt kezdődött. Az egész nap hangulatát megadja egy nyári, korareggeli bevásárlás a sok szín és illat között, nem is beszélve arról, amikor a kofákkal is válthatsz pár jó szót.
Viszont ekkor még eszembe sem jutott, hogy az egyszerhasználatos műanyag zacskók helyett mit is lehetne használni. Első körben ugyanazokat a zacskókat még egyszer. És még egyszer, addig, amíg el nem szakadnak. Már ezzel is meghosszabbítjuk az életciklusukat, ha már egyszer itt vannak. Egyszer viszont összeszámoltam, hogy egy bevásárlás után hány darab kis zacskó jött velem haza, ez hetente, havonta, évente mennyit jelent. Nem olyan hosszadalmas művelet ez, a csomagok kipakolása alatt egy gyors fejszámolással megoldható, és az eredmény sokkol. Rengeteg! Akkoriban még nem nagyon foglalkozott senki hálós szatyrok varrásával (Budapesten sem, ahol először körülnéztem ez ügyben). Áttetsző szatyrot kerestem, a bolti mérésnél használatosat. A tüll anyag varrás mentén könnyen kifoszlik, a hálós anyagra nem ragad az árcímke, vagy aztán máson köt ki. Megvolt a "szépsége" ennek a hőskorszaknak. A hulladékmentes bevásárlásnál is a tudatos tervezést szokás emlegetni, amibe nem fér bele az impulzusvásárlás, és előre tudod, mire lesz szükséged, milyen tárolókat viszel magaddal, illetve folyamatosan mérlegelsz és döntesz, hogy mi az, amire valóban szükséged van. Nos, ez nem mindig jön össze. Így előfordult már, hogy éppen a vasárnapi mise előtt jutott idő beugrani a boltba. Nem oda készültem, így szatyor sem volt nálam, műanyag zacskót csak azért sem kértem (szenvedjen csak, aki otthon hagyja a szatyrát!). Hát jött velem a tojás a templomba. Vagy zöldség a színházba, koncertre. Eper a suliba.
Azért általában működik az előre tervezés, és viszem magammal az azóta részben beszerzett, részben sajátkezűleg varrt zsákokat, fedeles dobozokat, szatyrokat, és havonta feltöltöm a készleteket. Ami kimérősen nem kapható, abból is lehetőleg papír csomagolásút választok, vagy üvegeset, ami visszacserélhető vagy legalábbis szelektíven gyűjthető. Persze sajnos van, aminél nincsen opció, bármennyire is szeretné az ember, és például a gluténmentes zabpehely vagy száraztészta (alias laska) ilyen.
Már az élelmiszervásárlásnál is sokszor felmerül a kérdés, hogy valóban szükségem van rá? Nálam viszonylag könnyen lejátszható ez a történet, mert ha nem illik bele a diétába, eleve marad a polcon. Ha kis adag, arányaiban nagy csomagolásban, akkor szintén. El tudom készíteni otthon is, olcsóbban? Nem jön velem. Ez a ruháknál vagy egyéb használati tárgyaknál még hangsúlyosabb dilemma. Ha valamiből már van otthon, esetleg kicsit csúnyább, akkor nem lecserélendő, amíg még meg lehet javítani. Ezért is érdemes mindenből jó minőséget venni, akár magasabb áron is, és nem évente-kétévente kidobni. Amíg csak lehet, átalakítani és újrahasználni, vagy továbbadni valakinek, aki hasznosítani tudja.
