Azon gondolkodtam, hogy meddig kísérlet még ez a kerti ténykedés? Léteznek olyan szintek, mint a nyelvtanulásban? Pre-intermediate, advanced... Való igaz, néhány fogásból, tevékenységből lassan rutin lesz, ha bevált. Már nem keresed egyes zöldségek ideális helyét (vetésforgó-elmélet ide vagy oda, egy nem túl nagy kertben megvannak a naposabb, árnyékosabb részek, a variációk száma behatárolt), nem kísérletezel palántázással szabadföldi vetés helyett, lesznek kedvenc fajtáid és lesznek mások, amelyeket már nem ültetsz. Bizonyos helyzetekre megvannak a megoldások, másokra meg látszólag nem is létezik más, mint bízni az égiek segítségében, hogy jókor adnak esőt, meleget, másfelé terelik a csigákat. A kert megtanít elfogadni azt, amire nincs ráhatásunk, ugyanakkor tervezni, előre gondolkodni, beosztani erőforrást, vizet, helyet. Legalábbis lehetőséget ad arra, hogy megtanuljuk. (Amikor ezt írom, épp szakad az eső, jég is potyog, és naná, hogy épp két napja ültettem ki hosszas várakozás után a paradicsompalántákat. Update: nem is az eső, hanem a tavalyi rejtélyes kártevő - csiga vagy lótetű - tizedelte meg őket, és még ki tudja, hol a vége...) Aztán lesz valami, kinek-kinek vérmérséklete szerint. Miután láttam már néhány kertet, amelyben éppen a gazdája vezetett körbe, megkockáztatom, hogy nem csak a kutyák és gazdáik hasonulnak egy idő után, hanem a kertek és kertészeik is. A kert adottságai is megkívánnak egyfajta bánásmódot, de ugyanakkor magán viseli gondozója keze nyomát, énjének lenyomatát. Ahogyan léteznek női és férfi kertek is, mint a Senki szigete. (Az idevágó részlet itt.)
Az idei tavaszi kertelés már részben rutinból és az előző évek tapasztalataira építve folyt. Ezért is kerül most egy bejegyzésbe két hónap összefoglalója, no meg azért, mert elvitte az időt az ovis gyerekekkel való kertészkedés. Ha már tud(ni vél)sz valamit, az a tudás megosztással csak tovább duzzad, aztán majd együtt tanulsz tovább a többiekkel. Nincsen bölcsek köve, csak állandó tapasztalás.
És már megint hideg volt a tavasz. A fotók tanúsága szerint is évről évre egyre később lesz vége a fagyos napoknak. Lassan leteszek arról, hogy bármit is elültessek május előtt. Kikel, de hézagosan, lassan növöget. Szinte már jobb kivárni a májust mindennel, és akkor már érdemben is nőni tudnak a növénykék. Csak hát hajtja az embert az első madárszó, az ibolyaillat és az a földtúró vére, vagy mi a szösz. A tavasz.
Így jártam a borsóval idén is, ahogy már az eddigi években is. Az első vetés gyengécskén kelt, nagy sokára, májusban ki kellett pótolni a hiányokat, de most már szépen kapaszkodik a hálóra.
A retek valahogy nem adta elő magát olyan jól, a kedvenc, hosszúkás fajta magjai kicsit már megöregedhettek, a kerek fajták meg valamiért nem barátai ennek a talajnak. Így lesz hónapos helyett kéthónapos retek, de legalább akkor, amikor a piacon már nem kapni ilyesmit.
A tavaly ültetett öt josta bokor szépen virul, jó arasznyit nőtt is. Öt feketeribizlit is akartam ültetni. Kilencet kaptam, mert annyi jött ki a kiásással, és lám, végül mégis csak öt élt meg belőlük. Marad jövőre is ültetnivaló. A bokor és a fa, meg minden évelő hosszútávú befektetés.
Néhány szedervessző is került, bár kissé hányatatottan alakult a sorsuk. Mint kiderült, Kőfal1 előtt nem maradhattak, mert ott dohányvirág "szokott lenni", így költözniük kellett Kőfal2 elé. Itt majd békésen kapaszkodhatnak fölfelé.
A mulcs alatt nagy élet van mindig. Ahol palántákat ültettem, ott meg is hagytam a vastag réteg mulcsot, máshol félrehúztam, és majd a növekvő növénykék közé kerül vissza a talajtakarás.
Az egyik, lassan kétéves komposztot is kibontottam, de még nincs teljesen készen, úgyhogy őszig most pihen, addig készül majd egy újabb (egy ötödik) komposztláda.
Tettem egy kísérletet a céklák benti palántázásával is, hátha... Nem jött össze, túlságosan felnyurgultak. Viszont, ha türelmes az ember, és melegebb, esősebb időben (nem áprilisban) ülteti a magvakat a szabadföldbe, akkor már kint is jobb kelési arányt érhet el.
Május közepétől szinte teljesen megtelt a kis fűszerkert is. Még egy-két bazsalikom hiányzik, mivel azok egy részét a paradicsomok közé ültettem. Van itt orbáncfű, körömvirág, büdöske, bíborkasvirág, bazsalikom, szurokfű, kerti kakukkfű, vadkakukkfű, csombor, kapor, snidling, tárkony, izsóp, zsálya, boldogasszony tenyere, csokimenta, almás menta, borsmenta, citromfű, rozmaring, petrezselyem és a sarokban egy zsidócseresznye. Másfél négyzetméter illatos és színes tobzódás lesz belőle egy hónap múlva.
Május utolsó hétvégéjén költöztek ki végre a palánták. 27 paradicsompalánta, 11 fajta, amit 17-ből szűkítettem le (melyből egyet már elrágott a csiga az első nap, a többi sorsáról még nincsenek friss információim, egyelőre körülszórtam őket fahamuval, mert a lúg marja a csigák testét), közéjük bársonyvirág/büdöske palánták a fonalférgek ellen, 7 bazsalikom, 11 édesburgonya.
Tavaly négy tő édesburgonyám volt, most jóval több, és a fóliasátorban ültettem el őket. Fellazítottam a földet, meglocsoltam, majd jött rá újra a mulcs. Kíváncsian várom, hogy melegebb körülmények között milyen lesz az eredmény.
Paradicsomból most csak hét került a fóliába, ízesebbek lesznek, amelyeket közvetlenül ér a nap. Viszont ott van egy palántáról nevelt és egy kint kibújt banán- avagy örményuborka, illetve két bohócsapka paprika, amikhez nem fűzök túl nagy reményeket, de kísérletnek jó lesz. (A paprikák azóta elhunytak.)
Az egyik kis ágyásban nő a borsó, közte saláta és kapor, egy sor, egyelőre bujkáló murok után retek és bokorbab felváltva, köztük néhány tő spontán nőtt citromfűvel, a szélen egy kis rukkola, amely áprilisban nem akart nőni, talán majd most, a május végi esőkkel.
A nagy ágyás része a fóliasátor, mellette sorakozik a húsz tő kinti paradicsom büdöskékkel és bazsalikomokkal. Amit kigittelnek a csigák, ahelyett majd veszek mást. Ez van, el kell engedni... Egy sor hagyma után cékla és körömvirág következik felváltva.
A másik kis ágyás a karósbab és a cukkini felségterülete. Ez a legárnyékosabb, de ezeknek főleg víz kell, és azt ott is megkaphatják.
Az ültetésnek vége, most már "csak" életben tartani és gondozni kell a növénykéket, és június végére már teljes díszében fognak pompázni az ágyások. Tavasz elején volt egy álmom sűrűn beültetett, virágszegélyes ágyással. Alakul már. Van az úgy, hogy az ember elképzeli, megálmodja, és egyszer csak megtörténik. Lehet, hogy nem rögtön, de egyszer csak ott van, és a tied. :) Vagy addig is ott volt?
