A július egy érett, lédús, nap melegítette paradicsom. :) Pipacsos búzamező, meleg, nyári este, hirtelenharagú zápor és a legjobb szülinapos hónap, amikor minden növény az életet ünnepli. :) Születni is tudni kell, mondták már, ha már a Dalai Lámával egy napon, a Csók Világnapján sikerült...
Ha nyár, akkor utazás, kirándulás, mert végre lehet. A július volt tehát a puding próbája, azaz a részben önfenntartó(nak tervezett) kert debütáló alkalma. Persze, kis locsolás nem árt a fóliasátorban, leszedni ezt-azt, vagy legalább szemmel végigsimogatni a növényeket, de alapvetően két hétig teljesen jól boldogult egyedül is. A mulcs csodákra képes, szépen nedvesen tartotta a földet s állt ellen a gaznak. Heti egy eső pedig pont elég volt az utánpótlásra. Tehát a kert jól vizsgázott, ennek örömére később magára is hagytam újabb öt napra. :D
A cseresznye- és annál kicsit nagyobb típusú paradicsomok már érni kezdtek a fóliasátorban, ami három héttel korábbi időpont, mint tavaly a szabadföldieknél. Ha ugyanígy még három héttel kitolható a szezon, akkor igazán megérte a sátor. A távollét végére kissé elvadult a helyzet, legalább négy nagy kosár lomblevelet és hónaljhajtást kellett letörni a tövekről, újra permetezni, karózni, kötözni, egyes, sátor tetejéig növőkről már letörni a felső virágokat.
Cukkiniből idén kevesebb mag csírázott ki, így termés is kevesebb lesz, de még így is elég három családnak.
A bokorbab már szinte mind le is érett. Sajnos a fehér színűt megtámadta valami, ami kirágta előbb a leveleit, majd a termés egy részét is. A lila mintást szerencsére nem bántotta. Így is lett már belőle három ebéd és három adag lefagyasztva.
A karós, azaz felfuttatott bab is szépen növöget, egy részéből leves lesz, a többit pedig száraznak hagyom.
Az elkésett borsó hamar beérett, a helyén talán még egy újabb adag is megérik őszig.
Egyes céklák már akkorák, mint egy gyerekfej, úgyhogy lassan őket is szedni lehet és eltenni télire ecetes lében. Ki sem látszanak a körömvirág ültetvényből. Körömvirágból mindenütt van. Sok. Nagyon sok. :D Mondjuk pontosan ez volt a cél. Így aztán bőven lesz belőle teának és körömvirág krémnek.
A sütőtök idén nem remekel. Bőven virágzik, de termés még nincs rajta, elkésett vele.
A gyógy- és fűszernövényekből minden hétre jut betakarítani- és szárítanivaló. Zsálya, bazsalikom, menta, citromfű, kakukkfű, kapor és most már az izsóp, csombor is. Sajnos a szurokfüvet elnyomták a büdöskék, így csak most kezd a fénytől magához térni.
A bíbor kasvirág is kivirágzott, egy kisebb adag immunerősítő tinktúra már kitelik belőle idén.
Júliusra sok gyümölcs beérett. A meggy egy részét még fára mászva sem sikerült elérni, létrával végképp nem, de így is lett négy tállal lekvárnak és fagyasztani, a többi a madarak jussa.
A fekete és piros ribizli szedés folyamatban van, a málnával meg nem győzünk. Minden napra jutna egy tállal, ha mindig lenne, aki leszedje. S még a maci sem ránt be a túloldalról. :) Az öt, idén ültetett josta bokrocska is meglepett összesen két szem gyümölccsel.
A hagyma, murok és fokhagyma is szedhető már. Az utóbbit csak a paradicsomok védelmére ültettem tavaly, de most már valóságos dzsungel lett belőle. Azt hiszem, a következő húsz évre elegendő fokhagymánk lesz. :D Ha mást nem, majd boszorkányűző koszorúkat fonok belőle.
A kert ilyenkor igazán rászolgál a Senki szigete névre, ahogyan tavaly elkeresztelték. Lásd Jókai Aranyemberét, amelyet érdemes lehet a kötelező háziolvasmányságán túl, "hozzáöregedve" újraolvasni. Ha eltekintünk a terjengős, sokszor türelmet próbáló, Jókai-féle leírásoktól, akkor a végén még kiderül, hogy egy azóta is aktuális dilemmát jár körül. A főszereplő szavaival élve: „Volt egyszer egy ember, aki odahagyta a világot, amelyben bámulták és csinált magának egy másik világot, ahol szeretik.”
A Senki szigete pedig meghálálja a sok gondoskodást, szeretgetést, és a rá szánt idő és munka eredménye ott lesz az asztalodon s télen a bögrédben.
