Elérkezett a pünkösd, a város legnagyobb eseménye, amikor úgy érezheti az ember, hogy mégis a térképen van, valaminek a középpontjában. Ilyenkor Csíkszeredában kicsit mindig feje tetejére áll a világ, de ez is a mással össze nem hasonlítható hangulat része. Keresztény Woodstock... (Én kérek elnézést a metaforáért.) Már előre készülsz, haditervet állítasz össze az időjárás függvényében, előveszed a jobb éned, a szebb ruhád, ki-ki, ahogy érzi, aztán útnak indulsz, ki három, ki több ezer kilométert tesz meg. Aki gyalog teszi meg az utat, az igazán komolyan gondolhatja a dolgot. Nekem csak 7 kilométer a távolság (viszont a nehézségi szint itt is fokozható a nehezített tereppel), de az legyen is gyalog megtéve, sportszerűen, ahogy mi mondjuk. Nem is értem azokat, akik autóval mennek addig, amíg lehet, nem is beszélve arról, hogy egyesek nem 2 kilométert (és nem is 7-et) tettek meg idáig, feltételezhetően nem a hegyen felfelé kínlódó autók füstjét szeretnék szagolni legalább az utolsó szakaszon...
A kép innen származik, ahol a timelapse-et is érdemes megnézni.
Ott fönt viszont elsimulni látszanak az ellentétek, a közösségi élmény máshoz nem hasonlítható. A szavak, mint összetartozás, hagyománytisztelet, nagy nemzeti ez meg az elcsépeltnek tűnnek, és talán azok is, de tényleg van benne valami. Csak épp nehéz nem giccsesen megfogalmazni, talán ezért nem is beszélni kell róla, hanem megtapasztalni. És vinni valamit magunkkal a következő évre, egy kis reményt, megnyugvást, bizalmat, az érzést, hogy tartozol valahová.
Május másnéven pünkösd vagy ígéret hava. A közelgő nyár ígérete, a gondok, bizonytalanságok elsimulásának ígérete, a Szentlélek eljövetelének ígérete, kinek-kinek hite és belátása szerint. Az ígéret pedig remény. Ez is mindenkinek mást jelent, és talán épp ez a szép ebben a közös ünnepben, hogy mindannyian más-más gondokkal, háttérrel érkezünk, de mégis mindannyian kapunk valamit. Az már a mi feladatunk, hogy jól használjuk fel és hinni is tudjunk benne.
Ha már az idei korai ünnep miatt nem nyílt ki a pünkösdi rózsa, egy kevésbé illatos, de finomabb változattal pótoltam. Túrós rózsapogácsa néven a recept innen származik.
Hozzávalók:
A tésztához:
- 50 dkg teljes kiőrlésű liszt
- 3 tojás
- 10 dkg cukor
- zacskó porélesztő
- fél teáskanál só
- fél dl olaj
- 2,5 dl tej
- tojás a kenéshez
A töltelékhez:
- 60 dkg túró
- 2 tojás
- 18 dkg cukor
- csipetnyi só
- 1-2 evőkanál búzadara (ha szükséges)
A tészta hozzávalóit összegyúrtam és pár percig dagasztottam, amíg elvált a tál oldalától és nem volt már ragadós. Letakarva legalább egy órát kelesztjük. Közben a töltelék hozzávalóit összekevertem. A megkelt tésztát 18 egyforma részre osztottam. Minden részt 10 cm átmérőjű körré nyújtottam, sugárirányban 6 helyen félig bevágtam, így 6 fület kaptam. A közepére egy evőkanálnyi tölteléket tettem, majd előbb minden második fület behajtottam és összeragasztottam, majd a kimaradt 3 fület is. Így alakul ki a szirmos virágforma. Végül tojással lekentem és előmelegített sütőben 25 percet sütöttem.
