„Hú, én azt hittem, faluról jössz!” Nem egészen. :) Az a hely, ahol a legközelebbi szomszéd a mező, még kisvárosi szemmel nézve is falu. Benne élve ez a közelség természetes, magától értetődő. Ha mindenből elég, akkor „Na én járok egyet!”, és mehetsz a következő faluig a dombokon át. Aztán jön az első igazi város, aminek nem látod a végét. Minden lekövezett, aszfaltos, és nincsenek fák, csak a parkokban. És nincsenek „igazi” madarak, csak galambok és verebek. Első ősz, amikor nincsenek sárguló falevelek. Mikor lett ősz? És mikor lett tavasz? Egyformaság, szürkeség, még nagyobb város.
Azt mondják, nagyvárosban az emberek gyorsabban öregszenek, az idő mintha gyorsabban telne, az épített környezet szinte kizárólagos díszlete között rohan mindenki, föld alatt és fölött. És egyre nehezebb kiemelkedni a mesterségesen kreált problémákból, látni, hogy mi a valóság, mi fontos igazán. Megfagynak a kreatív energiák, az érzések és gondolatok. Pedig elég egy kis napfény, szerotonin, oxigén az agysejteknek, egy begyűjtött fenyőtoboz.
Apropó Föld Napja. Menj ki a szabadba, csökkentsd a stresszt, a vérnyomásod, javítsd a memóriád, növeld a figyelmed, kreativitásod, bizalmad! Bárhol élsz, lennie kell a közelben néhány szép helynek. Budapesten is. Erről a fotóválogatás.
Hármashatár-hegy
Budaörs, Csíki-hegyek, Odvas-hegy
János-hegy, Tündér-hegy
Nagy-Kevély
Nagy-Szénás, Zsíros-hegy
Tábor-hegy
Gellért-hegy
Merzse mocsár
Rákos-patak
Naplás-tó (Szilas-pataki árvízvédelmi tározó)
Budai Arborétum
Kiscelli Parkerdő
És hogy a végére mégis legyen valami igazán tavaszi is:
Csihányos, Zsögödfürdő, helyi védettségű természetvédelmi terület
Medve-tó
