Elröppent az idei kerti szezon is, kisebb fáziskieséssel. Érdekes tapasztalat volt, és jó látni, hogy néhány év után már beáll a rendszer, kialakulnak a jól működő szokások, kevesebb befektetett energiával is tudja ugyanazt hozni a kert. És visszaadni az erőből. 
Július még egészen aszályos volt, a mulcsozás ellenére is szükség volt a locsolásra a kútvízzel feltöltött hordókból. A hónap végére érkezett meg az eső, és látszott, szinte hallatszott, ahogyan minden fellélegzik, nyújtózkodik az esőben, és végre növekedésnek indul.
Augusztus elejétől elkezdett érni a sokféle színes paradicsom, a banánuborka, egyre több lett a cukkini, és volt még hagyma is.
Ugyanakkor a rengeteg augusztusi eső előcsalogatta a csigákat is, akik előszeretettel lakmároztak a termésből. Érdekes, hogy nekik is megvan a maguk ízlése, bizonyos fajta paradicsomokat jobban kedvelnek, mint a többit. Szerencsére az ízlésünk nem egyezik pontosan, így ők a nagy pirosat szeretik, én meg a kicsi sárgát. Testvériesen megosztozunk. Legalábbis olyan testvériesen, mint Káin és Ábel, hiszen ők zabáltak, én meg minden reggel gyűjtögettem őket, és, valljuk be, vízbe fojtva próbáltam megszabadulni tőlük. Így aztán az augusztus jórészt a(z el)csigázás jegyében telt.
Amikor meglátod az öt hónapja gondosan nevelgetett és szeretgetett paradicsomodon önfeledten lakmározó csigát, rosszabb napokon, minden kincstári optimizmus ellenére is nehéz nem arra gondolni, hogy: "Hát még te is, te kis mocsadék?" :D
Közben folyamatosan készítettem a körömvirág krémeket, bíborkasvirág tinktúrát, szárítottam a gyógynövényeket.
Szintén augusztusban kiszedtem az első adag, nagyra nőtt céklát, a többire még most, október végén kerül majd sor.
A hónap végén, eléggé sietősen, elkészült egy magaságyás is. Erre több okból volt szükség. Egyik, mert csak, azaz mert ilyen még nem volt, másik, mert Tata maga ajánlotta, hogy ad hozzá alapanyagot (ilyen ajánlat szökőévente egyszer fordul elő, szóval kihagyhatatlan), harmadik, hogy elnyelje a levágott gallyakat, a komposztok tartalmát, faleveleket, és végül a negyedik, hogy ebben a kertben is legyen egy gyógy- és fűszernövényes ágyás, hogy a véletlenül (vagy nem is annyira véletlenül) betévedő kertlátogatók és gyerekek azokat is megnézhessék. Az eddig fűszernövény ültetési kísérletek Mama virágágyásában csúfos véget értek, valaki mindig kigyomlálta a levendulát és oregánót, így a végszó az "én már többet nem is nyúlok semmihez" lett, úgyhogy maradjon mindenki a saját felségterültén. :D
Egy egészen hosszú és kifejezetten magas (ha lúd, legyen kövér) magaságyás készült, alul egy sor bontott téglával (ez egy 1970-es években lebontott házból származik), rajta pedig a konyha szintén '70-es években letett, 15 éve kicserélt deszkapadlójából összerakott keret. Idáig tartott a környezettudatos újrahasznosítás, a belső szigetelés már felületszivárgó fólia.
Legalul lenyesett ágak kerültek, rá szalma a tavalyi melegágy szalmabáláiból, majd a komposzt előbb félig érett, majd teljesen érett része. Ezzel már majdnem tele is lett a keret, viszont tavaszig még biztosan sokat fog roskadni, úgyhogy szükség lesz még valamennyi földre.
Közben a kiürített két komposzt tartalma nem csak a magaságyásba került, hanem a ribizlibokrok tövére is. Így ezek a komposztkeretek fogják most befogadni a falaveleket és a többi zöldhulladékot, míg a tavaly ősszel készült komposzt pedig megkezdi az érő- és pihenőidejét.
Háromféle szárazbab is lett. Ezt sikerült megmenteni a tetvektől az ecetes, szódabikarbónás permettel, vagy egyszerűen az eső mosta le őket, ki tudja? A bokorbabon épp csak néhány termés érett, valami (vagy a nyári szárazság) lerágta a virágait.
A paradicsomdömping szeptember elejétől indult be igazán, és néhány hétig ott is voltam mellette, utána pedig rábíztam a paradicsombabákat a... khm, nagyszüleikre, akik szorgalmasan jelentették nekem, hogy jól viselkednek-e. :D Szerencsére idén sikerült hamarabb leszedni, mint hogy lefagyott volna.
Az édesburgonya állítólag nem növesztett gumót egyáltalán. Ez valahogy annyira foglalkoztat, hogy már többször is álmodtam az édesburgonyáról. Hát, kinek milyen perverziói vannak. :D Másfél hónapja nem láttam a kertet, most következik végre a nagy viszontlátás, az utolsó munkák elvégzése, az avarral való mulcsozás, az ágyások betakargatása és téli álomra készítése.
