Nyárelő, napforduló, Szent Iván-éj, és egy régen volt pipacsos búzamező emléke. Ez éppen elég ok arra, hogy útnak induljunk, és végigkerekezzünk Felcsík egyik legszebb (ha nem a legszebb…) útján.
Az útvonal Zsögöd – Taploca – Somlyó – Pálfalva – Delne – Borzsova – Szépvíz – Cibrefürdő, majd vissza.
A mai várost tulajdonképpen Pálfalva előtt hagyjuk el, majd a falu központjából észak-nyugatra tartva (úgy érzésre…) rátalálunk a Delne felé vezető, idén aszfaltozott útra. Autós forgalom semmi. Ezúttal Delnén nem állunk meg, ahogy megtettük tavaly, a Csűr vendégháznál. (Igen, ez itt a reklám helye!)
Delnéről kiérve – az út során egyetlen alkalommal – keresztezzük a főutat, azon bringázni nem lenne egy életbiztosítás. A távolban már látszik az évszázados fák társaságában álló Keresztelő Szent János-templom, amely a tatárjárásban elpusztult valamikori Tordafalvához tartozott, majd Csicsó és Delne közös temploma volt.
A csíki templomokra jellemzően kőkerítés veszi körül, rajta az „E ZEN KERITÉS JOVITATOT 1865-BE.” Ha már a kerítés is „zen”, akkor csak jó hely lehet, érdemes beljebb kerülni.
A harangozó/gondnok ott lakik a templom melletti házban, így szinte bármikor bejuthatunk, és még idegenvezetést is kapunk mellé.
A gótikus templom a 15. század második felében épült, ebből a korból származnak az ajtókeretei és az egy kőből faragott szentségtartója. A déli bejárat fölött freskó látható.
A templom különlegesége, hogy bár katolikus, mégis kazettás mennyezete van, mely 1673-ban készült. Elsőre azt gondolhatjuk, hogy nem zárható ki, hogy a készítés idején épp nem katolikus volt az építtető közösség, de a központi részen megjelenő Szűz Mária ábrázolás mégis emellett szól. A kazettákon az erdélyi virágos reneszánsz stílusában és annak természetre nyitó szemléletmódjának megfelelően ábrázolták a környező mezők vadvirágait. Analógiaként felsorolható az énlaki unitárius vagy a gelencei katolikus templom mennyezete.
A templom másik értéke az 1675-ben készült reneszánsz szárnyasoltár. Az 1673-as zsögödi szárnyasoltár 2015-ös restaurálása során előbukkanó eredeti festéssel feltűnő hasonlóságot mutat, mintha testvérek volnának, és egyazon kéz munkája lenne.
Az orgonát a gyergyói örményektől vásárolták meg a 19. század első felében, koncerten is szépen szól.
A templomkertben álló, 1780-ból származó fogadalmi keresztet egy pestisjárvány emlékére állították. Alsó részét négy különböző életfa ábrázolás díszíti, a kereszt egyik oldalán a szokásos, elnagyolt népi Jézus-ábrázolás, de ha bekukkantunk mögé, a hátsó részén egy aranyos Máriácskára bukkanhatunk.
A templomtól északi irányba indul a Vásárút, Csíkszereda létrejötte előtt ennek legmagasabban fekvő pontján, a Vásárkapunál tartották a felcsíki falvak vásárait. Érinti Rákost, Madarast, és egészen Karcfalváig vezet. Pipacsos búzamezők között tekerünk tovább Borzsováig, ott betérünk a faluba.
Neogótius temploma 1930 után épült, úgyhogy ennél érdekesebb a 18-19. század fordulójáról származó Szent József-kápolna és a mellette álló öreg akácfa.
A Vásárúton haladunk tovább Csíkszépvízig. A Moldvából Gyimesen át érkező örmények az 1600-as évek közepén Apafi Mihály fejedelem engedélyével telepedtek le a faluban. Élénk kereskedelmet folytattak a későbbiekben. A Moldvában vett, majd itt felhizlalt marhákat egészen Bécsig hajtották, hogy ott aztán jó áron eladják. Orbán Balázs 1860 körül megállapítja, hogy Szépvíz sokkal városiasabb képet mutat Szeredánál, köszönhetően az intenzív örmény jelenlétnek. Innen költöztek be Csíkszeredába, aztán szépen egyre tovább. Úgy mondják/mondjuk, hogy mindenkinek van legalább egy örmény őse, csak legfennebb még nem tud róla. :)
Ha Szépvíz, akkor víztározó, bár ezúttal nem arra indulunk.
Az örmény temető mellett jobbra indul egy földút Cibrefürdő felé. A Csiga-patak mellett található borvízforrásos, kiépített népi fürdő felé ismét mezőkön, dombokon vezet az út, és van jó sok mély pocsolya és sár, lehet cipelni a biciklit, árkon átemelni, csak hogy érdekesebb legyen.
A 2009-es iskolai szaktábor alatt kiépített pihenő- és tűzrakóhelyeknek már nyoma sincs, pedig tényleg négy teljes napig fűrészeltünk és hordtuk a követ.
A faépítészet legalább nyomtalanul eltűnik.
A visszaút ugyanott vezet, csak Taplocát hagyjuk ki, hogy a somlyói templomtól ereszkedjünk vissza a városba.
