A bőségesen és változatosan termő július után az augusztus már a csendes várakozás, a lassankénti érés ideje. A hónap elején leérett a bokorbab, a borsó, a cukkini is kevesebbet ad, viszont elindultak a nyár végi, őszi gyümölcsök, de főként a paradicsomé a főszerep.
A hónap elején az apró, cseresznye típusúak értek, a végére már az egészen nagyok is pirosodni kezdtek. Ő itt a Marmande:
Több kertterv is készült persze, egyik még tavasszal, a másik, aktualizálva, nyár elején, hogy tudjam, melyik tő melyik fajta. Erre most nézem, hogy hát itt meg micsoda, mert nem ennek kellene lenni. :D Hát ennyit a tervekről, azt hiszem.
Fekete zebra, ami azért zöld, mert még... zöld. És azért piros, mert fekete... Vagy valami, de finom!
Sajnos a csigák nem csak a palántákat rágták meg májusban, hanem most a földhöz közelebbi, érett terméseket is megdézsmálták. Mást szinte nem is bántottak, csak a paradicsomot. Nem okolhatom őket az ízlésükért. :D A hónap végére, ahogy tavaly is, a Polyversumos permetezés ellenére megjelentek a fitoftórás foltok a leveleken, de ez még teljesen kezelhető helyzet, ellentétben a két és három évvel ezelőttivel, amikor csak rezes permet volt, és elszáradt minden levél, a termést is elérte. Most leszedtem, ami beteg volt, kap még permetet, és már hagyom, hogy az új hajtások helyettesítsék a régieket, azaz a kacsolás fordítottja következik. Mehet a régi, jöhet az új. :)
Hetente 3-4 ilyen dobozzal ad a paradicsomos. :)
Az első ültetés céklából már elkészült három nagy üveg savanyúság télire, a többit még hagyom nőni szeptember végéig.
A futóbabot szárazon fogom szüretelni szintén szeptemberben.
Miután a borsó beérett, a helyére kísérletképpen (és, ha már ott a futtató háló) újból borsó került. Most kiderül, hogy augusztus közepi vetéssel lesz-e még belőle valami. Kapott esőt, túl sok meleget már nem fog, de tavasszal sem kell neki. Októberig még lehet belőle valami, ha nem viszi el egy szeptemberi reggeli fagy.
Ha a borsóból nem is lesz semmi, a természet megoldotta a hiánypótlást, hiszen a sorokban magától kinőtt a citromfű, ami a kert másik helyeiről idén eltűnt.
Az édesburgonya levelét alaposan megrágta valami, de úgy is a föld alatt van a lényeg. Avagy, ahogy a Kis herceg rókája mondta: "Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan." Le merem fogadni, hogy a gyökérzöldségekre gondolt! A murok és a fokhagyma is ott rejtőzik valahol, csak meg kellene keresni.
És ki gondolta volna, hogy ilyen szép virága van az édesburgonyának! A szulákfélék családjába tartozik, így nem csoda.
Egy kis ízelítő abból a 10+ kiló sárga szilvából, amelyből készült már kompót, lekvár és savanyúság is.
Az idén ültetett két tő echinacea virágaiból már készül az immunerősítő tinktúra. Mit mondjak, virágként szebb volt, mint az a barnás lötty az alkoholban...
Büdöskék a sorok között...
... illetve büdöskék mindenütt. Meg mindenféle furcsa növény, amit valahonnan ki kellett telepíteni, és, bár fogamunk sem volt, hogy mi lehet, de szép volt a virága, így aztán különböző helyeken léteznek "menekülttáborokban".
Vagy a lépcsőn, mert szegényt ne tépjük ki. Igen, így nő ki előbb-utóbb egy fa a teraszon, és így került egy nyírfa a kertbe, pedig senki nem ültette, aztán már 8 méter magas.
Ha kitart az indiánnyár, beérnek még a paradicsomok, s szeptember végén lesz még egy nagy betakarítás a többi zöldségből, almából is. Addig meg várunk türelemmel.
