Korai érkezés után kezdem a Sepsiszentgyörgytől 9 km-re délre fekvő Uzon bejárását. A reggeli nap nem kedvez túlságosan a fotózásnak, az falubeliek pedig szokás szerint furcsán néznek, legtöbbször nem is értik, mi néznivaló van náluk. Továbbra is él az a felfogás, hogy a turistáknak tengerparton vagy külföldi nagyvárosokban van a helyük.
A déli, Brassó felé eső kijárat felé haladok, elsőként a klasszicista Gidófalvy-kúria fecskefarkú cserepes teteje és timpanonos tornáca tűnik szembe.
A címer alatti monogramos évszám (Gidófalvy István és Szabó Zsuzsanna névbetűi) tanúsága szerint 1828-ban épült. Tornácát beüvegezték, falait kváderezés díszíti. A pincelejárat a főhomlokzatról nyílik. Az épület tulajdonjoga megoszlik, a telket egy léckerítés választja ketté. Mindkét része aránylag gondozott, baloldalt állatokat tartanak, kertet művelnek, jobboldalt a kerítésbe egy lakókocsit építettek be.
A kúria szomszédságában áll az egykori huszárlaktanya 18. századi épülete, lakóházzá alakítva, de jelenleg lakatlan.
Talán elhúzódó felújítás alatt áll, a picelejárat fölötti épületrész újszerű, a párkány és a vakolat viszont omlik és mállik.
Az elgazosodott kert felé boltívsoros, késő reneszánsz hangulatú tornác néz. A kilincsről jókora pókhálót kell lefejteni, hogy jól látható legyen.
Az Ujvárosy-Ágoston kúria felé vezető úton egy, az oromzati falfülkéjében 1783-as építési dátumot hirdető ház mellett haladok el. Tipikus székelyföldi csonkakontyos, padlásszellőzős, párkányos épületről van szó, amelyen már érzékelhető a barcasági, szászos hatás.
Az Ujvárosy-Ágoston kúria 1810-1825 között épült empire stílusban, későbarokk díszítésű oromfalas tornáccal és csúcsain díszített manzárdtetővel. A kommunizmus alatt termelőszövetkezeti székházként működött, körülötte most is lerobbant gazdasági épületek, traktorok és egyéb munkagépek állnak, a szakadozott drótkerítésen „harapós kutyát” hirdető tábla hívogat. Bátorítom magam, hogy engem szeretnek a kutyák, nem lesz semmi baj.
A Uzoni Református Egyházközség honlapja szerint jelenleg az örökösök tulajdonában van. És pénz a felújításra szokás szerint nincs. Az épület üresen áll, tele van szeméttel.
Út közben egy újabb minikúriára bukkanok beüvegezett, árkádos tornáccal,
illetve boronafalú, tapasztott parasztházra, amely ugyancsak magán viseli a kúriaépítészet jeleit oszlopos tornácával.
Tulajdonképpen ugyanazon elv szerint épített minden társadalmi osztály, már ami az alaprajzi kialakítást illeti. Leginkább az jellemző, hogy az egyszerűbb emberek is követni próbálták a „trendeket”.
A következő állomás az előbb említett, tornácos kúriák által alkotott képbe be nem illő, eklektikus Temesváry-kúria. A család 1911-ben szerzett nemességet.
A valamikori kapu helyén gyalogos utcácska halad át, kettévágva az egykori udvart. A kapulábakon lefejezett férfi és női mellszobrok, egy társadalmi osztály kivégzésének vagy kivégzésére tett kísérletnek szimbólumaként.
Jobbra maga a kúria, klasszicista jellegű főhomlokzatán timpanonos tornáccal, rajta a család címere, kétoldalt egy-egy rizalit, az ablakok körül késő reneszánszt idéző vakolatdíszítés.
Az ellentétes homlokzat teljesen más stílusú, empire stílusjegyekkel ellátott. A félköríves ajtót és ablakokat bádogdíszes tetejű pavilonok fogják közre.
Az ereszből kinőtt a fű, még a gólyafészek is üresen maradt a kéményen. A család 2000-ben kapta vissza az épületet, amelyben Temesváry János nevét viselő óvoda működött. Jelenleg üresen áll, a község új óvoda építésére pályázik. Használták, amíg lehetett, aztán utánunk a vízözön. Az udvaron táblával ellátott emlékfa áll.
A gyalogút baloldalán állnak az egykor a kúriához tartozó melléképületek, magtár, istállók, hasonló állapotban.
Uzon fő látványossága kétségkívül a reneszánsz Béldi-Mikes kastély, amely a 18. században, gróf Mikes Antal háromszéki főkirálybíró idejében nyerte el jórészt mai alakját.
Az egykori udvarház a Béldi család otthona volt, legrégibb részei a 16. századig nyúlnak vissza. Béldi Pál javait a fejedelem ellen való szervezkedés vádjával elkobozták, és Mikes Mihály kapta meg. A gabonás ház az 1680-as években már állt.
Mikes Antal építette át az épületet, az ő idejében épült a kápolna, falán az 1755-ös évszámmal.
Az épület alsó szintjének boltozatos helyiségei (a Kertész háza, a Kádárok háza és az Alsó ház) és pincéi még a Béldi udvarházhoz tartoztak. A fiókos dongaboltozatokat tulipános és rozettás stukkók díszítik.
Ezen helyiségek alatt még egy ugyancsak fiókos dongaboltozatos pince található, ahol még folynak a munkálatok, a lépcső épp hiánycikk.
Az emeleti helyiségekbe a kőlábas tornácról (épült 1750 körül) léphetünk, azaz léphetnénk, de az itt lakó Mikes Zsigmond és családja nem tartózkodik otthon, így ez a következő látogatásra marad. A botíves, pilléres tornácra lépcső vezet, itt egy idilli reggelizőhelyszín fogad.
A 17. századi reneszánsz pártázat a múlt században elpusztult.
A falak mellett bevezették a fűtéscsöveket, ezeket nézve leszek figyelmes a friss meszelésen már átütő csúnya barnás foltokra.
Erről kiderül, hogy a fal túloldaláról a falba beszívódott zsíros korom (hála talán a TSZ konyhának) jelenik meg újra és újra, mint az elmúlt évszázad eltörülhetetlen emléke.
A keleti homlokzathoz csatlakozó feltárt épületrész valószínűleg árnyékszék lehetett, ide vezet az elfalazott ajtó.
A kastélyt a gabonással összekötő épületrész (ennek tetejéről tűnt el a pártázat) is boltozott, itt tartják a lovaglás kellékeit, többek között nyergeket.
A gabonás téglapadlós, faoszlopos emelete jelenleg üres, csak néhány szomorú galambtetem pihen ott.
A birtokhoz tartozik az 1899-ből származó hangár, melyet a családi legenda szerint repülőgépek számára építettek. Jelenleg itt lovasoktatás folyik. A hangár fából ácsolt íves tetőszerkezete is különlegesség.
Falkutatást is végeztek a homlokzatokon, de csak cementes, nem eredeti vakolatrétegeket találtak. A tornácot újrafestették, de a festékréteg hamar lepattogott.
A kastély jelenleg hat vendégszobával várja a látogatókat, rendezvények számára biztosít helyszínt, lovastúrákat és lovaglóórákat is tartanak.
Az utolsó uzoni épület a vonatállomás felé haladva a Pünkösti-kúria, amely a 19. század elején épülhetett.
Bejárati tornácát a megnyújtott tető fedi, sarkán egy vaskos pillérrel. Duplatetővel fedett, amely a manzárdtetőhöz hasonlít, de egy kis erdélyi színezettel.
Falán egy emléktábla látható.
Hozzá tartozott egy tornácos, díszes kialakítású magtár is, amely a telek felosztásával a szomszédba került. Ifjúsági Közösségi Ház, könyvtár, művelődési intézmény működött itt, jelenleg üresen áll, eresze beszakadt, csatornája hiányos, így falai áznak.
Folytatás itt.
