Az összeírások szerint Rétyen kilenc kúriának kellene lennie, ebből négyet sikerül felfedeznünk.
Kúriát sejtető épített kapulábakra bukkanunk kőkerítéssel, az épület viszont, annak ellenére, hogy nem új, nem is éppen kúriára valló külsejű.
Vele majdnem szemben áll a Salamon kúria, amelyet első, sőt, második pillantásra is leminősítek, mondván, az csak egy nagyobb ház, míg egy harmadik szemszögből nézve már többet árul el magáról. Ne ítéljünk elsőre, ugye… 
A 18. században épült, timpanonos, fatornácos klasszicista épület, udvarán egy tégla gazdasági épülettel. Jelenleg nagyon sárga. A helyieket kérdezve nem is tudnak a Salamon kúriáról. Hogyan is várható el egy épület védelme, ha még a létezéséről is csak kevesek tudnak?
Egymáshoz közel található az Antos-ház és az Antos-kúria. Az előbbiben jelenleg orvosi rendelő működik. A ház valamikor gabonás volt, díszes kiképzése ellenére nem kúria, Dr. Nagy Lajos szerint falában egy 1717-ből származó, a Henter család címerére utaló kővel, amelyet bevakoltak. 2013-ban fejeződött be a felújítás, azóta lett „ideiglenesen” rendelő.
Árkádos portikuszát utólag építették hozzá. Ezeket az árkádokat lakóház korában beüvegezték, a tornácra egy külső lépcső vezetett, amit azóta lebontottak.
Maga az Antos-kúria a Feketeügy holtága mellett található. Itt is a szokásos háromszéki árkádos portikusszal találkozunk, manzárdtetővel, az oromfalon szellőzőkkel. Az utolsó módosítása 1828-ban történt.
A kapulábak tetejét zöld mázas cserépdíszekkel koronázták. 
A világháború után volt iskola, pártszékház, könyvtár, óvoda, orvosi rendelő és lakás. A források szerint régi zsindelytetejét egy szélvihar vitte el, és a szomszédos iskola udvarán tette le. Az épület köztulajdonban van, egy 2009-ben benyújtott pályázat révén 2012 végére felújították. Jelenleg délutáni oktatás zajlik benne az osztrák Schweighofer fafeldolgozó támogatásával. Ezt olvasva nem épp őszinte a mosoly, tekintve, hogy már megint a helyi fa külföldi cég általi kitermeléséről és külföldön való eladásáról van szó. Itt pedig maradnak az üres domboldalak. Szegény Erdőelve…
Az előbb említett Antos-ház és kúria kapuján tábla hirdeti, hogy műemlékről van szó. Már ez is nagy lépésnek tekinthető, mert a magántulajdonban lévő épületek esetében előszeretettel mellőzik ezt az elhanyagolható gesztust, a végén még az a „pofátlan turista” be akar menni és megnézni.
A Kozma kúria megtalálása is kihívásnak bizonyul. Persze, ilyenkor kell elővenni a GPS koordinátákat, de azért mindig ott a remény, hogy még működnek az emberi módszerek. A negyedik ember végre elirányít egy ötödikhez, aki már tényleg tudja, hogy hol az épület. Az Antos kúriát elhagyva, a dombon, baloldalt. Eredetileg a Székely család tulajdona volt, jelenleg is az ő leszármazottjuk tulajdonában van. Állítólag kulcsos házként, szállóként működik, de jelenleg erre semmi jel nem utal. Az udvaron juhok legelnek.
Az épület erődszerű, falait támpillérek erősítik, ablaknyílásai magasan vannak és kicsik, a védelmi jelleget erősítve. Teteje barokkos manzárdtető, csúcsain díszítéssel.
Az utolsó állomás a sepsibesenyői Babós-Forró-kúria lenne. Ha megtalálnánk. Ez most nem jön össze, de előbb-utóbb ez a festői helyszínen, a besenyői tó partján álló udvarház is lencsevégre kerül.
