Május rendszerint mozgalmas hónap a kertben. Nos, számomra valóban az volt, bár a növények számára kevésbé, mint az ilyenkor szokásos. Már tavaly is azt mondtuk, hogy hideg a tavasz, de az ideinek azt is sikerült fölülmúlnia. Nem váratlan fagykárokról van szó, egyszerűen csak nagyon lassú melegedésről. Csak néhány napon értük el a 20 fokot, és a hónapot is 10 fok körüli maximumokkal búcsúztattuk. Így hát nem csoda, hogy ugrásszerű növekedésről még a nagyjából megfelelő mennyiségű eső mellett sem számolhatok be.
Ennek ellenére lassacskán mégis megtelnek az ágyások élettel, az évelő, edzett növényeket meg persze messze nem viselte meg annyira a hűvösebb időjárás. Ők a kert megbízható bástyái. :)
Az előző helyzetjelentés még az üres fóliasátorról számolt be. Május első felében költöztek ki az első paradicsompalánták, miután két sor fokhagymát bújtattam el, hogy majd vigyázzanak a paradicsomra. 15 tő fért el, majd kint is lassanként megteltek a sorok, amikor úgy tűnt, hogy már nem lesznek fagyok.
Május közepén viszont valami lény garázdálkodott kint és bent is, ami a föld felszíne fölött kicsivel elrágta a palántákat. Talán csiga volt. 8 palánta bánta, aztán még további egyet bántott a +1 fokos reggel május utolsó napján. Nem olyan vészes veszteség, hiszen még így is vannak fölösleges palántáim, amelyeknek helyet, új gazdát kell találnom. Végül megállt a bölcsőhalál, poharat tettem a tövek köré, és körbeszórtam fahamuval. Várfal és taposóakna a leselkedő csigák ellen.
A tulipánok talán soha nem volt annyira szépek, mint idén. Nem mondhatom, hogy katonás sorban nőnének a fekete földben, de köszönik, nagyon jól vannak kiásás és frissítés nélkül is.
A pincéből is előkerültek az átteleltetett cserepes növények: kétféle citromfű (az egyiket magról ültettem tavaly, és egészen satnya volt, viszont mostanra szépen megerősödött), zsálya, feketenadály, kankalin.
Sajnos a szentmártoni Palánta Napon nem tudtam részt venni, viszont sikerült onnan beszereznem bazsalikomot, zsályát, rozmaringot és édesburgonyát. A fűszernövények egy része bent fog éldegélni, hogy egész évben frissen használhatók legyenek, a többit kiültettem a fűszeres ágyásba.
Szintén oda kerültek ki a magról nevelgetett bazsalikom palánták, de szegények sem bent, sem kint nem mutatkoztak túlságosan életerősnek. Felnyurgultak, és kint sem igen kaptak erőre. Élnek, de sokat nem várok tőlük. Egyelőre úgy tűnt, ritka kivételektől eltekintve nem megy nekem palántáról nevelni a fűszernövényeket. Sokkal egyszerűbb volt a bazsalikom hajtásait meggyökereztetni, és úgy szaporítani. A csombor is ügyesen kinőtt a kint elszórt magból, míg a benti palántázásnak csúnya vége lett.
A josták viszont továbbra is nagyon szépen leveleznek, sőt, már virág is volt rajtuk.
A bab életerősen nő, néhány cukkini is kibújt.
Közben a palántáról nevelt sütőtökök is a végleges helyükre kerültek. Kettő a régi komposzt helyére, és kettő a melegágyba, miután lelegeltük onnan a bébicéklát és a rukkolát.
Ültettem még hagymát is, a céklát újravetettem, ahogy új helyre a szőrén-szálán eltűnt borsót is a retek közé, hátha lesz belőle valami.
A bokorbab között egy sor retek, valami ismeretlen sárga virág és büdöske nő, a szélén murok, bár már lassan három hete várom, hogy előbújjon. Tudom, ő nagyon lusta típus.
Egy külön kis bakhátba ültettem az édesburgonyát, kíváncsian várom, lesz-e belőle valami, és ha igen, tényleg olyan erőteljesen fog-e növekedni, ahogy mondják.
A paradicsomok közé egy-egy büdöskét ültettem. Itt jó vastag mulcs van. Alul a tavaly kihordott komposzt, rajta széna, majd az őszi falevelek, ezt most szalmával takartam le. A fóliasátorban a paradicsomok már virágozni is kezdtek. Bár néha nyitva van az ajtó, az ablakon háló van, így, nem tudnak berepülni a méhek (nem is tudom, a sátortervezők hogy gondolták). A kintiek viszont nem sokat nőttek azóta, hogy kiültettem őket. Talán most júniustól belendülnek ők is.
A cékla sorai közé, meg nagyjából minden üresen maradó helyre körömvirág került, hogy legyen bőven teának és körömvirágkrémhez, mert sokaknak bevált. Több, kedves történetet is hallottam róla. Nagymamám száraz bőrének is jót tett, egész szépen eltűntek róla a véraláfutások, de ez családon belüli történet, az elfogultságnak is felróható a siker. Ugyanakkor valaki az édesanyjának kért belőle másodszor, vagy éppen a kisfia ekcémájára. Állítólag a kisfiú kifejezetten kérni szokta, hogy ezzel a krémmel kenjék be a bőrét. Sajnos tél végén, a tavasz elején türelmet kellett kérjek a következő adag krémig, mert, bár készíthetném szárított sziromból is, szerintem a friss az igazi, így július közepe előtt sajnos nem lesz új.
A retek is csak mostanra lett "készen", na de legalább a sajátunkból ehetünk, mire a piacon már csak fás van. A zöldsaláta kiritkított példányaiból is finom saláta lett.
Lassan ideje lesz a kaszálásnak, mert már lassan térdig ér a fű meg a mindenféle, viszont egyelőre még annyi virág van, hogy sajnáltam levágni, hadd etessék és vonzzák ide a méheket. Az sem utolsó szempont, hogy nagyon szépek, és, ha hagyjuk őket elég ideig, hogy elszórják a magjukat, egyre több helyen bukkannak fel a kertben.
