Erdővidék, Kézdiszék és Orbaiszék bebarangolása után a Sepsiszéki kúriákat és kastélyokat keressük fel. Sepsiszentgyörgyön már vár a kalauzunk, aki Bikfalván vezet majd végig. Az Uzonra vezető kijáratnál hagyjuk el a várost. Sajnos az uzoni Béldi-Mikes kastélyra most nem kerül sor, ez is egy következő út része lesz.
Bikfalva igazi kúria-nagyhatalom. A népi jellegű udvarházakat főként a lovas- és gyalogkatonák építtették, miután leszereltek és földet kaptak. Itt húzódott/húzódik a nyelvhatár is.
Leparkolunk, és gyalog járjuk be a falut. Egyelőre a bikfalvi kúriamennyiség számomra átláthatatlan. Olyan épületeket is látunk, amelyekről semmilyen információt nem találtam, viszont sok olyat nem, amelyet érdemes lett volna megnézni. No de ez csak egy újabb indok, hogy visszatérjek ide.
Az első kúria a bővítések, átalakítások (nincs mit szépíteni: tákolások) eredményeként már csak árnyéka önmagának. A cserepek úgy csüngnek róla, mint elhanyagolt fogak egy öreg szájban.
Szerencsére ezután egy igazán jó példa, a képzőművész-művészettörténész házaspár által restaurált Dénes Gyula kúria következik. A már jól ismert oszlopos kapu kiskapuja fölött parasztbarokk oromzat áll, a vakolatdíszes, pilaszteres lábakon az 1830-as évszám látható.
Az árnyas udvarban megbújó ház a szakszerű restaurálásnak köszönhetően megőrizte patináját és korának jegyeit.
A barokk oromfalas, boltíves tornácon belépve mintha a múltba csöppennénk, ugyanakkor látszik, hogy valódi élet színhelyén járunk. Ez a kúria alaposan rácáfol arra, hogy a régi épületek a mai életforma és igények mellett élhetetlenek.
A restaurálás során mind külső, mind belső falfestésekre bukkantak. 
A kályhák új építésűek, de szépen illeszkednek a múltbeli környezetbe.
Az „én házam az én váram” mondás régen fokozottan igaz volt, ezt bizonyítják a kőkerítés lőrés-szerű nyílásai.
Elhaladunk egy 1800-as feliratú monumentális, de előttünk zárt kapu előtt, mely valószínűleg ugyancsak egy kúriát rejt maga mögött.
A Gát utcán haladva érünk el a jelenleg panzióként működő Zátyi kúriához. Először csak a kapuig jutunk, majd, mikor már továbbállnánk, előbukkan a tulajdonos, és lelkesen mesélve körbevezet. Az évszázados fák közt vezető meredek ösvény mellett kerekes kút köszönt, majd egymást érik a meglepetések.
Kintről nem is sejtettük, hogy a lombok által rejtve egy autentikusan restaurált, 1801-ben épült kúria vár ránk. Tetőzetét az eredetivel megegyezően újraépítettek, ahogy az időközben eltűnt sátortetős, pilléres tornácot is rekonstruálták a régi fényképek alapján. Az udvar felé eső oromfalon egy hatalmas lyuk éktelenkedett, ennek helyén ma egy szép kilátásra nyíló nagy ablak található.
A külső falak festett növényi ornamentikáját is visszaállították.
Mindeddig észrevétlen maradt a telek felső részén álló új építésű ház, mely szintén a panzió része.
A régi kúráktól átvett motívumokkal, de ugyanakkor az épületet maivá tevő részletekkel épült.
Ez az épületegyüttes szép példa a tájba simuló erdélyi népi építészetre és annak továbbgondolására. Jó látni, mikor valaki külföldről hazatérve értéket ment és teremt, kiaknázva a faluturizmus iránti kereslet adta lehetőségeket.
A közelben áll a mesebelien hangzó Simonyi Óbester kúriája, de sajnos semmi sem látszik belőle.
A református templom kertjén át haladunk tovább, és elérünk a főút mellett található Simon István kúriához. Hangos hahózásra sem válaszol senki, így marad a külső szemlélődés. A kétrészes, magas kőkapu háromkaréjos, barokkos oromzatán az 1767-es évszám olvasható volutákkal körbevéve.
A Simon kúria falait festett hullámos sáv és ugyancsak festett kváderezés díszíti. Kintről is látszik a boltívsoros tornác sarka, az oromfalon pedig az 1793-as évszám. A kaputól jobbra a Mihály kúria áll.
Az 1806-ban Török György által építtetett kúria és annak melléképületei több átalakításon mentek keresztül, de ennek ellenére megtartották karakterüket.
A kúria ablakai a melléképületre vándoroltak át, a tornác egy árkádnyi távolsággal szélesebb lett.
Ez az épület is családi házként funkcionál, amely szerintem a kúriák legtermészetesebb felhasználási módja.
A lankás oldalban álló Komán kúria az újjáéledés újabb példája.
Ismét egy barokkos oromzatú, tornácos épülettel van dolgunk. Az oromzaton az 1882-es évszám mellett a következő felirat: „Isten segedelméből javittá Groza György és Groza Rebeka”.
A kúria olyan rossz állapotban volt, hogy gyakorlatilag újra fel kellett építeni, de mivel boronafalú épületről van szó, ez nem jelentett olyan drasztikus lépést, mint egy kőház esetében, viszont megkönnyítette a károsodott faanyag cseréjét. A tulajdonosok itt is körbevezetnek és mesélnek. Sok részlet a saját kezük munkáját dicséri.
Bikfalváról kifele tartva még elhaladunk a Böjthe-Cseke kúria mellett, amely jelenleg az ortodox parókiának ad otthont. Felújították, jelenleg halvány sárga, oromzatának felirata eltűnt.
Megköszönve vezetőnknek a szívélyes kalauzolást, szentgyörgyi kitérő után Illyefalvára tartunk. Folyt. köv.
Save
Save
Save
