Tavasszal kaptunk ajándékba egy könyvet Kúriák földje - Háromszék címmel. Akkor ütött szöget a fejembe, hogy egy jó kis felfedezőútra kellene indulnunk, ahogy azt 2009-ben is tettük, amikor a szászföldi erődtemplomokat látogattuk végig. Arról is érdemes lenne talán írni, de mégis csak 6 éve volt, az élmények már nem annyira frissek.
Szóval megvolt az elhatározás, már csak a megfelelő alkalmat vártam. Összeállítottam az útvonaltervet 4 napra, a távolabbi pontokon szálláshelyeket is kerestem. Aztán szép lassan eltelt a nyár, anélkül, hogy lépéseket tettünk volna az ügy érdekében. Végül szeptember 6-án este észbe kaptunk és gyorsan összeállítottuk az útitervet másnapra.
Csíkszeredából Málnásfürdő fele autózunk, előtte tértünk le a főútról jobbra, Barót irányába. Gyönyörű erdőn keresztül visz az út, meglehetősen rázósan és hosszasan. Igazi békés, Isten háta mögött helyeken járunk, ahol előtte még soha. Zenei aláfestésként ezt hallgatjuk.
Barót (Baraolt) központjában sikerül kicsit eltévednünk (ehhez is tehetség kell, hisz nem valami nagy város), végül rálelünk az Olasztelek (Telișoara) felé vezető útra. Olasztelken már feltűnik a Daniel kastély, de tovább haladunk és a falu központjában található útkereszteződésnél jobbra térünk, Erdőfüle (Filia) irányába. Csak megyünk és megyünk, de csak nem akar véget érni az előző falu, Bardóc (Brăduț). Végül már az erdőben, egy földúton találjuk magunkat. Mikor visszafordulunk, akkor látjuk, hogy épp akkor hagytuk el Erdőfüle határát. Az említett két település összeépült.
Kis kérdezősködés után rálelünk a Boda-kúriára, ahol épp restaurálási munkálatok folynak, így ott találjuk a munkásokat is, akiknek (feltételezhető) vezetője nagyon közlékenynek bizonyul, még a tervrajzokat is megmutatja. Mit tesz egy kis érdeklődés!
A kúria a népi reneszánsz szép példája manzárdtetővel, tört vonalú oromfalas tornáccal, feltehetően a 18. század végén nyerte el mai formáját.
A sarkakat kiemelő lizénák virágmotívumait most nem láthatjuk, mivel a vakolatot teljesen eltávolították, de feltehetően majd újra kinyílnak ezek a virágok is. Az oromfalakat teljesen újraépítették, ahogy a tetőzetet és a cserepeket is kicserélték, de itt fecskefarkú cserepet használtak, mely annyira jellemző Erdővidéken.
Ezek után visszafordulunk Olasztelek irányába, ahol a már említett útkereszteződésnél Vargyas (Vârghiș) felé indulunk. A főúton baloldalt meg is pillantjuk a fehéren terpeszkedő Daniel kastélyt, vele átellenben pedig a Makovecz Imre tervezte református templomot. A kastély kapuja zárva, egy kifüggesztett telefonszám viszont biztat, hogy még bejuthatunk. A gondnok nemsokára meg is érkezik a kisfiával együtt. Részletes bemutatóban részesülünk, jó látni és hallani, hogy valaki ennyire szívén viseli a sokat megélt épület sorsát. Jelenleg az Esztergomi Városi Önkormányzat tulajdonában van, az eredeti tulajdonosok már lemondtak róla, hisz rengeteg pénzre lenne szükség a felújításhoz és karbantartáshoz.
Először megkerüljük az épületet, ami minden szögletében új meglepetést tartogat. Szinte minden stílusirányzat képviselteti magát, a generációk a saját ízlésük szerint alakítottak rajta egy-egy kicsit. Sokszor átépítették, kőfaragványai a reneszánszból származnak, oromfalai barokkosak, de klasszicista elemekkel is kiegészítették.
Legkorábbi részei a 16. századból származnak (ahogy sok más erdélyi kastély vagy városi lakóépület is akkor épült, Bethlen Gábor idején). A kőfaragványok nagy része helyet változtatott a dúlásokat követő átépítések során. A kör alakú bástya 1920 körül épült klasszicizáló stílusban, 1937-ben a nyugati irányban csatlakozó haranglábas résszel egészítették ki. Ez az utolsó bővítés is reneszánsz stílusban épült, vörös andezit kőfaragványok felhasználásával.
A keresztboltozatos helyiségben, az ún. „vadászteremben” (az épületnek csak kis része látogatható) festett faliszekrény látható. Ez az egyetlen bútordarab, ami az eredeti berendezésből megmaradt. Sokat a falubeliek hordtak el, akik nem hajlandóak visszaadni. Ugyancsak a vadászterem különlegessége az eredeti kazettás parketta.
Megszemléljük a kastélyt körülvevő parkot is, ami valamikor sokszorosa volt mai méreteinek, majd búcsút veszünk kalauzunktól.
A Makovecz-templom zárva, de kívülről azt is szemrevételezzük. Az egyik, gótikus formát öltő ablaknál egy eredeti kőrács-töredékre leszünk figyelmesek.
Az alapkőletételnél találtak rá a régi templom falmaradványaira és egyéb töredékekre, köztük egy keresztelőmedencére is. Ezeket most nem láthatjuk.
Vargyasról visszafordulunk Olasztelek felé, ahol a már ismerős, ugyancsak Daniel kastély vár. Folytatás itt.
