Az ember már csak ilyen, szeret alkudozni az idővel és a sorssal. Néha még akkor is, ha jól tudja előre, hogy húsz perc alatt csak futva tehető meg a harminc perces út, hogy hiába nyugtatod magad azzal, hogy "nem gyalog megyek, hanem biciklivel, elég lesz 10 perc", mert nem lesz elég, és hogyha a paradicsom kibírta a mínusz 2 fokot egyszer, kétszer, akkor ki fogja bírni sokadszor is...
Október első napjaiban azt írtam, hogy alkudozunk még egy kis melegért, hátha beérik még egy, aztán még egy... Fő a kincstári optimizmus! :) Aztán lőn mínusz öt fok, és ez már nem képezi alku tárgyát. Ezen már a zsákos takarás és a fóliasátor sem segített, úgy néztek ki szegény paradicsomok, mint a világháborús hadirokkantak Verdun vagy Somme után... A nagyobbakból néhány még menthető volt utóérlelésre, a zöldekből pedig savanyúság és lekvár készült.
A cukkini meglepően jól bírta ezeket a fagyokat, csak a levelei bánták, így néhány terméssel még megajándékozott.
Egészen szép kis kompozíció állt össze (1. kép) még október második felére is a maradék céklából, a virágládában termesztett bébimurokból, a fagyoknak egészen mínusz tíz fokig ellenálló körömvirágból és babból.
Az alma a pincében, az ágyásokból pedig most már az utolsó növénymaradványok is elvándoroltak a komposztra, jöhet a faleveles takarás. Merthogy levélből van bőven. Tizenhat zsáknyi elvándorolt Borzsovába mulcsnak, egy része a komposztládákba került azok befogadóképessége erejéig, a többi megy az ágyásokra és a bokrok, fák aljára, hadd legyen a sünöknek is menedékük télre.
A fűszerkert kitakarításakor még előbukkant pár apró hagyma.
Idén határozottan hamarabb jött a hideg, mint tavaly, hamarabb ért véget a kerti szezon és hulltak le a levelek is. A következő pár hétben még néhány simítás van hátra, aztán jön a kerti munkák szempontjából nyugodtabb időszak, a tervezgetés időszaka egészen márciusig. Múlt télen is készült kertterv, majd frissült, majd végül a valós helyzetet próbáltam dokumentálni, több-kevesebb sikerrel, hiszen néha teljesen váratlan paradicsomfajták teremtek, akik minden unszolás ellenére sem mutatkoztak be, mások pedig nyomokban sem voltak megtalálhatók. Tény, hogy néha annyira elszabadulnak a dolgok, hogy egy külső szemlélő nem is sejtheti, mennyi munkával sikerült létrehozni ezt a viszonylagos káoszt. :D A káoszt, amit csak a kert gazdája érthet, ahogyan a növények egyedi igényeit is, és jaj, nagyon nem mindegy, hogy melyik öntözővel, milyen sugárban, hogyan és mikor locsolnak, mikor kell kinyitni a fólia ajtaját, mit kell szedni, mikor, hogyan kell szárítani... Nehéz ám másra bízni a gyerekeket. :D
Mint minden szezon végén, most is vannak tanulságok, tapasztalatok bőven, hogy mit kellene másképpen és hogyan. Az idei szalmabálák közti melegágyat felszámoltam, útban is volt, a szalmával majd mulcsolok. A korai vetést pedig a fóliasátorban fogom megkezdeni, hiszen egy rend primőr be is érik - még a paradicsompalánták kiültetése előtt. A borsóval is bent fogok próbálkozni, hátha akkor nem augusztusra lesz belőle valami. Paradicsomból talán elég lesz kevesebb is, nem kell feltétlenül egy fél falu szükségletére termelni, még akkor sem, ha mind közül ez a legérdekesebb, tarkább, sokfélébb, na és persze finomabb. :) Viszont ezzel van a legtöbb munka: kacsolás, kötözés, permetezés, míg az összes többi zöldséggel szinte semmi dolog nem volt az ültetésen és az első pár hét alatti locsoláson kívül. Körömvirágból is nagyon sok lett (Mert egy részét echinaceaként ültettem, és még csodálkoztam is, hogy mennyire hasonlít a két növény magja. Hát nem. :D), nem is lett mindből krém, hanem tea. Egy öreg, kiszáradt szilvafa vár kivágásra, és sajnos talán egy szépen termő meggyfa is, mert nagyon rossz helyen van, két ágyást is beárnyékol. Ez viszont már a jövő tavaszi szél zenéje. :) Addig pedig jöhet a tervezgetés, a magbeszerzés, az olvasgatás a témában.