Az utazáshoz sikerül kiválasztani azt a napot, amelyen megdől a több évtizedes hidegrekord. Augusztusban… Na de nem (csak) ezért szeretjük Csíkszeredát. Csíkkozmási letérővel ezúttal is Kézdivásárhelyen haladunk át, a Kovásznára vezető kijáraton hagyva el a várost. Most a társaság is bővül, közösen minden utazás érdekesebb.
Első megállónk Szentkatolna, amely még Kézdiszék része. A Sinkovits kúriát tábla jelzi, a főútról jobbra letérve meg is találjuk. Valamikor a Basa, majd a Kún család tulajdona volt. Sajnos lelakatolt kapu fogad, de látszik, hogy az épületet gondozzák, a tulajdonosnak tervei lehetnek vele.
Az épület magába foglalja reneszánsz kori elődjét, erre utal a tornác oromzatán látható, 1640-ből származó kőtábla. A kúria jelenlegi formáját az 1880-as években nyerte el. A kőoszlopos kapu (bár ez nem eredeti állapotában látható), a manzárdtető, a főhomlokzat aedikulás és timpanonos ablakkeretezései úri rezidenciát jeleznek. A díszterem neoreneszánsz mennyezetfestése ezúttal rejtve marad számunkra.
Neoreneszánsz mennyezetfestés Kép forrása
Ezzel az utcával átellenben egy földút nyílik, ezen haladva találjuk a Kühnle kúriát, amelyben, legutóbbi információink szerint, óvoda működik, bár most épp felújítási munkálatok folynak. A már jól ismert falazott kapulábas bejárat kiskapuja zárva, a nagykapun viszont be tudunk menni. Úgy látszik, néha nem a kiskapuk jelentik a megoldást…
A klasszicista stílusú kúria 1846-ból származik, ahogy a timpanonon látható címerpajzs is igazolja.
Faragott faoszlopos tornác ugrik ki az egyszerű vakolatdíszes főhomlokzatból.
Kissé sokkolnak a furcsa osztatú új ablakkeretek és a mellettük kitüremkedő purhab, aztán kiderül, hogy a pinceablakok még ennyire sem adnak a látszatra: fehér műanyag keretük van. A lábazat nedvesedő vakolatának egy részét eltávolították, jelenleg szárad.
Az épületet megkerülve jön az igazi meglepetés. Az egyik rizalit mintha nem is önmaga volna, legalábbis nem sok rokonságot mutat a testvérével. Kíváncsi vagyok, visszakerülnek-e rá a hullámvonalas vakolatdíszek. A sarokrizalitok közti nyitott fatornácnak már nyoma sincs, amit látunk, az valami egészen más, idegen. A tetőn új, nem túl autentikus cserép és tetőablakok.
Persze minden kritika ellenére megértem, hogy valószínűleg jelenleg ennyire tellett. Örökös kérdés, hogy mi a jobb megoldás: egy szakszerűtlen felújítás, amely megmenti magát az épületet, vagy várni, hátha egyszer lesz elegendő anyagi forrás a szakszerű, méretében kisebb, de az épület szerves részét képező, értékes elemeket sem mellőző restauráláshoz. De addig talán már nem lesz mit restaurálni… Nehéz kérdés.
Első orbaiszéki állomásunk Gelence, ahol ezúttal nem kúriát, hanem az UNESCO Világörökség részét képező római katolikus templomot látogatjuk meg.
Az épület legrégebbi része a románkori templomhajó és a 14. századi falfestmények. A legérdekesebb az északi fal felső regiszterében látható, Szent László és a kun vitéz legendáját elbeszélő részlet, a többi festmény bibliai jeleneteket ábrázol.
Amikor az elrabolt leány is segít Szent Lászlónak eltenni láb alól a kun vitézt
A szentély késő gótikus, ami furcsának tűnhet azok számára, akik tudják, a templomokat mindig keletről kezdve, a szentélytől kezdik építeni, hogy abban az esetben is elvégezhessék a szertartást, ha az építkezés hosszabb időre leállni (ami pénzhiány miatt gyakran előfordult). Ebben az esetben a magyarázat az, hogy már a hajót megelőzően is állt itt egy templom, annak a kisebb méretű szentélyét folytatták a románkori templomhajóval. A gelencei templom az építészeti stílusok igazi gyűjteménye: van itt reneszánsz kazettás mennyezet,
barokk portikusz, karzat
és oltárok, igazi 3D-s művészettörténeti atlasz.
A gótikus szentély mérműves ablaka
Gótikus sekrestyeajtó
Először senkit nem találunk ott, majd néhány, vasárnapi sziesztáját töltő bácsi elirányít a kulcsos nénihez, aki nagyon közlékenynek bizonyul, „gyorsan elmond” egy-egy újabb információt, ráadásul az orgonához is felinvitál, amit ki is próbálhatunk. Nem rossz dolog románkori templomban orgonálni.
Kilátás a gelencei harangtoronyból
... és "belátás" a harangtoronyba
Haralyon keresztül nagy reményekkel igyekszünk Zabolára, a Mikes kastélyhoz. Meg is találjuk a bejáratot, ahol egy felirat közli, hogy a kastélypark csak előzetes egyeztetés után látogatható. Majd legközelebb. Csak az a kár, hogy a honlapon erről előre nem kaptunk tájékoztatást.
Ennyivel maradunk Zaboláról
A falu egyik utcáján végighaladva rengeteg példányt látunk országunk zászlajából. Az üzenetet vettük, nem felejtjük el, hogy hol vagyunk, de miért kell ennyi? És ekkora.
Folyt. köv. itt
Felhasznált források:
Kúriák földje – Háromszék
http://test.bebte.hu/documents/gelence.htm
Save
Save
Save
Save
Save
