Első rész itt.
Székelytamásfalván könnyen ráakadunk a főút mentén nagy fenyőfák mögött a klasszicista Thúry-Bányai kastélyra, ahol jelenleg kultúrotthon működik. Az épület előtt szimmetrikus elrendezésű kert, a sétányok mentén ültetett fák és a bejárat felé emelkedő kocsibehajtó.
Érkezésünkkor két autó parkol itt, úgy látszik, egy szombati lagzi romjait takarítják el. Szegény kastély nagyon más életformának ad helyet mostanság, mint fénykorában. Az empire főhomlokzaton két íves oromfalú sarokrizalit és timpanonos középrizalit jelenik meg. A párkányzat alatti sávot triglif és ökörfejes metopé díszíti, a homlokzatot féloszlopok és lizénák tagolják.
Az udvar felé néző homlokzat ehhez képest nagyon eltérő. A földszinten árkádsor, az emeleten faoszlopos tornác, innen szemlélhette birtokát a tulajdonos. Az árkádok alatt régi, kimustrált fecskefarkú cserepeket találunk.
Amilyen szép (még ha nem is teljesen jó állapotú) volt a külső, olyan kiábrándító a belső. Néhány fal lebontásával színpados helyiséget hoztak létre, a mennyezet pedig egy másik univerzumból csöppent ide.
A kastéllyal szemben egy ugyancsak figyelemre méltó 19. század végi – 20. század eleji épület a fürdővárosok hangulatában. Egyelőre nem sikerült kinyomoznom, hogy kié lehetett.
Utolsó célpontunk Orbaitelek, ahol a 2005-ös kiadású könyv alapján a romos Horváth-Deák kúriára számítunk. Először meg sem találjuk, a termelőszövetkezet udvarán keresnénk (tanulva a torjai esetből), aztán a GPS visz rossz irányba, végül némi érdeklődés után eljutunk a népi barokk stílusú kúriához.
Már azt is öröm látni, hogy a haldokló épület ismét életre kelt, falai újra hófehérek, a kerítésfalban szakállszárító paddal, arra viszont nem is számítunk, hogy belülről is megtekinthetjük. És lőn! A tulajdonos, a Deák család tagja, épp otthon van és végigkalauzol az egész épületen, közben mesél, így felelevenedik a régi korok hangulata. Ilyenkor mintha a falaknak is megeredne a nyelve, már nem egy szigorú műemléket látunk, hanem egy család otthonát.
A kapuoszlopok frízében az ANNO 1793 felirat látható, a féloszlopok fejezete népies akantusz levelekből, volutákból áll.
*ruszlacifoto
A kúria ötoszlopos, árkádos tornácát barokkos oromzat koronázza, rajta olaszkoszorú. 
Az ablakszemöldököt díszítő leveles ornamentika a 19. század végéről származhat.
Az épület legkorábbi része feltehetően a jelenleg kamraként használt, boltozatos, falfülkés helyiség.
A szobákban stukkódíszítés, a konyhában tárolásra használt falfülkék hívják fel magukra a figyelmet. A konyha és a sütőház gerendamennyezetét látva mintha a dédszüleim házában lennék.
A kúriát ért megpróbáltatások ellenére szépen megmaradt a deszkapadló, a sütőház padozata pedig új téglaburkolatot kapott.
Lelkesen búcsúzunk és indulunk tovább, látva, hogy vannak még megmentett műemlékek és követendő példák.
Mivel a tervezettnél hamarabb érünk az út végére, habár nem volt a programban, elautózunk Sepsiszentgyörgyre. Az elmúlt évek városrendezési munkálatainak és a központ felújított épületeinek köszönhetően sokat javult a városkép. Most csak egy rövid sétát teszünk a főtéren, innen pedig irány haza.
Felhasznált források:
Kúriák földje – Háromszék
Save
Save
