Az első rész itt olvasható.
Vajdaszentiványon visszafordulunk, ismét áthaladunk Sárpatakon. A korábban említett kapus már ismerősként integet a kastély előtti elhaladtunkban. Sáromberkén érünk ki a főútra. Meg is állunk az út szélén, hiszen már látszik is a Teleki-kastély egy apró részlete a fákon túl.
A kastélyban gazdasági iskola működik, 2015 januárjában bocsátották árverésre. A kapun könnyen bejutunk. A végleges állapotában neobarokk épület különböző szakaszokban épült (18. század vége és 20. század eleje). Az U alaprajzú, pavilonos elrendezésű kastély tipikus barokk jegyeket visel, kezdve a manzárdtetővel, a manzárdablakokon, az íves formákon, kagylót mintázó stukkódíszítéseken, faragott balusztereken át a kő urnákig. Az összképet némileg rontják a homlokzatot díszítő hangszórók. Mintha egy másik, nem is olyan régen elmúlt korból felejtette volna itt őket valaki. A főbejárat fölött öntött vas tetőszerkezet látható.
Egy oldalbejáraton jutunk be. Kedvesen, magyarul fogadnak és persze, körbejárhatjuk az épületet. A főbejárati rész tükörboltozatos, ovális ablakokkal ellátott terében préseltlemez lambéria rontja az összhatást.
Néhány, ma osztályteremnek használt, szoba ajtaja nyitva, be is kukkantok, ahova lehet. Minden terem új meglepetés. Egyeseknek ez a mindennapi: stukkódíszek alatt tanulni.
Stukkódísz egy osztályteremben
A falon egy kiürítési terv szolgál támpontul az alaprajzot illetően. Útban kifele lenyomom a tanári ajtajának kilincsét. Újabb ámulat. Hihetetlen, mit rejteget egy vidéki kastély belseje. Ezután már vérszemet kapunk, a díszterembe is be akarunk jutni. Itt az előzőhöz képest visszafogottabb díszítéssel találkozunk. Még lefutok a pincébe is: finom dohszag (tudom, nem mindenki szereti) és kosáríves boltozat.
A tanári szoba éke
Az épületet megkerülve jutunk a tényleges főbejárathoz. Itt érvényesül igazán a pavilonos kialakítás. A kastélyparkban focipálya az évszázados fák alatt. Útközben egy kedves fekete kutyus kalauzol. Valahogy mindig mellénk szegődik egy.
Kifele menet is feltűnik pár apró gyöngyszem. Egy ajtó…, egy kanálisfedő talán még egyenesen Bécsből. Tudni kell, hogy a tulajdonos nemesek a 20. század elején is buzgón korszerűsítették a birtokukban lévő épületeket, így a később beköltöző intézményeknek már ez is adott volt. Legtöbb helyen ma is a 70-80 éves rendszerek működnek. Valószínűleg tartósabbak, mint az azóta készült társaik.
Utunk következő, egyben utolsó állomása a gernyeszegi (Gornești) Teleki-kastély. A sűrű fák alkotta kastélyparkban bújik meg az 1772-1795 között épült barokk, Grassalkovich-stílusú, „Erdély Gödöllőjének” is nevezett kastély. Állítólag nem könnyű bejutni, ha csak nem kívánod kibérelni rendezvény, esküvő céljából. Épp művésztábor zajlik a leláncolt kapukon belül. A rácsra tapadva fotózunk, majd próbálunk egy hátsó bejáratot találni.
Végül visszatérünk és egy munkás-forma illető beenged, sőt, felhívja a tulajdonost is, aki épp az épületben tartózkodik. Mármint a grófnő. Nagyon kedves, közvetlen, körbevezet, mesél, magyaráz. Nem is gondolnád, hogy miket élt át a kitelepítéskor illetve azt követően.
A kastély helyén valamikor vár állt, most is látszik a bástyák helye, illetve a várárok, amelyen most pilléres kőhíd vezet át.
Az árok helyén már csak egy kis tavacska található, híddal, szigettel, tavirózsákkal. A háttérben a repkénnyel befutott híd és a kastély. Olyan szép, hogy már-már giccses. De mégsem az. Inkább csak harmónia, kigondoltság, ugyanakkor természetesség. Elüldögélnék itt órákig, de már megyünk is a kapu felé. A barokk kastélytípus szabályai szerint U alakú alaprajz, a gödöllőivel ellentétben (és talán Erdély zártságára jellemzően) az épület a főbejárat fele zárt, a belső udvar fele nyitott. Földszint, egy emelet, az ún. piano nobile, a reprezentatív helyiségekkel.
Hamisítatlan barokk pompa fogad, a homlokzaton a tipikus íves formák, ovális ablakok, lekerekített élek. Még az ablakkeret is íves. Úgy sejtem, ma már nem sokan tudnák ezt kivitelezni. A központi pavilon tetején óra áll. A kapualjban a kommunizmus alatt a templomban őrzött faragott kő címerek, a kertben a mitológiai szoborsorozat darabjai, különleges fafajták, mint az oszlopos tölgy vagy a ginkgo biloba.
A barokkhoz híven, íves lépcsőn jutunk fel az emeletre. A padlón mozaikburkolat, gyönyörű faragott ajtók (csak egy eredeti kilincset véltem felfedezni), a falon régi családi képek, családfa. Kedvenc részem a nagy szalon előtti hall fehér falaival és az ablakokon sárgásan bevilágító nyári napfénnyel.
Innen nyílik az ovális alaprajzú előszobácska. A fő látványosság a nagy szalon, eredeti festéssel, fehér rokokó porcelánkályhával, az eredeti állapotukhoz képest alaposan lecsupaszított muránói üvegcsillárokkal. Az idén készült részletes felmérés rajzai láthatóak a pannókon.
Az épületből néhány éve költözött ki a TBC-preventórium, néhány helyen még látható a nem túl dicső időszak nyoma. Fehér csempe az egyik régi szalonban, (számomra) ijesztő, tarka rajzfilmfigurák a falakon, gumiborítás a padlón.
A bejáratnál elbúcsúzunk vezetőnktől. A látogatók adományokkal járulhatnak hozzá a restaurálási munkálatok támogatásához.
Kifele menet még fotózkodunk kicsit a kertben, kihagyhatatlan. Kilépünk a kapun, visszaakasztjuk magunk után a láncot. A zárt ajtók mögött már elindult, történik valamit. Reméljük…
