Az úgy kezdődött, hogy nagyon menni kéne már valahová, s látni valamit, amit még nem, s amit érdemes. Legalább két-három napra, a környezetváltozásért. Jó dolog itthon is szabadságolni, de sehogy sem lesz belőle élmény, sem pihenés. Igaz, a kirándulásból sem lesz pihenés. Nagyon nem. :D
Éppen nálunk volt több évnyi képeslap melléklet a Székelyföld kulturális folyóiratból, rajtuk sok szépség. Freskós templomok, kazettás mennyezetek, sáros falusi utcák szászos házakkal, romos kőkapuk. Akkor legyen ez a koncepció. Végignézzük őket, és ami szépet nem ismerünk fel, az megy a listára, bárhol is legyen. Körvonalazódik a kép: az úticél Homoród-mente székely falvai. Térkép, sorrend, útvonal. Nyolc falu. Ehhez két nap kell, hát szálljunk meg valahol, legalább a „környezetváltozás” tétel is kipipálható. Hosszas tervezgetés és keresgélés után majdnem sikerül szállást foglalni a kiszemelt környéken. Google szerint 30 kilométerre otthonról. Ez komoly? Ennyi erővel szinte a szomszéd utcába is mehetnénk kiszakadás címszó alatt. Na jó, mégis 60 az, de végül marad az egynapos kirándulás, majd osztjuk két részre.
Első alkalommal Csíkszereda és Székelyudvarhely között Szentegyházán térünk le a főútról Lövéte felé. Az út hozza a szokásos békés, főúton kívülesős hangulatot, alig jár másik jármű. Első megállónk a Kis-Homoród patak mentén Homoródkarácsonyfalva, amely állítólag onnan kapta nevét, hogy egy karácsonykor született úriember birtokát képezte.
A falu központjában, a főúttól balra a dombon emelkedik az unitárius templom. A kapu előtt parkolunk le, persze minden zárva. A környező házak udvarán senki, csak egy traktoros halad el mellettünk nem kifejezetten bizalomgerjesztő arccal. Végül besétál az utcába egy gyanútlan nénike. Akció indul! Van az a „megfelelő helyi emberek megtalálása” képesség, amely több év fejlesztés után már egészen jó eredményekre képes, és melynek köszönhetően előkerülnek kulcsok, kinyílnak vagy már eleve is nyitva találtatnak bizonyos ajtók. (Vagy átmászol, bemászol, bekukucskálsz, kutyák elől menekülsz, de valahogy akkor is megnézed, amit meg akartál. :D) A néni persze tudja, merre van a parókia, a lelkész épp nincs otthon, de a feleségéhez elvezet, innen már sima az út. A kedves hölgy a hátsó kerten át vezet a templomhoz, nyílik a zár. Közben megtudjuk, hogy mi minden jót hozott ez a fránya vírus a kis falvaknak. Többen vannak otthon, épül-szépül a környék, igyekeznek már egy egész napos programot kínálni az odalátogatóknak. A freskókkal díszített, kazettás mennyezetű, eredetileg románkori templomon kívül ott a Dungó-feredő és a múlt század elején telepített szelídgesztenyés.
A templom a 13. század második felében épült román stílusban, ebből a korból maradt meg a félköríves, a hajónál észrevehetően jóval alacsonyabb szentélye.
Gótikus nyugati kapuja 1496-ból származik, kazettás mennyezetét 1752-ben készítették.
Az 1700-as évek ellenreformációs hangulattól fűtött évei alatt a katolikus lakosok más falvak katolikusaival szövetkezve megpróbálták visszafoglalni a templomot az unitárius hitre tért honfitársaiktól. Állítólag a két különböző felekezetből származó kántor és harangozó fia és lánya között a tiltás ellenére szövődő románc akadályozta meg a vérontást, mivel egyikük figyelmeztette a másikat, hogy mire készülnek a hithű atyafiak. Ha igaz, ha nem, történetnek szép. :)
A falképek létéről sokáig senkinek nem volt tudomása. 1964-ben, a villanyvezeték bevésésekor lettek figyelmesek a színes vakolattörmelékre, de a falképek feltárására csak 2006-ban került sor. Ezek több különböző korszakból származnak. Érdekes módon az északi falképeket átvágja egy ablak, amelynek nyitásakor biztosan felfedezhették a festést, viszont a reformáció előtti korból származó emlékek feltárása és megmutatása, sőt, leírása sem volt akkor bevett szokás.
A legkorábbi freskó (feltehetően a 14. század első fele) a diadalívtől balra, a szószék alatt található, Jézus születését ábrázolja naiv és roppan aranyos arcú ökör és szamár társaságában. A babát meg éppen mosdatják, mint ahogy minden rendes újszülöttnek kijár az ilyesmi. Érdekesség, hogy ez a kép mennyire elcsúszott a vízszintestől, díszcsíkostól együtt.
A felső mezőben a Szent László-legenda látható a kerlési csatával és a kuntól megmentett lány történetével, aki végül tevőleges szereplője lesz saját megmentésének, előbb jól belevágva a kun lábába, majd László királlyal duóban lefejezve azt. Csak a miheztartás végett. Hasonló képsort láhatunk Gelencén is.
A legfrissebb (értsd: 1496-os) falkép a Három királyok hódolatát és Szent Ilona császárnőt ábrázolja. Ebből a korszakból származhat a templom külső festése is, amelyre Orbán Balázs is utalt, és amelyeket még nem tártak fel.
A kazettás mennyezet színhasználata hasonló az énlakai vagy csíkdelnei temploméhoz. Látunk kígyót, alma- és körtefát, és a szokásos rozetta-szerű virágábrázolásokat is.
A kék kazettás karzat és padok is festettek, egészben vagy csak ablakokban feltárva.
A karzatra felmenve egyrészt jól látszanak a szemközti falképek, másrészt pedig a roppant kényelmetlen pad, amelyen a fiatalok (valószínűleg már akkor is ők tanyáztak a karzaton) kisebb eséllyel bóbiskoltak el a szombat esti tánc után, a vasárnapi prédikáció alatt.
Ha pedig lépcső van, az azt jelenti, hogy a toronyba is fel lehet mászni, persze.
A templomkertbe található Foghúzó Barabás sírja, akinek állítólag valami tartozása lehetett az egyházközség felé, így a feleségét már nem temették ide. Állítólag ő volt az első és utolsó Barabás, aki itt nyugszik.
A parókia kertje is maradásra biztat még, annyira békés hely. Az echinaceán vagy bíbor kasvirágon épp méhek legelésznek.
Innen indulunk tovább.