Úgy kezdődött, hogy az év vége közeledtével elgondolkodtam, hogy mi is legyen idén a karácsonyi ajándékokkal. Azokkal az ajándékokkal, amelyekről előre elmondjuk, hogy "tulajdonképpen nem is kell", "nincs szükségünk semmire", "ne költsd a pénzt", "az a lényeg, hogy együtt legyünk", "már így sem férünk a sok cucctól", "porfogó", "minek az neked/nekem". Azokkal az ajándékokkal, melyek aztán végül mégis ott csücsülnek a karácsonyfa alatt, mert valahogy mégis az ünnep része az a kis "gondoltam rád" érzés. Néha meglátunk egy tárgyat, és tudjuk, hogy az kihez kívánkozik, nincs mit tenni, elvesztünk. Akkor már vesszünk el jól, és úgy, hogy ne bánjuk meg. :)
Első körben arra juthatunk, hogy bizonyos dolgokat valóban nem kell megvenni, csak, hogy legyen "valami", hogy kipipáljuk a feladatot. Ennél már az is sokkel észszerűbb, ha egyszerűen megkérdezzük a célszemélyt, hogy mit szeretne. Lehet, hogy tényleg semmit, csak egy nyugodt délutánt, végre egy közös teázást, egy jó sétát. Nem pedig egy újabb kacatot, egy harmadik határidőnaplót.
Második körben arra juthatunk, hogy tudjuk, mi okozna örömet az illetőnek, és azt a két ügyes kezünkkel el is tudjuk készíteni. Teljesen más az az akár aprócska ajándék is, amiben benne van az ajándékozó ideje, munkája és szándéka, hogy valami értékeset hozzon létre számunkra. Egy bizonyos kor alatt minden saját kezűleg ügyködött apróság szép és jó, utána már nem feltétlenül. Be kell vallanom, hogy jártam már úgy, hogy a kirobbanó hála helyett az volt az első gondolatom, hogy "ha egyáltalán szükségem lett volna egy ilyen dologra, akkor már elkészítettem volna magamnak, csak az valószínűleg jobban sikerült volna...". Tanulságos eset az ilyen. Azóta én is kétszer meggondolom, hogy mivel terhelem a másik személy lakásának befogadó kapacitását.
Harmadik körben pedig arra juthatunk, hogy bizony a célszemélynek éppenséggel szüksége van egy bizonyos tárgyra, valóban hasznát is venné, viszont a mi képességeink is végesek, nem tudunk szőni, varrni, agyagozni, sajtot készíteni. Emberünk pedig megérdemli a profi munkát. Itt kezdődik az őrült keresgélés, hogy akkor mégis honnan, kitől, milyent?
Gyakran mondogatjuk, hogy a változások, folyamatok nem rajtunk múlnak, a "közembert" senki nem kérdezi meg. Pedig nagyon is van befolyásunk bizonyos dolgok alakulására, hiszen egyes döntéseinkkel, választásunkkal, a pénzünkkel, a jelenlétünkkel szavazunk, mondunk igent vagy nemet, támogatunk vagy sem folyamatokat és embereket. Az idei év felhívta a figyelmet arra, hogy a helyit keressük, támogassuk: kistermelőket, kézműveseket, vállalkozókat. Ez jó a gazdaságnak, a közösségnek, a környezetnek és ezáltal nekünk is. Így született az ötlet, hogy írhatnék egy ajánlót róluk, hadd vásároljunk hazaitól hazait, és elkezdtem gyűjtögetni a forrásokat. Így jött létre egy jókora gyűjtemény (jelenleg 180 kézművessel és vállalkozóval, a termelők nélkül), amely különböző ajánlások alapján is készült. Ennyi hasznos és szép alkotást és alkotót nem is tudnék már bemutatni, így, a teljesség igénye nélkül, ezúttal egy tizenötös szubjektív válogatást közlök néhány nagy kedvenccel, hiszen mindenki egyszerűen nem férne el itt. A lista pedig többünk reményei szerint még alapját képezheti egy nagyobb projektnek, avagy, ahogy székelyesen mondják: "egyszer kelljen, s van". :D
E karácsonyi ajánló résztvevőit ábécé sorrendben hozom.
László Rezső csíkcsicsói plébános gyógynövényes és zöldségeskertjéből kerülnek ki a csomagolt teafüvek. A "kezdőtőke" Macalik Ernő biológustól származik, a kert pedig a falubelieknek is példát ad, hogy a munka megtermi a gyümölcsét, s nem elveszett bárány, aki Csíkban kertészkedésre adja a fejét. (cikk a Ligetben)
Sólyom Zsuzsa ékszerei igazi művészi alkotások! A drótból készült nyakékek után az idei fülbevaló kollekciót az art deco ihlette.
Csató Adél-Éva nemez angyalkái
Karácsonyfára, ajtóra, vagy ajándékkísérőként is nagyon aranyosak.
Kádár Kincső szépvízi csodaműhelyében készülnek ezek a fényhozó lámpások újrahasznosított papírból.
Bár nem kisvállalkozásról van szó, kiváló illusztrátorainak (is) köszönhetően a csíkszeredai könyvesbolt és nyomda évek óta igényes, és díjakat elnyerő könyveket, játékokat és használati tárgyakat készít. A bogaras füzetem és "beporzós" szatyrom is tőlük származik. :)
Ezek a furcsa kis nyuszik és egyéb lényecskék biztosan mosolyt csalnak minden gyerkőc arcára. :)
Kézműves csíki csoki. :)
Lenvászonból, gyönyörű hímzéssel készült gyerek- és babaruhák
A kis zsákfalu szövőműhelyében Csog Jolán keze alatt születnek ezek a szépséges szőttesek és viseletek. Van, aki cipőket gyűjt, más táskákat vagy ékszereket. Igyekszem, hogy minél kevesebb legyen ezekből, viszont az eredeti vagy azok mintájára varrt viseleteknek nehéz ellenállnom.
Egyedi fa és fém bútorok
Örökmese Kerámia
Vízfestés-szerű növényi motívumok, tényleg olyan, mint egy mesekönyv.
Bányász József újkeletű parasztgazda "tejbányája", ahol a termék nem is maga a sajt, hanem az életfilozófia. Bár, ahogy ő mondja, a sajt a tej elrugaszkodása a halhatatlanság felé.
Jelmondatuk: "Vásárolj életet!" Minden termék megvásárlásával egy fa ültetését támogatod a Pando Egyesület ökológiai restaurációs projektjei keretén belül, sőt, a Fekete Pénteken vásárlás nélkül megtehetted ezt! :)
Mosható pelusok és más hasznosságok Csíkpálfalváról a kevesebb hulladékért!
Dédelgetni való babák
Lehet válogatni, és támogasd a helyit, bárhol is élsz! :)
