Következő úti célunk Csernáton, a háromszéki kúriák egyik „fővárosa” Dálnok és Bikfalva mellett. Mint megtudjuk, a Torjáról Csernátonra vezető út „naaagyon rossz”, inkább menjünk vissza Kézdivásárhelyre. Ha a helybeliek is ezt mondják, akkor tényleg szörnyű lehet, így megfogadjuk a tanácsot. A Brassó fele vezető főúton megyünk a Csernátoni letérőig, ahol a Haszmann Pál múzeumot keressük, és a nehezen olvasható fatáblák alapján meg is találjuk. Már a közelében felfedezzük az 1840-ből származó empire-klasszicista stílusú Damokos-Eperjessy kúriát. A békés udvaron pihenő épülethez a fehér kőoszlopos kapun keresztül árnyas ösvény vezet.
Itt érzem először, hogy a kúriának otthon-illata van. A tulajdonosok szívesen látnak, bár épp meszelés folyik. Kívül is meglátszik a gondoskodás. Közben közös ismerősökre is fény derül, kicsi a világ. Vagy csak ez a mi világunk volna ilyen kicsi és otthonos?
Következik a múzeum, vagyis a kőkerítéssel körülvett Damokos Gyula kúria.
Akad itt néznivaló bőven. A hatalmas udvaron régi síremlékek, néprajzi és helytörténeti kiállítás, mezőgazdasági gépek gyűjteménye, mini skanzen, rádiók, hintók, kályhakiállítás a téglaboltozatos pincében, végezetül maga a kúria.
A jelenlegi épület 1831-ből származik, de a pinceablakok körül felhasznált reneszánsz kőkeretek részletei egy korábbi épületre utalnak, ahogy a portikuszban kiállított kerettöredékek is.
A múzeum hátánál húzódó földúton haladva három újabb kúria sorakozik. A Damokos-Cseh kúriának csak az udvarára jutunk be, az épület zárva. A tornácos főbejárat az 1930- 40-es években nyerte el mai formáját. A félköríves, deszkából épített oromfal a fürdővárosok épületeihez teszi hasonlatossá.
A kúriát sajnos hullámpalával fedték, szegény nincs épp a legjobb formájában, de a jelenlegi helyzete nem teszi kevesebb figyelemre érdemessé, sőt.
Közelében található a hasonló stílusú Damokos János kúria, ez mutatja, hogy milyen lehetett a szomszédja az eredeti tégla oromfallal és nyitott tornáccal.
Az út túloldalán, a domboldalban áll a szintén szépen felújított Damokos Mihály kúria. Elképzelem az őt körülvevő szőlőst vagy gyümölcsöst.
Egyelőre kicsit meztelenül áll ott, mivel az előtte álló régi fákat kivágták. Az épület helyén álló első udvarház néhány faragott kövét beépítették a jelenlegi, 1848-as klasszicista épületbe. A főbejárat valahogy olaszos hatást kelt, talán a fehér oszlopok és a régi faajtó kontrasztja, vagy a domboldal hatása ez. Pedig csak 50 kilométert utaztunk délebbre. A padlócsempe viszont idegenül hat a lépcsőn.
Csernáton központjában még megállunk a Damokos Dénes kúriánál, a jelenlegi polgármesteri hivatalnál. Első pillantásra látszik, hogy meddig tarthatott az eredeti udvar, most ott csak a régi kapuoszlopok árválkodnak. A kúriával ijesztő közelségben tömbházak, illetve egy egész szép információs iroda. Az épület jellegzetessége a barokkos oromfalú portikusz. Sajnos a vakolatdíszítéseket, keretezéseket lefestették. Narancssárgára…
A kúria két helyisége boltozatos, de ezt nem látjuk, hisz a nyitvatartási idő lejárt, és ez egy közintézmény, mint azt a rengeteg tábla is hirdeti. És itt telt be a fényképezőgépem memóriája, sajnos.
Felsőcsernáton végében, a Várbércen áll a 14. századi Ika vára, természetesen nem Ikafalván, sőt, nem is abban az irányban. Maga a vár már csak egy tornyot és a várfal megmaradt részletét jelenti.
A gerincen valamikor hosszú és keskeny várudvar állt, két végében egy-egy öregtoronnyal. A jelenleg is álló déli torony a vár legkésőbbi építménye.
A tornyot nemrég restaurálták, falait megerősítették és befedték. Persze csak találgatni lehet, hogyan is nézhetett ki eredetileg (na meg melyik korban hogyan), de, azt hiszem, a jelenlegi megoldás nem is próbál hazudni ebben az ügyben, szépen kiolvasható az eredeti torony. Több infó itt.
A főútra visszatérve, Dálnok irányába haladva látunk még két kúriát, ezeket majd visszafele nézzük meg.
Először elvágtatunk a Dálnokot jelző tábla mellett. Aki nem kifejezetten azt keresi, biztosan nem akad rá, arról nem is beszélve, hogy az ott megbújó kúriákat sem jelzi semmi, bár máshol sem igazán.
A falu főutcájáról a polgármesteri hivatal után jobbra letérve találjuk a két Hadnagy kúriát. Jobbra az 1908-ból származó Hadnagy István kúria áll historizáló saroktornyaival (az eredeti zöld fedés jobban állt neki, mint a mostani ragyogó változat, de legalább a tetőt részben kijavították), köztük kétkarú kovácsoltvas korlátos lépcsővel.
A nyílások vakolatkeretezései kagylódíszesek, a fém zsaluk a felirat tanúsága szerint még Budapesten készültek.
A kúria inkább városi ház hatását kelti, nem illik bele az eddig látott barokk, klasszicista épületek sorába.
A vele átellenben álló Hadnagy Gyula kúria 1920-ban épült, ugyancsak városias jelleggel, a szecesszió jegyeit viseli. Erre utal a manzárdos megoldás, az ablaknyílások lekerekített sarkai és a fölöttük látható növényi motívumok. Ez utóbbi megléte már nem biztos, a kúria jelenleg lakóház, a kerítésen nehéz belátni. Amennyire viszont ilyen távolságból megállapítható, jelenleg kitűnő állapotban van.
A főutcán továbbhaladva, a Dózsa György emlékmű közelében találjuk a Beczássy kúriát, amely viszont nem dicsekedhet azzal, hogy kirobbanó formában lenne. Az örmény eredetű Beczássy család a Lázár családtól vette át a birtokot a 17. századi udvarházzal, mely mai formáját a 20. század elején nyerte el. A kapu zárva, sehol egy lélek, kintről a korinthoszi fejezetes pilaszterek és a nyitott árkádok mutatják az épület úri voltát.
A faluból kifelé elhaladunk a népies jellegű Darkó kúria mellett. A valamikor zsindellyel fedett, fűrészelt mintás deszkamellvéddel ellátott tornácú épület sarkait kváderezéssel hangsúlyozták.
Csernáton főúton fekvő részén újra áthaladva megállunk a Bernáld kúria bejáratánál. Mint minden csernátoni kúriánál, itt is műemléket jelző tábla, ugyanakkor a bezárt, kilincs nélküli kapun harapós kutyát „hirdetnek”.
Ide sem jutunk be, de az épület és árnyas udvar felől fehér béke és gondozottság árad, úgy látszik jó kezekben van. A birtokot oszlopos kőkerítés veszi körül, az empire stílusú kúria jellegzetessége a hatoszlopos, árkádos tornác. A külső szalagfüzéres vakolatdíszekről és a belső stukkódíszekről lemaradunk.
Kézdivásárhely irányába elhaladunk a részben kőkerítéssel körülvett – benne ülőfülke –, egyszerűbb Molnár-Magyaróssy kúria mellett is. Az eddigiektől eltérő a galambdúcos kapu. Az épület a székely határőrség építtette a huszárok számára.
Innen már csak haza vezet az út.
Felhasznált források:
Kúriák földje – Háromszék
https://www.tourist-informator.info/hu/Emlekhaz-Cernat-Csernaton/Molnar-Magyarossy-Kuria-23956.html
Save
Save
