Gyerekszemmel a rebarbara volt a kert legizgalmasabb lakója. Hogy maga az a sarok volt izgalmas, ahol élt, vagy a rebarbara tette olyan titokzatossá azt a beszögellést, azt már a legöregebbek sem tudják megmondani. :) Tény, hogy Rebarbara (így, nagybetűvel, mint egy női név, bár szó szerint a barbárok gyökerét jelenti), ott élt és él a kert egy akárhonnan nem látható részén, majd innen származtak el a lányai is a másik kertbe, ahol azóta már két ifjabb Rebarbara éli életét. Elég volt levágni a hosszú levélnyelű óriás leveleket (tehát még ízlelés sem kellett hozzá, mint Proust-nak), előbukkantak azok a sok évvel ezelőtti pillanatok, amikor a rebarbara még óriás, húsevő növény volt a képzeletbeli ősvadonban, leveleivel kunyhót fedtünk, vagy szoknya, esetleg kalap, napernyő vagy legyező lett belőlük. A szárából meg rebarbarakompót készült, igazi, a forró nyári délutánokra, és a játék, amihez a rebarbara szárát az első, kezembe adott késsel vágtam fel valamikor négyévesen.
Egyes dolgok soha nem változnak. Ha a Nap felé tartjuk az óriás leveleket, egy teljes mikro-univerzum rajzolódik ki rajtuk. Mint az erek a bőr alatt, mint egy vízrajzi térkép, ahol a vízgyűjtő terület összes apró ere a hatalmas folyamba torkollik, vagy mint egy Haussmann-féle, középkori városszövetet átszelő sugárút.
De ezzel nem lakunk jól, ugye? :)
Hozzávalók:
Tésztához:
- 10 dkg vaj
- 20 dkg (gluténmentes) zabpehelyliszt vagy darált zabpehely
- 5 dkg eritrit
- 1 tojássárgája
- 1 kk. szódabikarbóna
- 1 ek .tejföl
- tojásfehérje a kenéshez
Töltelékhez:
- egy nagy köteg rebarbara szár (amennyi a képen van)
- 10 dkg fekete áfonya (fagyasztott)
- 4 dkg eritrit
Először a rebarbara szárakat megpucoltam, felvágtam kis kockákra, majd nagyon kevés vizet hozzáadva megpároltam. Nagyon hirtelen puhul meg, és nem kell megvárni, amíg teljesen összelottyan, mert utána is sütjük még. Hozzákevertem az áfonyát és az eritritet. A tészta hozzávalóit összegyúrtam, 2/3-ával kibéleltem egy kivajazott kerámia piteformát. Erre került a töltelék, majd a tészta maradékával berácsoztam a tetejét, megkentem a megmaradt tojásfehérjével, aztán 250 fokon 35-40 percig sütöttem, amíg szépen megpirult a teteje. Mivel nem volt elég vaj, kivajazásra már csak nagyon kevés jutott, de ennek ellenére is szépen elvált a tészta a formától, miután teljesen kihűlt.