A rebarbara és a ribizli nem éppen idénygyümölcs így október elején, ez a süti még májusban készült. Ráadásul egymásnak sem kortársai ők, így a ribizli szépen kivárta a rebarbarát a fagyasztóban.
Minden receptnek megvan a maga története (ha más nem, akkor az, hogy „De ennék valami csokisat! Ja, pont az nincs itthon.”), így ennek is. Az egész egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel kezdődött, ahol a kis csoporttal a hulladékmentes, környezettudatos életmódról beszélgettünk. Ki hol tart, melyek a sikerélményei, vagy miben ütközik nehézségbe. Igen, kicsit olyan, mint az antialkoholista klub. :D „Béla vagyok, függő.” Ugyanakkor abban is hasonlít az előbbire, hogy megtapasztalod, nem vagy egyedül az elképzelésiddel, gondolataiddal, sőt, egyre többek szeme nyílik ki a témára. Szóval erre a beszélgetésre az egyik kezdeményező-résztvevő egy nagy kosár rebarbara szárral érkezett, amit frissen vágott a kertjében. (Nálam otthon akkor még nem nőttek meg ilyen pofásra a szárak.) Valamit megtermelek, előállítok otthon, majd a fölösleget megosztom másokkal? Talán valahogy így kellene. (Egyelőre nekem csak a cukkini és teafű szórása megy így.) Szóval innen a rebarbara. A ribizli meg az otthoni kertből. Az eredeti recept pedig Oxfordból. :)
Hozzávalók:
- 100 g gluténmentes zabpehelyliszt
- 40 g eritrit
- 50 g vaj
- egy kisebb tányér rebarbara megpucolva, felvágva, fahéjjal megpárolva, majd leszűrve
- egy marék ribizli
A gyümölcsök kerültek a hőálló kerámia tál aljára, a tésztát pedig összegyúrtam, hűtőbe tetem, hogy a vaj visszadermedjen, majd morzsásra csípkedve a gyümölcsök tetejére szórtam. 30 percig sütöttem, amíg picit pirulni kezdett a teteje. Ennél egyszerűbben elkészíthető desszert nem sok létezik. :)
