Ahogy terveztem, igyekszem tartani magam a hó végi helyzetjelentésekhez. Időközben a korlátozások enyhültek, de ettől függetlenül (vagy éppenséggel pontosan emiatt...) továbbra is a kertünk a legbiztonságosabb hely, ahová kirándulhatunk. :)
Májust az ígéret havának nevezték a régi kalendáriumok, és nem hiába tartják úgy, hogy a májusi eső aranyat ér, hiszen ez a hónap alapozza meg, hogy milyen lesz a termés idén. A palántákban, apró hajtásokban már ott a nyár ígérete, az eltevésé, a lekváré, vagy a nyáresti mezítlábas, kerti vacsoráké, amikor egy szabadban töltött nap után csakazértis kézzel esszük a paradicsomot (is), fittyet hányva arra, hogy ezt illik vagy sem egy "rendes úrilánynak". (Mint tudjuk, este hét előtt nem viselünk gyémántot és öt óra után a legnagyobb melegben sem illik harisnya nélkül társaságba menni. Viszont mivel ezek a szabályok mostanra némiképp érvényüket vesztettek, talán nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy aki nem visel briliánst, az bátran eheti kézzel a paradicsomot.)
Május eleji állapot
Ha valami igazán leírja az igazi májusi hangulatot, az talán Weöres Sándor Jubilusa, más szóval ujjongása. Úgy látszik viszont, hogy idén májusban nem jött össze a nedvekkel teli növények kicsattanó nevetgélése a meleg napsugarakban. A hónap elején ugyan voltak meleg és napfényes napok, de mellette a sok kanna víz kihordása sem ellensúlyozhatta a már lassan tavaly nyár vége óta tartó száraz időszakot. És nekünk még egy szavunk sem lehet, hiszen a hegyek között mégis mindig több csapadék és párásabb levegő jut. A hónap második felében viszont megengedték az égi csapokat, és neki is lódultak a növények a növekedésnek. Természetesen a gyomok is. :D
A borsónak három hétig drukkoltam, mire elkezdett kihajtani, és így is alig 20%-a nőtt ki az elvetett magoknak, így a hónap közepén pótoltam a hiányokat. Most 50%-os kelésnél tartunk, pedig a borsó állítólag nagyon igénytelen, hideget is bírja. Talán régi volt már a mag. Vagy túl mélyre került. Vagy megette "valaki" a föld alatt...
Borsó támasztékostól
Közben a cékla és a körömvirág is kikelt, a retek szépen megnőtt, úgyhogy most pár hétig mindig lesz friss retkünk: a kis gömbölyű fajta és a hosszúkás.
Ha az összeset kihúzzuk, utána újra ültetek, viszont most már házi vetőszalaggal, így kevesebb magonc megy majd kárba a ritkításnál. Ha minden jól megy, egészen őszig lesz friss hónapos retek a kertben.
Cékla
Azt hiszem, sosem lehet ráunni arra az érzésre, amikor az érett termés pontosan úgy néz ki, ahogy neki ki kell néznie. :D Honnan tudja az a kis mag, hogy a belőle fejlődő növénynek milyennek is kell lennie? Hogy a cukkiniben ott vannak az új magok, a paradicsom virágzik, és mindezt annyira magától értetődően csinálják. Persze, erre mind megvan a biológiai magyarázat, de ennek ellenére sem más ez, mint apró csodák sorozata.
Körömvirág és paszuly
Május közepén elültettem a paszulyt is, amit nálunk gyalogpaszulynak, másutt bokorbabnak hívnak. Hihetetlen, hogy már apró palánták milyen vastag szárat növesztenek, hiszen "tudják", hogy nem lesznek karózva, maguknak kell tartaniuk a termést.
A kaprot soha nem kell félteni, most is egész szőnyeggel borította be a földet. Mellé pedig a kovászos uborkához csombor is dukál, úgyhogy két palántát szereztem belőle, három citromfűvel együtt, hogy mindkét kertben legyen, a nyugtató hatású teája miatt.
Csombor
Bazsalikomból kikerült már saját nevelésű palánta és egy piacról származó is. A tavaly ültetett szurokfű idén nagyon bekeményített, igazi bokor nőtt már belőle, amit pár napja le is vágtam, hogy fűszernek megszárítsam, mielőtt még felmagzik. Ebből idén még kétszer is lehet aratni majd. Gyomlálás közben vettem észre (azaz éreztem meg az illatát), hogy az idén elvetett szurokfű magok is kikeltek a paradicsomok tervezett helye mellett.
Szurokfű (oregano)
A paradicsompalánták szépen nőttek, és még mindig bent növögetnek. Szerencsére a fagyosszentek után még nem bíztam az időjárásban (azaz de: bíztam benne, hogy idén sem hazudtolja meg magát, és nem ereszt a reggeli fagyokból olyan könnyen), mert Orbán (mármint a szent :) ) újabb lehűlést hozott, amit a cukkinim levele (és a beszámolók alapján sok helyen a már kiültetett paradicsom is) bánt. Most már aztán igazán ideje lesz kiültetni a palántákat, mert kinőtték a cserepüket, és talán jövő hétvégétől már elég meleg lesz hozzá. És eső. Két év hideg és esős nyara után jobban féltem szegényeket, főleg, hogy idén sikerült szép, házi palántákat nevelni. Érdekes játék ez, hiszen a sikerélmények mellett bőven lehet kudarcokat is gyűjteni a kertben, és legtöbbször nem is a mi hibánkból, hanem a természet kiszámíthatatlan (vagy éppenséggel kiszámítható, de irányítás alatt nem tartható) erőinek okán. Jöhet szárazság, esőzés, gombás betegségek, csigák, lótücskök, hangyák, macskák, a sor végtelen. Itt megtanulhatjuk kicsiben azt, ami az élet minden területére érvényes: sokszor rajtunk kívülálló akadályokba ütközünk, amelyet néha jobb elfogadni, alkalmazkodni, mint minden esetben harcolni. Ettől függetlenül persze igyekszem idén megmenteni a paradicsomokat minden módon, ami még a vegyszermentes kertészkedés kereteibe belefér, így a kékköves permet lehet a legvadabb dolog, ami rájuk kerül, ezen kívül bevetem a tejes permetet, és talán egy, a többi gomba megtelepedését akadályozó, nem ártalmas gombafajtát is, ha a csomagnak sikerül átverekednie magát a nemzetközi szállítás most amúgy is akadozó hálózatán.
Hatféle paradicsompalánta
Egy nem is olyan szűk mintás közvéleménykutatást követően kiderült, hogy errefelé a paradicsom beérésének (és túlélésének) esélye nagyban növelhető a fóliasátorban történő termesztéssel. Ez, mondjuk, mindenhol így van, itt viszont minden egyéb viszontagságra rátesz egy lapáttal a hűvösebb idő. (Egyébként, úgy látszik, a klímaváltozás itt ebben érezteti a hatását: a helyi extremitások felé tolódik a klíma, illetve egységesebb lesz az évi hőmérséklet. Az elmúlt két tél sem volt már igazán hideg, a nyarak viszont a korábbiaknál hidegebbek lettek. Ahogy egy kertész ismerős mondta, nagyjából 50 éve nem tapasztalt ilyen hideg tavaszt, mint az idei.) Ennek fényében komoly megvalósíthatósági vizsgálatnak vetettem alá a fóliasátor ügyét. Egy készet megvenni elég nagy érvágás, amennyiben tulajdonképpen csak 15 paradicsomnak kellene, minden más azért vidáman éldegél nélküle is. Sok négyzetméter műanyag fólia megvételét ugyanakkor elég nagy öngólnak értékelném, miután minden egyéb téren igyekszem kerülni a (főleg műanyag) csomagolású árukat. Fólia nélkül viszont sokkal nagyobb eséllyel pályázunk a paradicsomvész (fitoftóra) idei támadására, hiszen a növény nedves levelei kitűnő telephelyet jelentenek számára. Persze, kacsolás, ritkítás, szellős ültetés, mulcsolás, permet, de ennyi ráfordított energia mellett még nagyobb a veszteség, ha mégsem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket. Egészen pofás 2x3 méteres kész sátrak is léteznek (igen, a "lustáknak", ha úgy tetszik), úgyhogy ez nem egy véglegesen elvetett történet.
A palánták növekedésének figyelgetése addiktív. Mikor a paradicsomok már mind kibújtak, remek ötletnek tűnt, hogy a háromféle cukkini magjait is bent ültessem el, aztán palántaként kerüljenek ki a kertbe. Nem volt annyira jó ötlet. Hosszabb szárat növesztettek, amit aztán kint a szél egyeseknél eltört, és a többi is gyengébbnek bizonyult.
Ő még él...
Hogy csiga, hangya, lótücsök vagy valamilyen betegség támadta-e meg őket (persze a fagy mellett, aminek a hatása a képen is látszik), nem tudom, de a hengeres szárak fele (már amit a szél nem tört el) egyszerűen elfonnyadt, és, bár a növények még éltek, nem tartottam valószínűnek, hogy egy fél szár elegendő vizet és tápanyagot tud majd szállítani a kifejlett növényeknek és a terméseknek, így fájó szívvel kihúztam őket, és új magokat ültettem, most egyenesen szabadföldbe. Az eddigi években is egyből kint ültettem el őket, és a továbbiakban maradok is ennél a megoldásnál. Most várom, hogy újra kikeljenek, mert a 12 palántából csak 3 maradt meg. Biztonság kedvéért sörös kártevő csapdákat is beástam a földbe, elképzelve az ittas csigákat, akik majd hátúszásban dorbézolnak a konzervdobozokban. :D
Egyelőre bőven van eső, de később még újra szükség lehet az öntözésre (esővízből, kútból), amihez naponta a kerthez rohangálni nehéz lenne, erre és a gyomosodás ellen lesz majd megoldás a széna mulcs, hála a fásszín tetején időtlen idők óta tartogatott szénának (amibe természetesen bele is kölyközött egy szomszéd macska, úgyhogy még meg kell küzdenünk, hogy eldöntsük, kit illet meg a széna... engem vagy a macskakölyköket).
Kiásott csicsóka
Már a második adag rebarbarát lehet szedni
Négy-öt sütőtök is növekszik mindenféle meglepő helyeken :)
Közben persze a nagy kertben jól megnőtt a fű, úgyhogy le kellett kaszálni. Nagyon jó erőnléti edzés a napi 8-9 órás ülőmunka után, csak ajánlani tudom. :D Nagyon elterjedtek a sokszínű harangvirágok, azokat azért igyekeztem kikerülni, egyrészt, mert szépek, másrészt pedig a méhecskék is olyan vidáman legelésztek rajtuk. Egy, a nagy fűben elbújt snidling is új otthont kapott az ágyás sarkában.
A paradicsomok kiültetése, karózása, mulcsolása után a következő kerti projekt egy rendes komposztláda építése lesz. A régi, eléggé mostohán tartott komposztot ehhez teljesen el kell majd lapátolni, az aljából kikotorni az érett részeket (legalább 15-20 éve ott van már), majd a többit újra rakni, így lesz hely a levágott fűnek is. Talán június végére már részeredményekről számolhatok be a komposztot illetően is. :)
