Már csak egy hét, és itt van advent első vasárnapja. Szándékosan nem használom a "nyakunkon" kifejezést, hiszen ennek az időszaknak nem a kötelezően elvégzendő teendőkről kellene szólnia, arról, hogy valamit megteszünk csak azért, mert így szokás és mert ezt várják el. Sokkal inkább arra kellene fektetnünk a hangsúlyt, hogy örömmel és várakozással készüljünk a ránk váró szép ünnepre. Persze én könnyen beszélek, számomra az advent az év egyik legszebb időszaka, amikor mindenre kicsit más szemmel tekintek, igyekszem észrevenni a szépet.
Az első lépés a hangulat megteremtésében természetesen az adventi koszorú elkészítése. 15 éve készítünk koszorút, az elmúlt 10 évben ez már az én feladatköröm. Régebb mindig fenyőágból kötött koszorúalapra kerültek a gyertyák, de kezdem előnyben részesíteni a tartós, de természetes alapokat. Ez egyrészt takarékosabb és környezetbarátabb megoldás, másrészt nem kell megküzdeni az egy hét alatt elszáradó tűlevelek hadával. A fenyőillat majd megérkezik a karácsonyfával.
A közelgő tél része a hó megnyugtató fehérsége, ami elegáns összhatást kelt a sötétebb alappal. A piros-fehér kockás masnik pedig játékos, kuckós hangulatot kölcsönöznek a koszorúnak.
Lássuk, mire lesz szükségünk:
- sötétbarna szizál koszorúalap
- 1 m fehér csipke
- kb. 3 m gyöngyfüzér háromba hajtva
- piros-fehér kockás szalag két masnihoz
- 3 toboz dróttal körbetekerve
- 4 fehér gyertya
- 1 gyertyatüske
- gombostűk
A csipkét és a gyöngyfüzért a koszorúra tekertem, gombostűkkel rögzítettem. A gyertyákat a koszorú egyik oldalára (van egyáltalán oldala egy körnek?) szúrtam, melléjük kerültek a masnik ugyancsak gombostűk segítségével, ellenkező oldalra pedig a tobozokat szúrtam be. A koszorú most már türelmetlenül várja, hogy november 29-én meggyúljon rajta az első lángocska.