És érik, érik! :D
Több év bemelegítő tapasztalatszerzés után végre valóban elmondhatom, hogy létezik szabadföldben, teljesen vegyszermentesen termesztett, igazi csíki paradicsom!
Be kell vallanom, nálam a paradicsom pozitív diszkriminációban részesül a többi zöldséghez képest, mivel azok kevesebb gondoskodással is teljesen használhatóan teremnek, a paradicsomért viszont "meg kell küzdeni". Majdnem három hónapig nevelgettem a szobában, majd kiültetve hetente hónaljaztam, karóztam, kötöztem, kéthetente permeteztem a "gombaevő gombával", lestem, simogattam, babusgattam, a rossz nyelvek szerint Benedek Elek és Grimm összest is felolvastam nekik. :D A nem túl meleg nyár ellenére augusztus közepétől kezdve elkezdtek beérni.
Az első fajták persze az egészen apró cseresznye típusúak közül valók: a sárga és nagy fürtökben növő perui vad, a simán csak koktélnak nevezett hosszúkás és csücskös piros, és a csángó paradicsomnak elkeresztelt apróság, ami Moldvában állítólag karózás nélkül, a földet beborítva nő. Ott is melegebb van, mint Csíkban. :)
Nemsokára a Fekete zebra és a Napfényes méhecske is színesedni kezdett. Az előbbiből már magot is fogtam jövőre, míg az utóbbi hiába szép, nem annyira finom, hogy érdemes lenne újrázni. A legnagyobb, ökörszívhez hasonló fajta is elkezdett végre pirosodni, de kétséges, hogy lesz-e ideje beérni az összesnek. Végső tanulságként elmondható, hogy a városszéli kertben sokkal hűvösebb a mikroklíma, még színesedni sem kezdtek a termések, míg a másik kertben már hetek óta szüretelek.
Paradicsom-szempontból igazán hasznosnak bizonyult a Macalik Ernő bácsinál tett "tanulmányi kirándulás" (más szempontból is, hiszen sok pozitív megerősítést kaptam, hogy jó úton haladnak a dolgok): a csíki viszonyok között augusztus közepén már nem árt visszavágni a virágokat, új hajtásokat, a levelek legalább kétharmadát, hogy a növény most már a meglévő termések érlelésére koncentráljon, és legyen ideje és energiája befejezni, amit elkezdett. Odáig csak hónaljaztam és az alsó meg szárazabb leveleket vágtam le, de valóban szükség volt a drasztikusabb lépésre.
Na de térjünk rá a szegény diszkriminált többi zöldségre és gyümölcsre is, akik a problémamentes testvér szerepét vállalva teszik a dolgukat, míg az ember a nyűgös öcsivel bajlódik.
Augusztus első felében a cukkini nagyot alkotott, egy hét alatt vagy húsz termést szedtem le róla, már nem is győztük felhasználni, osztogatni. Ha sikerül helyet szorítani neki a mélyhűtőben, érdemes lesz eltenni belőle reszelve és felkockázva a jól bevált kakaós csigához és pizzához. A sárga húsa vékonyabb, héja keményebb, így inkább tölteni jó, meg hát szép. :)
A sütőtök persze átnőtt a szomszédba :D
Szintén augusztus közepén takarítottam be a céklát is. Körülbelül felét tartottam meg, a többit elosztogattam. Ebből egy adag friss saláta, és négy üveg savanyúság készült.
Itt érdemes kitérni a vegyszermentes tartósításra, amelyet már 8 éve űzök, minimális hibaszázalékkal. (Ámbár mindig attól tartok, hogy na majd most jön a Nagy Szőrös Penész, és dobhatom ki az egészet.) A befőttesüvegeket beteszem a mikróba (ha már van, és ha már egyébre amúgy sem nagyon használom) kb. 40 másodpercre csírátlanítás céljából, közben a kupakokat kifőzöm. Mindezt közvetlenül azelőtt teszem, hogy az üvegekbe beletenném a forró lekvárt, vagy a savanyúságnak eltett főtt zöldséget leönteném a forró vízzel. Jól becsavarom, aztán mehet a száraz dunsztba legalább két napra, takarók alá.
Beérett még pár adag zöld paszuly is, ebből leves és rakott bab készült (igen, ha rakott, akkor bab lesz belőle), ami még külön felkerül majd a receptek közé.
A kertben véletlenül (azaz senkinek nem volt szíve kivágni) kinőtt sárga szilvafa termését felszedegettem, és 6 üveg lekvár lett belőle. Kék szilva is lett, de az nem háziból, úgyhogy nem is ér vele dicsekedni. :)
A körömvirág még mindig ontja a virágait, így mostanig 15 tégely krémet készítettem belőle, szárítottam teának.
A csombort is megszárítottam, félretettem jövőre a magját.
Murokból nem lett sok, kicsit sűrű is maradt, még a ritkítás után is. Jövőre majd vetőszalaggal ültetem.
Elkészült az új ágyás kerete, illetve még egy, ugyanekkora ágyásnak sikerül helyet találni, amit letakarhatok a maradék komposzttal. Ha minden jól megy, jövőre majdnem kétszer ekkora helyen ültethetek már, valamivel szellősebben. Pedig betartottam az ültetési távolságokat, de valahogy mégis minden sokkal nagyobbra nőtt a vártnál, és igyekezett kiszorítani a szerényebb szomszédait.
A kert most már szinte fellélegzett. Már csak a cukkini és a paradicsom maradt. Az előbbi az augusztus eleji dömping után két hét szünetet tartott, aztán szeptember elejére újra elkezdett nagyobb mennyiségben teremni, ahogyan tavaly is. A paradicsomnak meg még bőven van érnivalója. Bízom benne, hogy az első őszi fagyok még váratnak magukra szeptember végéig, és minél több bogyó érik be.
És, ha már az augusztusi beszámoló majdnem szeptember közepén kerül ki, egy szeptemberi spoilerrel zárom. :D
