Ez már csak egy ilyen év. Mintha nem is lenne nyár egészen. Mintha szűkebb lenne a világ, pedig eddig sem feltétlenül a nagy utazásokról szóltak a nyarak. Nagyon nem. Viszont ott volt a tudat, hogy „lehetne", csak akarni kell.
Schäffer Erzsébet írásai elején használt, Simone Weil-től származó mottója eddig is elég gondolkodnivalót adott, hogy hová is rohanunk, mit is keresünk állandóan? Valami szépet és jót, ez egészen biztos. Meg valami újat is. Ez az év viszont valóban nem igen hagy lehetőséget más megküzdési stratégiára, mint hogy „Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk." vagy, a picit mást hangsúlyozó eredetije: "It is not in a persons nature to desire what he already has."
És ezzel kanyarodjunk is a kerthez és mindahhoz, amit a magunk kis „Paradicsoma” jelenthet. Július a székely kalendárium szerint az Áldás Hava. Azt hiszem, a képeket elnézve nem kételkedhetünk ebben. :) A napokban kaptam az eddigi legszebb bókot, amit kertre mondani lehet. „Olyan, mint a Senki szigete." Mármint az a Jókai-féle, a maga érintetlen édeni állapotával. (Más kérdés, hogy a történet szerint a vadregényes szigeten lakott a főhős szeretője, a felesége pedig a városban... Na de most nem az irodalmi műben felbukkanó, mindig aktuális két út és a döntés toposzát fogjuk elemezni. :D)
Ha május és június csak szerénykedett az apróbb tavaszi terméseivel, július már igazán belecsapott a lecsóba. Kezdődött a citromfű aratással,
aztán folytatódott a szurokfűvel, mentával, körömvirággal, amiből krém is készült.
Sikerült végre lehordani a szénapadlás tartalmát, így már legalább öt centi vastag széna mulcs fedi a talajt. Mostanra azon is átnőtt pár gyom, de nagyjából gyomlálás és öntözés nélkül „működik" a kert. Mint egy kisgyerek, akinek megtanítod az alapokat, aztán büszkén figyelheted, hogy már magára is boldogul.
A paradicsomok folyamatosan karózásra szorulnak, különösen az egyik tő felejtette el, hogy ő tulajdonképpen determinált fajta, és nem kellene az égig nőnie...
Hatalmas különbség látszik a két kert között: a város szélén levő apró ágyás paradicsomai jó két-három hét lemaradást mutatnak a beljebb levő, melegebb mikroklímájú kerthez képest, ahol már egész méretes/méteres? (bár még zöld) paradicsomok is nődögélnek már. Csíkban a „folytontermő" kifejezés gyakorlatilag értelmét veszti, hiszen jó, ha augusztus végére, szeptemberre beérik egy rend paradicsom. Üvegházban vagy fóliasátorban állítólag már nagyon más a helyzet, ott már július végétől szüretelni lehet.
Július második felére beérett a borsó, a paszuly, a cukkini megkezdte a szokásos dömpinget, amelynek következtében mostantól októberig minden héten több cukkinis étel is készül, sőt, a cukkini az, amiből már az eddig évek apróbb kertes kísérletei mellett is tudtam másoknak adni. A sárga változat nagyon vidám színű, kell az összhatás kedvéért, viszont lassabban és kisebbre nő, a héja vastagabb, befutónak marad a jól bevált „fekete szépség".
Mostanra a cékla is nagyra nőtt, úgyhogy hetente ki lehet húzni belőle párat. Mivel kérdéses, hogy a pincében mennyire állna el jól télig, megfontolandó, hogy savanyúságként tegyük el.
Állítólag a borsót a kezdő kertészeknek találta ki A Fejlesztő, viszont nálam minden sokkal jobban viselkedett nála. Már eleve nagyon gyenge kelési arányt produkált, utána szépen elkezdett teremni, viszont júliusban megtámadta a mozaikvírus nevű betegség (nehogy már a borsók élete vírusmentes legyen idén), amitől egyes töveknek először foltosodni kezdett a levele, aztán kiszáradt az egész tő. A többin a borsószemek szerencsére mostanra megértek, és nem is okozott bennük kárt a foltosodás, viszont ezekből már biztosan nem teszek félre magnak, nehogy a vírust is elraktározzam vele jövőre.
Ellenben az első adagból készült egy jó zöldborsókrémleves, és még lefagyasztásra is jutott. A „tordai arany" névre hallgató bokorbab/gyalogpaszuly ment a levesbe. Szó szerint.
Leszedtük a meggyet, málnát, fekete és piros ribizlit is.
A hónap legnagyobb haditette a régi komposzt felszámolása és újraépítése volt. A mindenféle fémlemezekből összepakolt „keret" nem volt éppenséggel funkcionális, és a kb. két köbméternyi tartalma is régen megérett már, csak a helyet foglalta.
Először ezt kellett szétbontani és talicskával elhordani a veteményes jövőre tervezett bővítéséhez. Mivel az idei 15 négyzetméter ugar felásása és főként a fűcsomók kirázogatása és elhordása nem volt éppen leányálom, ezt igyekszem jövőre megspórolni. Újságpapírral terítettem le az új „parcellát", majd erre került a komposzt tartalma.
A jó húsz centiméter föld alatt a fűnek és gyomoknak illik tavaszig kipusztulni. Még egy fa keret kell neki, szénás takarás, aztán jövőre talán ez lesz a cukkinik vaduló területe, hogy ne nyomják el a többi növényt.
A komposzt helyének kipucolása után keret készült neki, levehető első résszel. Már meg is telt két kisebb halom belelapátolásával, és a kertből is rengeteg levél, szár kikerül. Csak a paradicsomokról egy fattyazás során 3-4 kosár levelet szedtem le.
A másodvetés retek is beérett, de már nem ugyanolyan, mint a májusi esők által hizlalt első adag, pedig most is volt csapadék bőven. A gömbölyű kis murkokat is szedni lehet.
Míg sok helyen már tombol a paradicsomvész, itt egyelőre hatásosnak tűnik a Phytium Oligandrum gombás permetezés. Ugyan felfedeztem pár foltos levelet a kisebb kertben, de gyorsan le is szedtem, és jön is az újabb megelőző permetezés. A gombás permet leírás szerint: „a növény felületére jutva (ez lehet a vetőmag, a gyökérzet és föld feletti részek egyaránt) elkezd szaporodni. Ehhez a növényen levő szerves anyagot használja fel. Ide tartoznak a kórokozók is, amelyek közül különösen a gombák ellen hatékony, tehát egyszerűen letakarítja a növények felszínét. Miután szinte „védőfólia“-szerűen beborítja a növényt, (nagyságrendileg 10-14 napig) a kiszorítás elvén alapulva egyszerűen nem engedi be a kórokozó gombákat, így azok nem tudják megfertőzni a növényt, ezáltal teljes védelmet nyújt. Harmadik (legérdekesebb) mechanizmus az ún. rezisztencia indukálás. Megtapadása közben gombafonalait bemélyeszti a növény legfelső sejtjei közé. Miközben nem bántja az élő szöveteket, a növény ezt mégis támadásként érzékeli és elképesztő mennyiségű ellenanyag termelésébe kezd. Az ily módon beindított immunrendszer egy minden fertőzéssel szemben ellenállóbb, erősebb növényt eredményez."
Július egy másik „termése" az online térbe költöző Cseperedők Családi Fesztivál családi kalandjátékára készült Kerti Kaland nevű társasjáték. A Határátlépők közös ötletét sikerült játékká faragni, és, be kell vallanom, ez a folyamat is legalább olyan izgalmas volt, mint a valódi kertészkedés. :)
Talán megfér itt, egyéb mellett, a játék ismertetője is:
„Egy év alatt sok kaland megesik velünk, ha kertészkedésre adjuk a fejünket. A játék a vegetációs időszakon vezet keresztül kora tavasztól őszig a kerti tevékenységekhez, jelenségekhez kapcsolódó mezőkkel és kártyákkal. A játékosok megismerhetik a kis konyhakertben is termeszthető zöldségeket, gyümölcsöket, fűszernövényeket, a permakultúra egyes elemeit és alapjait (például növénytársítás, komposztálás). A játék nem meglévő tudást kér számon, hanem új ismereteket ad. Mindeközben az utolsó lépések, a vágás, ragasztás, színezés a játékosokra, a leendő kis kertészekre vár! �
A Kerti Kaland nem csak egy hagyományos értelemben vett családi társasjáték, hanem a felsorolt lehetőségek révén igyekszik a családokat közelebb vinni a valóságos, egészen konkrét megvalósításokig. Elbeszélgethetünk arról, mi mindent főzhetünk az – akár képzeletbeli – kertünkben termelt zöldségekből, még idén nyáron ültethetünk közösen, de legfőképpen meglátogathatjuk a leírásban felsorolt, helyi jó példákat, kerteket, tapasztalt embereket.
Így lesz a Kerti Kaland igazi, megfogható és valóságos, legalább annyira, mint mezítláb belelépni egy jól megtermett hangyabolyba.
Próbáljátok ki, és higgyünk a jó példa csemetékre gyakorolt pozitív erejében! "
A játék a névre kattintva érhető el.
Júliustól egy újabb betakarítással, permetezéssel, mulcsolással búcsúzunk. Már csak egy hónap van hátra ebből a furcsa, saját magunkba zárt nyárból. Az augusztusi beszámolót talán már a paradicsom érésével zárhatom.