Három nap, három helyszín, két erős személyiség és millió új ismeret. És megint csak a kíváncsiság (mégis, ki találta ki, hogy miatta bárki megöregedne?), hogy mi él körülöttünk? Jártunk már a rétek ezernyi virága nyomában, most pedig a gyógynövények keresésére indulunk egy rövid, de tartalmas képzés keretében. Lássuk be, nem is kell őket nagyon keresnünk, hisz szinte minden kertben megbújik néhány, nem is beszélve a mezők, útszélek füveiről, amelyek mellett legtöbbször csak elmegyünk, legfennebb a virágukat csodáljuk meg, és örülünk, ha a méheket látjuk legelni rajtuk.
Persze, menjünk ki minél előbb a szabadba, mert végre itt a nyár, és hiányzik már a szénaillat, a fenyőtű kesernyés aromája, viszont mindennek meg kell ágyazni, így a mezei „garázdálkodásnak” is. A karcfalvi „füvesember”, a kolozsvári származású Macalik Ernő mesél nekünk. Először a növényekkel való gyógyítás, a fitoterápia története kerül terítékre, majd a gyógynövények részei, hatóanyagai, felhasználásuk és receptek következnek, mindez ízesen fűszerezve odavágó történetekkel… ha már Ernő bácsi készíti a híres-neves Macalik-fűszerkeveréket.
Forrás: Agrosic
(További képek a gyógynövényismereti tanfolyamról)
Körülbelül 3800 növényfaj él Romániában, ebből nagyjából 200 gyógynövény, de a számuk folyamatosan változik az újabb kutatások függvényében. A növények egyes részei nem egyformaképpen használhatóak. Például a havasi lórom gyökere hasmenésre, viszont a többi része székrekedésre jó.
Ha böngésztük már kozmetikumok összetételének listáját, találkozhattunk már érdekes latin nevekkel. Jó (és egyben ritka) esetben az első néhány helyen valamilyen növényi összetevőnek kell(ene) szerepelnie, innen lehetnek ismerősek a növények részeire utaló latin kifejezések.
Forrás: Agrosic
radix – gyökér
folium – levél
flos – virág
fructus – termés
semen – mag
cortex – kéreg
gemma – rügy
herba – a föld fölötti növényrészek
A növényekben vannak maguk a hatóanyagok, amelyek koncentrációja példányonként, napszakonként, az elhelyezkedésétől, a holdállástól (és ez nem csak babona) és a vegetációs periódustól függően változik, illetve kísérőanyagok, amelyek befolyásolhatják a hatóanyagok hatását.
Még egy érdekesség, hogy az ajakos virágúak tartalmaznak a legtöbb illóolajat (mint például a levendula, kakukkfű, szurokfű, zsálya, akik kiváló méhlegelőként is szolgálnak, úgyhogy már csak ezért is megéri ülteti belőlük néhány tövet) és fertőtlenítő hatásúak.
A nap egyetlen szépséghibája a plasztik catering. No de ezután majd saját Esszeug-gal portyázunk tovább.
Este lesz, irány haza, de a beszélgetést hegyekről, madarakról, palántákról, épületekről, történelemről, mesélést régi dolgokról sikerül tovább folytatni a hazaút alatt. Ilyenkor jól jön az a 70 kilométer.
A második nap díszletét a csíksomlyói Szent István Otthon Mária Kertje adja. Az első igazi nyári reggelek egyikén már a reggeli városon átkerekezni is jól esik.
A Szent István Otthont tíz éve középiskolásoknak hozta létre bentlakásként Böjte Csaba testvér, és itt kapott helyet a kert is, amelyet nagyrészt a bentlakó fiatalok gondoznak és az itt termelt gyógynövényekből teákat, aromavizeket állítanak elő.
A közösségi kertben rendezik meg évente a Székelyföldi Gyógynövénynapot (idén már negyedik alkalommal), és ezzel összefüggésben alakult meg a Székely Herbária Egyesület is.
A köszöntő és bevezető alatt az árnyékos pihenőhelyen teázgatunk, ahol Balázs Melinda Erzsébet, vagyis Zsóka mesél nekünk a kert születésének körülményeiről, majd sétát teszünk a gyógynövénysorok között.
Mint kiderül, létezik már csíki levendula is, egy hibrid faj, amolyan öszvér, aki képes átvészelni a csíki teleket, de cserébe kevesebb, kisebb virága van, nem olyan intenzív az illata, és csak tőről szaporítható.
C-vitamin forrásként ott a sok bokor feketeribizli...
...és homoktövis (ez utóbbi szintén nem ujjong a csíki télben, idén is kifagyott néhány), majd továbbmenve a mindenütt előbukkanó torma mellett találkozunk a zsurlóval,
rengeteg vadmentával (amely patakok partján vagy mezőkön is nagy számban előfordul),
kerti vagy orvosi zsályával (a vadon növő mezei zsálya ugyanilyen szép, de sajnos nincs gyógyhatása),
apróbojtorjánnal,
a mentolos illatú boldogasszony tenyerével,
a szurokfűvel azaz oregánóval.
Itt van az Észak-Amerikából származó grindelia robusta
és a helyi lándzsás útifű, mindketten köhögéscsillapító hatásúak.
Következik az immunrendszererősítő echinacea (virág nélkül persze mindet nehezebb felismerni)
és a májvédő máriatövis.
A kerti kakukkfűnek is kellemes illata van, de valahogy teljesen más, mint a mezei, mintha "sápadtabb" lenne, ha lehet ezt mondani egy illatra.
A bibliai izsóp szinte tengerként borít be egy területet.
Közben már gyűlnek a felhők, és következik az ebéd a kolostori refektóriumok hangulatát idéző boltíves ebédlőben.
Délután a teaházban folytatjuk. Itt fogad minket Kájoni János Herbáriumának másolata, és a teák, aromavizek készítésének fortélyai.
Az utolsó nap reggelén korán indulunk a tett helyszínére, egy rövid bodoki kitérővel a borvízforrás nyomába eredve. A forrást ugyan nem sikerül megtalálni, de egy valamikor régen lekövezett, mezőbe vezető utat igen, amely egyrész alaposan ráz, másrészt a semmibe visz, tehát minden kívánalomnak eleget tesz, amit csak egy Isten háta mögötti úttól elvárhat az ember. A szentgyörgyi találkozó után Sugásfürdő közelében egy mezőn ütünk tanyát,
Forrás: Agrosic
majd az elmúlt hetek esőzéseitől valóságos kisplasztikává változott földúton végig caplatva mindenki nekilát, és szed, amit talál, hogy az előző napi termesztéses módszer után a spontán flórából való begyűjtést is kipróbáljuk.
Később a bokrok árnyékában Macalik Ernő segítségével átvizsgáljuk a zsákmányt.
Forrás: Agrosic
Forrás: Agrosic
Forrás: Agrosic
Tulajdonképpen sikerült egy gyógynövényekben szegény rétet találnunk, így „csak” a következőkre bukkantunk:
kígyószisz
mezei zsurló
vadmenta
cickafark
kakukkfű
lándzsás útifű
havasi lórom
Talán mindenre érvényes, hogy csak azt szerethetjük, értékelhetjük igazán, amit ismerünk, így van ez a gyógynövényeinkkel is.
Aki ott volt ezen a három napon, biztosan korábban is megcsodálta a mező virágait, de mennyivel másabb, ha a nevükön szólíthatjuk őket. Szinte biztosak lehetünk annak igazságvoltában is, amit Ernő bácsi mondott: „Akinek van legalább egy kis kertje, annak már nem lesz szüksége pszichológusra.”
