Eddig egy filmet emlegettem, mint meghatározó vizuális-főzős élményt: ez a 2000-es Chocolat volt. A főzés: mágia! Olyan "semmiből valamit"-dolog. A másik hasonlóan maradandó film a 2007-es Ratatouille (L'ecsó), amelynek mottója "Főzni bárki tud!" Azaz a főzés: játék! Olyan játék, amihez nem kell egyéb, mint kísérletezőkedv, kíváncsiság (hogy mi sül ki belőle), az a bizonyos "freestyle", no meg néhány jó hozzávaló. Egyszóval a főzés sokkal több lehet, mint a mindennapi ebéd előteremtésének nyűgje. Így dobta fel a szürke, esős napot a Ratatouille Remy-jének (igen, a patkány) színes lecsója, főleg így, a frissen szedett cukkini-csemetékkel és a májusi kakukkfűvel.
[embed]https://www.youtube.com/watch?v=3YG4h5GbTqU[/embed]
Hozzávalók:
Alsó réteghez:
- 1 pohár paradicsomszósz
- 1 kápia paprika
- 1 vöröshagyma
- olaj
- só, bors
- kakukkfű
- 3 babérlevél
Felső réteghez:
- 1 cukkini
- 1 vinete (padlizsán)
- 1 zsenge tök
- 2 nagy paradicsom
Olívaolaj és chili, vagy chilis olívaolaj
Az alsó réteghez az olajon megdinszteljük az apróra vágott hagymát, majd hozzátöltjük a paradicsomszószt, fűszerezzük. Közben a paprikát szeletekre vágjuk, a belső részükkel lefelé fordítva, alufóliára fektetve 15 percig sütjük, majd letakarjuk, hogy gőzben maradjon, aztán lehúzzuk a héját. A paprikát apróra vágva belefőzzük a szószba.
A felső réteghez való zöldségeket vékony, pár mm-es karikákra vágjuk. Egy hőálló tálat meglocsolunk olívaolajjal, megszórjuk chilivel, vagy egyenesen a chilis olajjal kenjük ki (olaj spray, ha van). Beletöltjük a szószt, majd a felkarikázott zöldségeket körben rárakjuk. A tetejét meglocsoljuk olívaolajjak, megszórjuk sóval, borssal, kakukkfűvel, majd 40 percig lefedve sütjük/pároljuk a sütőben. A végeredmény persze messze nem úgy néz ki, mint a filmben, de amíg nem egységes átmérőjű szabvány-zöldségek mászkálnak a világban (és addig van jó dolgunk, amíg nem), addig nem is fog. :)