Egy nyár, egy történet, egy recept… Ez a címe a most zajló 79. VKF!-nek, amely az Ági főz blogon zajlik. Először időm nem volt rá, hogy ezzel foglalkozzak, utána pedig hiába kutakodtam az emlékeimben (azzal igazán nem vagyok megvádolható, hogy ne emlékeznék szinte mindenre az életemből), nem ugrott elém egyetlen olyan történet sem, amelyben fontos szerepe lett volna az étkezésnek. Talán azért, mert – gasztroblog és finom és valódi ételek szeretete ide vagy oda – nálunk nagyon érvényes a mondás, hogy nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk. Nyáron miből áll egy ünnepi menü is? Tűzön sült hús, nagy adag saláta (ez aligha nevezhető receptnek) és valami gyümölcsös édesség (amelyek már mind fent vannak a blogon).
Már kezdtem elkeseredni, hogy ki kell hagynom ezt az izgalmasnak ígérkező témát (ha írni lehet, történetet mesélni, önkifejezni, azt nem szívesen hagyom ki), amikor arra jutottam, hogy a régi, jól bevált megoldáshoz folyamodom: nem várom az ihletet, hanem elkezdek írni. Bármiről. Például arról, hogy miért volt nehéz nekifogni. :) Aztán egyszer csak észreveszem, hogy itt áll előttem valami.
Az első, valamelyest ételhez köthető emlék nyári élmény a Bécsben eltöltött egy hét volt. Azt hiszem, bátran nevezhetem az egyik legjobb nyaralásomnak. Nem a tengerparti semmittevés az én stílusom, sokkal inkább az magát utazást és az új helyek felfedezését szeretem, persze jó társasággal. Megnéztünk mindent, amit Bécsben szokás, de a legmaradandóbb élmények nem a konvencionális látnivalókhoz kötődnek. Ilyen volt például a megérkezésünk, amikor a Bécs kellős közepén megbújó leendő szállásunkhoz akartunk elérni, így a barátok autóját követve és a GPS ellenvetéseit figyelmen kívül hagyva nemes egyszerűséggel behajtottunk a Burgba és leparkoltunk a Neue Burg előtt.
A szobánkból a Michaelertor (Szent Mihály-kapu) kupolára láttunk, és az ablak alatt konflisok hajtottak el.
Akkor még mindenevő lévén, megkóstoltam az Apfelstrudelt és a Sacher tortát is, az utóbbit ebben a gyönyörű cukrászdában.
És végül nem hagyhattam ki az egyik kedvenc bécsi képemet, amelyen egy puttó párnás lábát molesztálom.
Az általam elkészített paleo Sacher torta kicsit már megviselt lett a fotózásra, de éppen azért, mert finomra sikerült. :)
Hozzávalók:
- 75 g darált mandula
- 20 g kakaópor
- 20 g eritrit (itt beszerezhető)
- 1 tojás
- 1 tojásfehérje
- 100 ml kókusztej (itt beszerezhető)
- 3 sárgabarack
- 60 g eritrites feketecsoki (itt beszerezhető)
- 1 tk. kókuszzsír (itt beszerezhető)
A darált mandulát, a kakaóport és az eritritet összekevertem, majd hozzáadtam a tojást, a fehérjét és a kókusztejet. Alaposan elkevertem, majd egy 12 cm-es szilikonos formába tettem. 20 percet sütöttem nagy lángon. A barackokat összeturmixoltam, így lett friss „lekvárom”. A tortát vízszintesen kettévágtam és megkentem a barackkal a közepét és a külsejét is. A csokit összeolvasztottam a kókuszzsírral, majd a torta tetejére csorgattam és hűvös helyen (értsd: hűtő) szilárdulni hagytam. (össz. kb. 50 g CH)
Save
Save
Save